Az energiapolitikának (is) a közjót kell szolgálnia

Az utóbbi hetek fejleményei azt mutatják: nincs uborkaszezon a hazai energetikában. A hibás privatizáció következményei látványosan jelentkeznek. A Mol Rt. ugyan már egy éve szorgalmazza az úgynevezett világpiaci gázár bevezetését, most azonban – először a magánosítás óta – a kormány nem engedett. Az importáltnál olcsóbb, mintegy egyharmadrésznyi hazai termelésű földgáz „világpiaci” áron való elszámolása jelentősen megemelné a földgáz árát, ami a villamos energia és a távfűtés árában is jelentkezne.A villamos energetikai privatizáció során kilátásba helyezett hosszú távú áramvásárlási szerződések természetesen nem illenek a piac liberalizálásába; a befektetők azonban csak a monopolizált piac megvásárlására vállalkoztak. Olyan feltétellel vásároltak, mint amilyennel az MVM Rt. is működött. Változatlanul monopolpiac kialakítására törekszenek, de a nemzeti MVM Rt. nélkül. Most a Tiszai Erőmű Rt. amerikai és a Duna menti Erőmű Rt. belga többségi tulajdonosa bejelentette, hogy választott bírósághoz fordulnak az állam ellen, mert további hosszú távú áramszállítási szerződések hiányában nem kívánnak kockázatot vállalva fejlesztésekbe kezdeni, s az elmaradó fejlesztések miatti kárt akarják visszaperelni. Ez is a privatizációs szerződések egyfajta felülvizsgálata lenne, csakhogy a vevők részéről. Tulajdonképpen – kártérítés címén – az amúgy is alacsony privatizációs bevétel egy részének visszaköveteléséről van szó. Sajnos, van rossz precedens: a német befektetők nemrég sikerrel jártak, a privatizációs bevételből harmincmillió dollárt per nélkül visz-szaszereztek.Kiszáll a FortumAz Európai Unió tagállamai helyzetük és saját érdekeik szerint viszonyulnak az energetikai piacnyitáshoz és a liberalizációhoz. A meghirdetett elvekkel ellentétben új típusú monopóliumok, az egész energetikára, sőt a hírközlésre és egyéb vezetékes (például víz-) szolgáltatásra is kiterjedő integrált tulajdonosi szervezetek kialakulásának és a kedvező piaci pozíciók elérését szolgáló erős protekcionizmus érvényesülésének lehetünk tanúi. Az uniós piacon az új körülmények között ugyanis csak nagy és tőkeerős, a tüzelőanyag-ellátásra is kiterjedő, teljes vertikumú szolgáltató cégek lesznek képesek versenyben maradni.A privatizáció kedvezőtlen tulajdonosi szerkezethez vezetett a hazai energiaiparban. A energiaszolgáltató piac legnagyobb része külföldi monopóliumok kezébe került, amelyek jelentős részben nemzetközi cégek leányvállalatai. A legnagyobb befektetők a villamosenergia- és gáziparban egyaránt tulajdont szereztek. A villamosenergia- és a gázpiacot együttesen, szinte régiónként felosztották maguk között, országrésznyi energiaszolgáltatási piacokat vásároltak.A korábban egységes hazai energetikai rendszerek csak átmenetileg aprózódtak szét, ma már koncentrációs és integrációs folyamat tapasztalható a nálunk tulajdont szerzett szakmai befektetőknél. A július elsején összeolvadt német RWE villamosenergia-ipari és VEW gázipari cégek hazai leányvállalatainak jelentős részesedései vannak a magyar energiaszolgáltató társaságokban. Az RWE tulajdonában van a Budapesti Elektromos Művek (Elmű) Rt. mellett a Mátrai Erőmű Rt. és az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Rt. A német VEW gázszolgáltató a Fővárosi Gázszolgáltató Rt. és a Dél-dunántúli Gázszolgáltató Rt. meghatározó tulajdonosa. A fúzióval létrejövő óriásvállalat a magyar közműszolgáltatás meghatározó szereplőjévé válik. Így „teljesült” hazánkban az energetikai privatizáció és liberalizáció fő célkitűzése: a monopóliumok felszámolása! Az állami (nemzeti) monopóliumok helyébe sokkal nagyobb és komplexebb nemzetközi monopóliumok lépnek. