Titkos felkészülés a lehetetlenre
1943 áprilisában Jack Buckley csatlakozott a RAF frissen felállított 617-es századához. Egyetlen cél vezette őket: felkészülni az ismeretlen, de életveszélyes küldetésre. A században 133 brit, amerikai, ausztrál, kanadai és új-zélandi pilóta szolgált. A titoktartás olyan szigorú volt, hogy senki sem ismerte a valódi célt. „Valaki azt találgatta, hogy tankokat fogunk ledobni a sivatagba, mások a Tirpitz csatahajó elleni támadást gyanították. De senki sem volt közel az igazsághoz” – idézte fel Buckley a BBC-nek 1976-ban a scamptoni RAF bázison történteket. Végül kiderül az alakulat feladata, a cél három stratégiai fontosságú gát megsemmisítése volt, a németországi Möhne, az Eder és a Sorpe gátaké. Ezek a vízi erőművek kulcsszerepet játszottak a német hadiipar működtetésében.

A támadáshoz új fegyver kifejlesztésére is szükség volt, ez lett a „pattogó bomba”, amelyet Barnes Wallis mérnök tervezett meg.
A bomba – kódneve Upkeep – a víz felszínén pattogva jutott túl a gátakat védő torpedóhálókon, majd a víz alá merülve robbant. Wallis az ötletet gyermekkora kedvelt játékából merítette, amikor lapos kavicsokat pattintott a víz felszínén, magyarul „kacsázott”. Az ötlet működőképességét saját kertjében, vízzel töltött fürdőkádakban tesztelte le. A bombák bevetéséhez a négymotoros Lancaster nehézbombázóknak mindössze 18 méterrel a vízfelszín felett kellett repülniük, 373 km/h sebességgel. A bombák rendkívüli mérete miatt a repülőgépeket át kellett alakítani, a bombatérből kiszerelték a páncélzatot, hogy a pattogó bombákat kívülre függeszthessék.
A Dambusters hadművelet
1943. május 16-án 19 Lancaster bombázó szállt fel a RAF scamptoni bázisáról. A gépek három hullámban indultak. Jack Buckley Dave Shannon bombázógépének hátsó lövésze volt és szintén az első hullámmal repült.
A támadást a 24 éves wing (zászlóalj) parancsnok, Guy Gibson vezette.
„Örültem, hogy úton vagyunk. Telihold volt, szinte olyan fény, mint nappal” – emlékezett vissza Buckley. Az éjszaka kihívásait fokozta, hogy a bombázók a radarok elkerülése érdekében szinte a földet súrolva haladtak. A légvédelmi tűz, a navigációs hibák és a természetes akadályok miatt már a célpontokhoz vezető útvonalon is több gép veszett oda.