Ma van a hűség napja. Mint 1921 óta minden évben, ma is meghajolunk a soproniak előtt. Több ez, mint történelmi dátum – a nemzet melletti kiállás ragyogó példája. 

A trianoni diktátum eredetileg Sopront és környékét is elcsatolta, az osztrákoknak ítélte, nehogy a kisállammá fonnyadt Ausztria egy későbbi nagynémet egységben remélje gondjainak orvoslását. Az aláírás pillanatában azonban a terület Horthy Miklós nemzeti hadseregének ellenőrzése alatt állt, így Budapest elodázhatta a terület kiürítését. Ezt használta ki a háború végén szerveződött Rongyos Gárda… (Mindenre elszánt, igazi hazafiakból állt a csapat; jellemző, hogy a kommunizmus éveiben még a létezésüket is elhallgatták.) 1921 nyarán, amikor a fősereg elvonult, az ottmaradó Rongyos Gárda egyszerűen megtagadta a terület átadását, s visszaverte az ellene küldött osztrák csendőröket. A másfél hónapon át tartó felkelésben a történelmi határon kívülre szorították a sógorokat. Ez az ellenállás kényszerítette ki a későbbi népszavazást.

Gyáva népnek nincs hazája. Az 1921. december 14-én kezdődött háromnapos voksoláson – kilencvenszázalékos részvétel mellett! – a lakosság kétharmada Magyarországra szavazott. Sopron és a környező nyolc falu (Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk, Sopronbánfalva) lakossága az óhaza fennhatóságát választotta. Magában Sopronban 72 százalékos volt a győzelmi arány. 

Az első Orbán-kormány 2001-ben, a soproni népszavazás nyolcvanadik évfordulóján emléknappá nyilvánította december 14-ét.

Ha nincs a Rongyos Gárda, ma Ödenburgba járnánk át Tűztornyot csodálni.