Pozitívan befolyásolható születésszám

Az 1999. augusztus–szeptemberi hónapokat megelőzően a hoszszú évek óta tartó születésszám-csökkenés közepette legutóbb 1995-ben (a Bokros-csomag életbe lépése előtt megfogant magzatok korábbinál nagyobb száma következtében) fordult elő, hogy két, egymást követő hónapban az élveszületések száma meghaladta az előző év azonos havi élveszületéseinek számát – írtam e hasábokon december 16-án. Ismerve az élveszületések száma alakulásának természetét, már akkor mindnyájan reménykedhettünk abban, hogy tapasztalatom nem csal meg: az élveszületések erős évközi szezonalitásának következtében már két hónap adata alapján is nagy volt az esélye annak, hogy trendváltás következik be: véget ér az élveszületések számának oly sokáig tartó csökkenése.Közel sem minden, a különféle sajtótermékekben megjelent cikk osztotta véleményemet, és sokan a hónapok múlásával is egyre csak arról beszéltek, hogy a decemberi–januári születésszám-emelkedés például csak annak tudható be, hogy sokan igyekeztek a 2000. év beköszöntének első pillanataira időzíteni gyermekvállalásukat.Mára egyértelművé vált, hogy nem erről van szó, hiszen ha a tavalyi fordulópontot jelentő augusztus óta összesítünk, kiderül, hogy az 1999 augusztusa és 2000 márciusa közötti nyolc hónapban 1,5 százalékkal volt magasabb a születések száma, mint az 1998. augusztus és 1999. március közötti időszakban. Az idei első negyedévet tekintve még egyértelműbb a kép, mivel ekkor már 3,3 százalékkal volt magasabb a születések száma, mint a tavalyi év azonos időszakában, s ezen belül is minden hónapban több gyermek született idén, mint tavaly. Ezek az adatok már egyértelművé teszik, hogy nem „statisztikai hibával” van dolgunk. A fordulat mértékét jól érzékelteti, hogy 1997-ben még 4,7, 1998-ban 4, 1999. első hét hónapjában pedig 4,6 százalékkal volt alacsonyabb az élveszületések száma, mint az azokat megelőző, hasonló időszakokban.A gyes és a gyed (első) bevezetése után ugyan egyértelműen kiderült, hogy családtámogató rendelkezésekkel pozitívan befolyásolható a születésszám, ez azonban „elfelejtődött” az idők folyamán.A születések (és a művi abortuszok) számának, arányának kedvezőtlen irányú befolyásolhatósága viszont ugyancsak kissé agyonhallgatott, nemszeretem téma volt, pedig példa erre is adódott, hiszen a Bokros-csomag ezt a gyakorlatban valósította meg.Most ugyan úgy tűnik, hogy valóban véget ért a születések számának hosszú ideig tartó csökkenése – ha teljes éves statisztikát tekintünk, úgy utoljára 1991-ben volt magasabb a születések száma, mint a megelőző évben –, ám ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ország igen súlyos demográfiai gondjai megoldódnának a közeljövőben. Egyrészt mivel pusztán anyagi – méghozzá meglehetősen korlátozott – eszközökkel nem lehet csodát tenni egy olyan társadalomban, ahol – az európai folyamatok trendjébe illeszkedően – a gyermekvállalási kedv a családokat közvetlenül érintő, szigorúan vett gazdasági tényezőktől függetlenül is lecsökkent. Másrészt azért, mert a halálozások száma továbbra is lényegesen meghaladja a születések számát. Így a továbbiakban is folytatódik a népesség fogyása, annak mértéke csökkenhet csak le valamelyest. Sőt, sajnos a népességfogyásra még akkor is hosszú-hosszú ideig számítani kell majd, ha a magyar nők termékenységi mutatói tartósan javulnak, hiszen a népesség kedvezőtlen korösszetétele a népességfogyást évtizedekre determinálja.Ezért is nagyon fontos, hogy a kormány az eddig bevezetett családtámogató intézkedésein túl továbbiakkal is szándékozik növelni a gyermekvállalási kedvet.