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a finn Fortum cég a Budapesti Erőmű Rt.-ben lévő többségi részesedésének eladását tervezi. Ez további tulajdonosi koncentrációhoz vezethet az energetikában, különösen a fővárosban.Az uniós csatlakozás előkészítése során eddig nem a hazai érdek, hanem a vélt uniós követelményeknek való idő előtti és túlzó megfelelés dominált. A kormány energetikai „üzleti modellje” nagyrészt a külföldi nagyvállalatok és szakértők javaslatain alapul, hiányoznak belőle az energetika hosszú távú stratégiájával kapcsolatos alapelvek és célok egyértelmű megfogalmazásai, az állami szerepvállalás pontos definiálása. A koncepció központi része az energetika liberalizálása, de nem számol a valós hazai gazdasági és társadalmi helyzettel, és nem felel meg az 1993-ban elfogadott, ma is érvényes energiapolitikai elveknek sem. A koncepció szerint az állam nagyrészt kivonulna az energetikából, s azt a jövőben a liberalizált piaci folyamatok „irányítják”. Nem veszi figyelembe, hogy a privatizáció következtében tulajdoni oldalról determinált egyenlőtlen versenyfeltételek alakultak ki. Ebben a helyzetben a gyors liberalizáció ezt az egyenlőtlen piaci (tulajdonosi és verseny-) helyzetet a nemzeti érdekek hátrányára konzerválná. A liberalizáció előnyeit a külföldi tulajdonosok élveznék, az állami tulajdonú társaságok és a hazai lakosság csak a hátrányait.Az új villamosenergia-törvény (VET) tervezetének elfogadásával például a külföldi tulajdonú társaságok ismertetett erőfölénye szinte korlátlanul érvényesíthető lenne. A privatizáció következtében a hazai villamosenergia-piac, a világon szinte egyedülállóan, gyakorlatilag kizárólagosan hosszú távú áramvásárlási szerződésekre épül. Ezek a 15–25 éves, államilag garantált szerződések piacnyitás esetén úgynevezett „befagyó költségekhez” vezetnének. Az erőművektől szerződéses áron átvett villamos energiát az MVM csak veszteséggel tudná értékesíteni. Ez a veszteség évi 10-15 milliárd forintra tehető, ami kilowattóránként 30–50 fillérrel drágítaná a villany árát. Különösen az átmeneti „dömpingáras” import szoríthatja ki a villamos energia piacáról az egyébként versenyképes hazai termelői kapacitásokat.Befagyott pénz?Csak a tényleges uniós csatlakozás időpontjához illesztett, a lehető legkésőbbi piacnyitással és addig az MVM importmonopóliumának fenntartásával lehet ezeket a súlyos hátrányokat elkerülni. Szükséges a privatizáció érdekében létrehozott hosszú távú áramvásárlási szerződéses rendszer kifuttatása. Ellenkező esetben a befagyó költségeket az állampolgároknak kellene megfizetni áramdíj formájában, vagyis a védtelen kisfogyasztók fizetnék meg annak az árát, hogy a nagyfogyasztók olcsóbban jutnak áramhoz.Eddig még egyetlen olyan országban sem volt liberalizáció és piacnyitás, amelynek annyira sérülékeny lenne a piaca, mint Magyarországé. Hiányoznak az uniós tapasztalatok is. Nem dolgozták ki a villamosenergia-ipar életképes működési modelljét, s enélkül nem szabad törvényt alkotni. A VET tervezete gyakorlatilag nem korlátozza nagy regionális és integrált szolgáltatási monopóliumok kialakulását, mivel lehetővé teszi három áramszolgáltatóban (és az erőműrendszer kapacitásának 45 százalékáig több erőműben) a közvetlen irányítást biztosító tulajdonhányad megszerzését, már az uniós csatlakozás előtt. Ez a monopóliumok további megengedhetetlen koncentrációját eredményezné.