Ki akadályozza a honvédségi reformot?

Kínai filozófusok szerint a harctereken harcolni és győzni nem jelent nagy teljesítményt. Annak számít viszont az ellenfél ellenállását harc nélkül megtörni. Ez az elmélet mind a mai napig igazság, és örök érvénnyel rendelkezik. Ma éppenúgy megfigyelhető a polgári, politikai, gazdasági élet területén, mint a katonai hadviselésben. Ha figyelemmel kísérjük a mai magyar közéletet, akkor minden további nélkül megállapíthatjuk, hogy a posztkommunista ellenzék a kezében tartott tömegtájékoztatási eszközök segítségével próbálja meg a társadalomra erőltetni hatalmi elképzeléseit, a múlt bűneit letagadni.Az elsőrendű cél az ellenfél működésének megbénítása. Ezt a manipulációt úgy hajtják végre, hogy a kormány szervezetei ne vegyék észre, hogy már ki lettek kapcsolva a demokratikus jogállamiság megteremtésének küzdelméből. Így könnyen elérhető, hogy nyílt konfliktus mellőzésével az ellenfelet befolyásuk alá vonják. Az így befolyásolt és ellenőrzött ellenfél nem tud ellenállást kifejteni, mivel észre sem veszi, hogy már az ellenfél ellenőrzése és befolyása alatt tevékenykedik. A pszichológiai hadviselésben az első számú harci eszköznek számít a másik félnek információkkal történő elárasztása. Az érintett személyt vagy politikai szervezetet, intézményt célzatosan valódi és hamis információkkal halmozzák el, hogy ennek következtében már nem tud különbséget tenni barát és ellenség között.Ha sikerül valamikor szókincsét annyira könnyeddé tenni ellenfele számára, hogy az meggondolás nélkül átvegye azt, akkor már több mint fél győzelmet aratott. Ezzel a módszerrel lehetséges elérni, hogy a „célszemély” teljesen bizonytalan, irányvesztett lesz, és ellenőrizhetővé válik. A hamis információk terjesztésén kívül az emocionális eszközök is bevethetők. Így ha az érintett politikust tartósan valótlan rágalmakkal halmozzák el, ezen hazugságoknak tisztázása az érintett személytől erőt, energiát rabol el, és lényegesen hátráltatja munkája elvégzésében.Ennek jó példáját mutatja az MSZP és az SZDSZ által uralt médiában Orbán Viktor miniszterelnök és a polgári kormányzat ellen folytatott rágalomhadjárat, amelynek kapcsán nem válogatnak az eszközökben, hogy az ország közvéleménye előtt a kormányfő erkölcsi integritását megkérdőjelezzék. A társadalom teljes mértékben kommunikációs eszközök világában él, így az egyik oldalon ki van szolgáltatva az információknak, ugyanakkor olyan mennyiségben zúdul rá a híranyag, hogy már képtelen ezeknek a valóságtartalmát ellenőrizni. Amennyiben a társadalom egyre nagyobb mértékben lesz kitéve valótlan információknak, annál nagyobb mértékben növekszik a függőségi viszonya a terjesztők hatalmi gépezetétől. Így a kormányzati oldalon tevékenykedő politikusok, gazdasági menedzserek egyre kevésbé tudják kijelenteni, hogy képesek egyedül a célzatosan rájuk zúdított információk igazságát felülbírálni.Amennyiben vállalkoznának arra, hogy ezt a munkát elvégezzék, az annyi időt venne igénybe, hogy képtelenek lennének döntéseket hozni és a szükséges intézkedéseket megtenni. Ezzel az ellenfél elérte a célját, mivel az érintett nem tudja meghatározni, kitől származnak és milyen céllal terjesztik a hamis információkat, és a kiszemelt áldozatot cselekvésében megbénítják. Ennek a hadviselésnek lélektani komponense az ellenfél akaratának a megtörése, és amennyiben ez sikerül, akkor lehetséges a beállítottságát és magatartását befolyásolni. Ennek a lélektani hadviselésnek egyik legsötétebb oldala a gyűlölködés. A tömegpsziché szenvedélye már magában véve is éles ellentétben áll minden valláserkölcsi alapon álló demokratikus nézeteket követő kultúrával, ugyanakkor aggodalmat ébreszt a gondolkodó emberekben, kik aligha kereshetik a haladást s a nemesbülést azokban a vezetőkben, akik az előző évtizedekben a megszállók szolgálatában a nemzet tönkretételén fáradoztak. A balliberális propaganda ebben a lélektani hadviselésben minden eszközt felhasznál, a legrafináltabb hangtól a legbunkóbb demagógiáig.A letűnt nómenklatúra átmentését célzó propagandának egyik jó példája, miképpen próbálják a kormányzati döntéshozókat befolyásolni a honvédelmi minisztériumban tervezett reformokkal kapcsolatban. Olyan benyomást igyekeznek kelteni, mintha ártatlan embereket terrorisztikus módszerekkel szeretnének leváltani és eltávolítani a hadsereg kötelékéből. Ezzel szemben – azt hiszem – az az igazság, hogy az egykor megszállt ország pártitkárai, politikai tisztjeiről van itt szó, akik eddig (az állítólagos) rendszerváltozás ellenére magas posztokat töltenek be a magyar hadsereg gépezetében. Ezek feladata volt, hogy a diktatúra propagandáját sulykolják a személyi állományba, és a megszállók felejthetetlen rémtetteit dicsőséges mítosszá alakítsák át. Ezek az egykori politikai és pártbizottsági beosztásban pöffeszkedő tábornokok és tisztek érezvén, hogy hatalmuk veszélybe került, azonnal mozgósították a médiát, hogy egy természetes folyamatot önkényuralmi cselekedetnek színezzenek át. Az elvtársakért mindent elkövettek, hogy átmentsék őket új beosztásokba, nyelvtanfolyamokra, külügyi szolgálatokra, valamint úgynevezett „rendelkezési állományba”, vagyis: továbbra is megkapják fizetésüket, jutalmukat, rendfokozati előléptetésüket.Miközben szaktisztek tömegeit bocsátották el, a bebetonozott politikai tisztek átvészelték az Antall–Boross kormányok idejét. Miután 1994-ben Keleti György személyében ismét egykori politikai tiszt foglalta el a Horn-kormányban a honvédelmi miniszteri posztot, ez a katonapolitikai elit bosztásában-rangjában egyszeriben még jobban megerősödött. Így lett Korsós László ezredes, az egykori politikai főcsoportfőnökség agitációspropaganda-csoport főnöke Keleti György minisztersége alatt dandártábornok. Keleti György merészségét mutatta, hogy még a brüsszeli NATO-központba irányított magyar kontingensbe is beválogatott néhány egykori politikai tisztet, ügyelvén arra, hogy a csoport vezetője is egy olyan volt politikai munkás legyen, aki a NATO-ellenes propaganda vezetője volt Kárpáti Ferenc minisztersége idejében.Hosszan lehetne sorolni hasonló eseteket. Egyesek védelmében most Juhász Ferenc MSZP-s képviselő, az országgyűlés honvédelmi bizottságának alelnöke a lélektani hadviselést irányító sajtó segítségével olyan légkört igyekszik teremteni, hogy a minisztérium vezetőit döntéshozatalukban korlátozza, megakadályozza.