A kísérlet második részében Wadia arra kérte a résztvevőket, hogy csukják be a szemüket, és képzeljenek el egyet a látott tárgyak közül. A kutatók
ugyanazokat a neuronokat figyelték, amelyek akkor váltak aktívvá, amikor az egyén meglátta a tárgyat.
A neuronok mintegy 40 százaléka újra tüzelt a képzeletbeli feladatnál – mondja Wadia –, nagyjából ugyanolyan erővel, mint amikor valóban látták a tárgyat.
Az átfedés olyan nagy mértékű volt, hogy meg tudták állapítani, milyen tárgyat képzel el a beteg – például egy repülőgépet –, mondja Ueli Rutishauser, akinek a Cedars-Sinai laboratóriuma végezte a munka nagy részét.
Az aktivációs mintából kiolvasható volt a tárgy mérete, szöge, sőt az is, hogy szabadban vagy zárt térben volt-e látható – mondja Rutishauser, aki szintén a Caltech oktatója.
Új bizonyíték egy régi elképzelésre
Az eredmény alátámasztja azokat a korábbi, agyi képalkotással végzett tanulmányokat, amelyek bizonyítékot találtak arra, hogy ugyanazok az idegi áramkörök vesznek részt mind a látásban, mind a képzeletben. Az olyan technológiák, mint a funkcionális MRI, azonban egyedi neuronok szintjén nem tudták ezt kimutatni.
A kutatás ugyanakkor még mindig nem ad magyarázatot az afantáziára – arra a ritka állapotra, amelyben az érintettek nem tudnak tudatosan vizuális képeket felidézni. Nekik egyszerűen nincs „lelki szemük”.
Rutishauser maga is meglepődött, amikor egy konferencián egy neves kollégája odajött hozzá, és azt mondta neki: „Nem tudom, miről beszélsz. Én nem látok semmit, amikor becsukom a szemem.”
A kutatók úgy vélik, az afantáziában élők szavakkal vagy fogalmakkal pótolják a vizuális felidézést – de hogy az agyuk ezt pontosan hogyan valósítja meg, azt még nem tudni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!