Újabban kedvező változás jelei tapasztalhatók a kormány energiapolitikájában. Az új villamosenergia-törvénnyel öszszefüggésben jelentette ki a kormányfő: komoly kétségei vannak afelől, hogy a parlament elé beterjesztett javaslat megfelel-e a biztonságos ellátáshoz és az olcsó áramhoz fűződő elvárásoknak, és nem zárható ki, hogy a liberalizáció áremelésekhez vezetne. Ezért függesztették fel a villamos energiáról szóló törvény tervezetének vitáját, és ismét felmerült a még előző kormányzati ciklusban kötött energetikai privatizációs szerződések „eladói” felülvizsgálata. Mára már nyilvánvalóvá vált, hogy az uniós csatlakozás időpontja egyre bizonytalanabb. „Amikor a kormányzat kidolgozta elképzelését a villamos ipar versenypiaci keretek közti működéséről, még úgy látszott, Magyarország 2002-ben beléphet az Európai Unióba. Ma ez már nem reális, s a csatlakozási időpont kitolásával a magyar ágazat liberalizációja sem sürgető” – jelentette be a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára. A Mol Rt. gázáremelése kapcsán a miniszterelnök pedig világossá tette, hogy a kormány nem a részvényesek, hanem a lakosság érdekeit képviseli.Egyre világosabb, hogy a liberalizációs folyamatok eredményeként növekvő energiaárak az amúgy is alacsony életszínvonalú rétegeket fenyegetik. Hazánkban a kisfogyasztók (elsősorban a lakosság szegényebb rétegei) milliós nagyságrendben ma még képtelenek alkalmazkodni a verseny feltételeihez, vagyis nem tudják kifizetni a „piaci” számlákat. Ha a liberalizációt korlátlanul hagyjuk érvényesülni, akkor a jelenlegi bérek mellett a szociálpolitika önmagában nem képes előteremteni a rászorulók hiányzó forrásait. Az energia- és a szociálpolitika összefüggésére az uniós energiapolitikai irányelvek is rámutatnak: „Fontos, hogy a versenypiacon a szociális szerep is érvényesüljön.”A közjó a legfőbb törvény, amelynek az energiapolitikában is érvényesülnie kell. A nemzeti (közösségi) érdekű energiapolitika fontos célja a lakossági energiaszolgáltatások megfizethetősége, vagyis az, hogy ennek a közérdekű szolgáltatásnak a minimumát gyakorlatilag valamennyi állampolgár meg tudja fizetni. Az árak kordában tartására az egyik lehetőség az energiapiacon olyan közösségi érdekű ár- és piacszabályozási eszközök alkalmazása, amelyek a legkisebb költség elvének érvényesülését szolgálják.Az állami szabályozási és ellenőrzési jogosítványok önmagukban nem képesek a közösségi érdekek kellő érvényesítésére a regionális energetikai, sőt egyre inkább „mindenes” külföldi közmű-tulajdonosi csoportokkal szemben. Az állami akarat érvényesítéséhez meg kell őrizni az állam tulajdonosi szerepét is, miáltal profitérdekeltsége is megmarad. Ez pedig egyúttal azt is jelenti, hogy nemcsak a közérdekű szolgáltatási kötelezettség, hanem a tulajdonosokat megillető profitbevétel lehetősége is bővítheti mozgásterét. Ezért az energiaprivatizáció minden formáját és tervét azonnal le kell állítani, a még meglévő állami energetikai tulajdont a privatizációs törvény módosításával törvényileg kell megvédeni.A még meglévő állami és önkormányzati energetikai tulajdont koncentrálni, majd törvényes eszközökkel növelni kell. Meg kell szüntetni az MVM Rt. szétdarabolását, piaci eszközökkel az áramszolgáltatás területén is legalább a minősített kisebbségi részarány megszerzésére kell törekedni. Növelni és erősíteni kell az MVM Rt. piaci szerepét, továbbá a termelési és a nagykereskedői (elosztói) vertikális integrációt az MVM Rt.