Juncker és támogatói

A legvalószínűbb, hogy az elnök úr az elmúlt években nyújtott derűs, feszültségoldó fellépései miatt kapta a kitüntetést.

Nem Pesten történt, amit hallotok, ott ily regényes dolgok nem történnek…

Nem bizony! Brüsszelben történt. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke kapta az év európai vezetője díjat. És erre feltétlenül – és stílszerűen – inni kell valamit. Talán akkor könnyebben elfogadjuk a díjról döntő zsűri szempontjait. (Gondolom, az ünnepelt is bekapott valamit az örömhír hallatán.)

A legvalószínűbb, hogy az elnök úr az elmúlt években nyújtott derűs, feszültségoldó fellépései miatt kapta a kitüntetést. Azért, mert képes volt ezekben a mai cudar időkben is folyamatosan megnevettetni az öreg kontinens lakóit. Ki ne emlékezne a cifra járású politikus különféle mókás attrakcióira, talajt kereső, akrobatikus mozdulatsoraira. Vagy ahogy mókás kűrjei előtt és után szenvedélyesen magához szorította, paskolta, smárolta a közelében állókat… Egy ízben, egy kerti lépcső megmászásánál még az EU-tagországok vezetőit is bevonta műsorába. (Mindannyian őt támogató politikusok voltak – el is támogatták a közeli büféig.) Vagy amikor a néppárt kongresszusán a mi Orbán Viktorunknak jutott az unterman felelős szerepe a VIP-páholyt megcélzó elnök úr oldalán… Azt a televízió is mutatta, ahogy monsieur Juncker a genfi ENSZ-csúcs szünetében a kamerába kacsintva cinkosan magával rántott neobarokk bútort, függönykarnist meg egy arra járó gyanútlan pincért. Frenetikus volt! Egy Chaplin veszett el elnök úrban… (Produkcióinak értékét növeli, hogy mindeközben makacs isiász gyötörte szegényt.)

Így, ciklusának végén kimondhatjuk, egy karizmatikus ember távozik – imbolyog el – Európa éléről. Gondolom, neki is hiányozni fognak majd a támogatói…