Buckley gépe elérte a Möhne-gátat, amelyet fákkal borított dombok védtek, a toronyból tüzelő légvédelmi lövegekkel. A megfelelő magasságot reflektorokkal ellenőrizték: az orrban és a farokban elhelyezett fények éppen 18 méter magasságban értek össze. Több kísérlet után David Maltby bombája szakította át a gátat. „Éppen kifutottunk volna az időből, amikor Gibson leállította a küldetést, a gát eltűnt” – mondta Buckley. A víz hatalmas hullámokban zúdult ki, letarolva a környező vidéket.
Gátak sora
A következő célpont az Eder-gát volt, amelyet nem védtek lövegek, de a megközelítése rendkívül nehéz volt. A Lancastereknek meredek völgyben kellett leereszkedniük, pontosan 18 méter magasságot elérve, majd teljes gázzal kiemelkedniük. „Ötször repültünk rá a célra, mire sikeresen lebombáztuk” – idézte fel Buckley. A támadás végül áttörte az Eder-gátat is. Knight gépe követte Buckleyt, újabb robbanást idézve elő. A harmadik célpont, a Sorpe-gát, részben földből épült.
A robusztus szerkezet csak részleges sérülést szenvedett, mivel a bombák nem tudták megfelelően meggyengíteni a falát.
A támadás következményei pusztítóak voltak. 330 millió tonna víz áradt végig 80 kilométeren, elpusztítva gyárakat, erőműveket, hidakat.
A mezőgazdasági területek megsemmisültek, jószágok tömegei fulladtak meg. Az emberi veszteség is súlyos volt: 1200–1600 civil vesztette életét, köztük 749 kényszermunkás nő, főként lengyel, orosz és ukrán származásúak, akiket a gátak alatti táborokban szállásoltak el.
A Dambusters rajtaütés rövid távon súlyosan károsította a német hadiipart, de a gátakat mindössze öt hónap alatt helyreállították, kényszermunkások, a Hitlerjugend és hadifoglyok bevonásával. A haditermelés hamar újraindult, de a náci vezetés kénytelen volt erőforrásokat átcsoportosítani, amelyek más frontokon hiányoztak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!