-ben. Ma már azonban nem elég a nemzeti villamos ipari társaság, hanem a két meghatározó energetikai részvénytársaság, az MVM Rt. és a Mol Rt. közös piaci fellépését kell kialakítani. A kormány által a Mol Rt. gázüzletágára bejelentett vételi szándék realizálásához és az állami ellenőrzés érvényesítéséhez célszerű lenne a Mol Rt. részvényeinek 25 százalékát kitevő állami tulajdonhányadot az MVM Rt.-nek átadni. Így jöhetne létre a nemzeti energia részvénytársaság.Kapkodásra nincs okAz energiapolitika fő kérdései csak nemzeti konszenzussal rendezhetők, s ebben a parlamentnek meghatározó szerepet kell kapnia. Nemzeti érdekű energiastratégiát kell kidolgozni, amely az európai uniós csatlakozás figyelembevételével a valódi versenyegyenlőség elvére épül. Sem a majdani uniós tagság, sem az energiapiac liberalizálása nem változtat azon, hogy az energiapolitika állami feladat marad. Hazánk energiaellátása földrajzi okokból nagyon sérülékeny, s az energetikával összefüggő feladatok jelentős része, de az energiaágazatok kölcsönhatásainak alakítása sem bízható csupán a piacra.A kidolgozandó és a parlament által már elfogadott új energiapolitikai koncepcióra alapozva szükséges egy egységes általános energiatörvény mielőbbi megalkotása. Ez azért sem odázható tovább, mert az uniós jogharmonizáció következtében az ágazati energiatörvények egyre inkább ágazati versenytörvényekké válnak. A liberalizált energiaágazatokban, a piaci verseny közepette a kormányzati és közigazgatási szerveknek erős törvényi felhatalmazásra van szükségük, hogy az állam energiapolitikai érdekeit hatékonyan tudják képviselni.A Magyar Energia Hivatal szerepe piacgazdasági viszonyok között felértékelődik; egyértelműen az össztársadalmi érdeket kell megjelenítenie és képviselnie. Nem szabad egy ágazati (jelenleg a gazdasági) minisztérium alá tartoznia, függetlenné kell tenni, és az Országgyűlés felügyelete alá kell rendelni. Jogállását és működését a megalkotandó energiatörvényben kell szabályozni. Versenypiaci feltételek között kiemelkedő szerepe van a jogrend biztonságának és a jogalkalmazás kikényszerítésének. Ezért a hivatal tevékenységéhez kapcsolódó azon kérdéseket, amelyek a piaci szereplők gazdálkodási, kereskedelmi szabadságának korlátozását jelentik, törvényi szinten kell szabályozni.Az ágazati (villany-, gáz- és távhő-) törvények felülvizsgálatára és módosítására csak az általános energiatörvény elfogadása után tanácsos sort keríteni. Jó és maradandó törvényeket csak így lehet alkotni. Az említett ágazati törvények gyors módosítását egyébként semmi sem indokolja. Van időnk arra, hogy az uniós országok bevált tapasztalatainak figyelembevételével alkossunk jó ágazati törvényeket.A legkisebb költség elvének érvényesülése fokozott figyelmet és külön törvényi szabályozást igényel a közérdekű szolgáltatások körében. Nem nélkülözhető az energiafogyasztók fizetőképességének tekintetbevétele, a kisfogyasztók fokozott védelme, a szükséges szociálpolitikai intézkedések meghozatala, a szolidaritás érvényesítése. Az energetikában szociális fogyasztói tarifákat kell kidolgozni és alkalmazni.A szerző energetikai szakértő