Többé ne legyünk vesztesek

A Nemzetőrség feladatai közé szánjuk a fiatal férfilakosság egy rövid, mintegy három hónapos alapképzését, a tartalékosok a honvédség igényei szerinti utóképzését, a területvédelmi erők megalakítását, a katasztrófavédelmi alegységek speciális képzését és szükség esetén mozgósítását. A Nemzetőrség a honvédelemhez valamilyen formában kapcsolódó tevékenységek, technikai sportok bázisául is szolgálna.1848-ban Batthyánynak, Kossuthnak és társaiknak néhány hónap alatt kellett önálló magyar hadsereget létrehozniuk. Most van hadseregünk, a körülmények kedvezőek ahhoz, hogy átgondoltan, ésszerű ütemezéssel alakítsuk a fegyveres erők sorsát. Egy hosszú folyamat eredménye kell legyen a párhuzamos átalakítás és építkezés révén, hogy a korábban felvázolt helyzet jöjjön létre. Ahogyan fokozatosan gyarapítjuk a Magyar Honvédségben a szerződéses katonák számát, ezzel együtt csökkentjük a sorozott katonákét. Ilyen arányban és ütemmel hozzuk létre sorba a nemzetőregységeket. Első fázisként egy-két kiképzőbázist, ahol a gyakorlatban igazolódhat vissza az új fegyveres erő sajátos működési rendjének helyessége, amikor még mód van a zökkenőmentes kiigazításra. Második fázisban már régiónként lehetne egy-egy nemzetőregység. A végleges állapotban pedig minden megyének meglenne a maga egysége, ahová az adott megye fiataljai és később középkorú és idős férfiai járnának haza, mert ott átélik azt az élményt, amit a Nemzetőrség nyújthat: hogy hazájuk, szűkebb pátriájuk, saját családjuk védelmére készülnek, kovácsolódnak bajtársi közösségbe. Abban az utolsó fázisban, amikor a Magyar Honvédségben már nem teljesítenek szolgálatot sorozott katonák, a Nemzetőrség azt a funkciót is betölti majd, hogy minden olyan hivatáshoz biztosítja az utánpótlást, ahol ismerni kell a fegyvert.Követelményként kell támasztani, hogy csak az lehet katona, határőr, rendőr és más fegyveres testület tagja, aki letöltötte az alapképzés idejét a Nemzetőrségben. Sokan úgy gondolják, hogy ezt a követelményt német példa szerint ki kellene terjeszteni minden férfira, aki állami szolgálatban, közhivatalban akar dolgozni. Majd az idő megérleli, hogy a magyar táradalomnak milyen elvárásai lesznek.Talán azzal vádolhatnak, hogy ábrándokat kergetek, mint akik pártolják a Nemzetőrség itt felvázolt gondolatát. Én azonban Osvát Ernővel vallom, „nem ami van: a lehetőségek a mi kincsünk”. Szót kell ejteni az utolsóként feltett kérdésről is, ami így szólt: mindezt mennyiért? Természetes, hogy a biztonságnak ára van. Nekünk, adófizető polgároknak azonban egyáltalán nem mindegy, hogy ez a biztonság mibe kerül. Gyakorlatias világunkban végezhetnek majd számításokat, hogy egy-egy nemzetőregység fenntartásából hány kilométer autópályát, hány iskolát, kórházat és sorolhatnám, mi mindent lehetne működtetni. Erre lehetne az a válasz, hogy a biztonság nem alku tárgya, és az is, hogy ne hasonlítsák össze az almát a körtével, mert mindkettőre szükség van, nem helyettesíthető egyik a másikkal. Szerintem ezek nem jó válaszok. A Nemzetőrség csak akkor fog létrejönni, ha maga a nemzet akarja, és olyan lesz, amilyenné mi magunk, tízmilliónyian formáljuk, és annyiba fog kerülni, amennyit a közakarat biztosít majd erre a célra.Értelmetlen dolog lenne most konkrét számokról beszélni, mert azok hamisak lennének, hiszen nem tudhatjuk, hogy néhány év múlva a különböző típusú költségek árviszonyai hogyan alakulnak. Most az fontos, hogy legyen értelmes elképzelésünk a jövőt illetően, és a hadseregcsökkentés aktuális problémái közben ne feledkezzünk meg arról, hogy szükségünk lesz a Nemzetőrség egységei számára laktanyákra, és a nemzetőregységek megalakításához és vezetéséhez értő hivatásos tisztekre és tiszthelyettesekre. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a honvédelmi ágazatban meglévő számos érték megőrzése és későbbi átadása a Nemzetőrség számára gazdaságos megoldásokat kínál. A semmiből majdan újat építeni rendkívüli erőfeszítéseket jelentene. Támaszkodjunk hát arra, amink van.A Nemzetőrség gondolata nem most született, tartalmi jegyeit illetően pedig – bár sajátosan hazainak szánjuk – a nemzetközi gyakorlatban szinte minden demokratikus országban van más-más beazonosítható megfelelője: Nemzeti Gárda, Honi Gárda, Territoriális Erők, Hátországvédelmi Hadsereg stb. néven. Nálunk különös sajátosság, hogy most harmadszor szerveződik Nemzetőrség, és mindig akkor, amikor független, szabad, demokratikus társadalom van kibontakozóban: 1848-ban, 1956-ban és most harmadszor, napjainkban.Végső érvként pedig a Nemzetőrség szükségességéhez még annyit mondanék, hogy soha többet ne legyünk vesztesek, mint annyiszor hazánk történelme során, és itt hadd idézzem a kitűnő angol-amerikai irodalmárt, Audent: „...a történelem annak, akit legyőztek, mondhatja >>kár<<, de nem segít, és meg se bocsát".