Lenin Budapesten – később nyilas barátjánál?

A katolikus egyházhoz közel álló, 1935. január 6-án, vasárnap a minőségi Nemzeti Újságban – a huszonkét napilapos élénk magyar sajtópiacon rögtön az éllovas Pesti Hírlapot követő lapban – Lenin, az első vörös cár a világháború előtt két ízben is járt Budapesten címmel, A kiselejtezett bejelentő-lapok szenzációs leleplezése alcímmel a következő mondatokkal kezdődő cikk jelent meg:„1907 áprilisának egyik szeles délutánján negyven év körüli, középmagas, zömök termetü hajadonfős férfi szállt ki a nyugati pályaudvaron a gyorsvonat egyik második osztályu fülkéjéből. Néhány percig idegesen kapkodott fejével, megvárta, amíg a vonatból kiszállók elrohannak mellette, s tört németséggel magához intette az egyik hordárt s kezébe nyomta utipodgyászát, egy régifajta cukrosdoboznál alig nagyobb neszeszert.”A hordár csodálkozva pillantott a markába nyomott pénzdarabra. Egy ezüst rubel volt.A Berlini-térről (a mai Nyugati tér) a világoszöld felöltőt viselő idegen gyalog vágott az útnak. Három napig tartózkodott a magyar fővárosban, ahol egyetlen magyarral kötött barátságot. Innen Svájcba utazott.„A budapesti főkapitányság bejelentő hivatala minden évben kiselejtezi a régebbi bejelentőlapokat. Idén az 1907-es évfolyam került sorra, amelyek között véletlenül rábukkantam az 1907 áprilisában érkezett kecskeszakállú idegen bejelentőlapjára. A bejelentőlapon a következő feljegyzéseket találtam: A bejelentett fél neve: Vladimir Iljics Uljanov. Születésének éve: 1870. Születésének helye: Szimbirszk. (A Volga mellett.)Még egy elmosódott sort lehet kivenni félig-meddig, amely azt bizonyítja, hogy a bejelentett fél apjának foglalkozása: gimnáziumi igazgató.”Akkoriban, írja K-cz K., a cikk írója, senki nem sejthette, hogy a 37 éves, béna karú orosz férfi „tizenkét évvel később, az orosz forradalom kitörése után két évvel, tapsolni fog Trockijnak, a Romanov-dinasztia kiirtójának. Az orosz fiatalember – azóta már mindenki tudja – nem volt más, mint Lenin, a »vörös cár«, az orosz szovjetköztársaság első elnöke”.Lenin egyenesen Szibériából érkezett Budapestre. Vendéglátója Migray József volt. Az újságíró megjegyzi: „1912-ben még egyszer Budapesten járt Lenin, de akkor mindössze csak egy napig. Állítólag itt, Budapesten hangzott el az a híres mondása, hogy: »Ha apám ellenforradalmár lenne, őt is megöletném«.”Migray, mint megtudjuk, anarchista elveket vallott, és ez „hozta össze” Leninnel.A lap munkatársa felkereste Migrayt, akinek a törzshelye a Baross-kávéház „bal szélfogója” volt. Migray, igen szűkszavúan, csak annyit árult el az újságírónak, hogy Lenin pontosan abban az időben valóban a fővárosban járt. „Aki még másra is kíváncsi, az majd olvassa el a könyvemet.”Mivel akkorra Migray már keresztényszocialista lett, a cikkíró úgy érezte, kínosan érinti, hogy neve együtt tűnt fel Leninével.Migray a Révai Nagylexikon tanúsága szerint 1882-ben született. Költő és politikai író volt. Első verseskötete 1900-ban jelent meg Vörös zászló alatt címmel, tele forradalmi buzdítással a fennálló rend ellen. Közben tanított és előszót írt Gogol műveinek fordításaihoz, majd 1918-ban a Károlyi-rezsimben kormánybiztossá nevezték ki. A következő évben, a kommunista diktatúra alatt a Földművelésügyi Népbiztosság osztályvezetője, majd a terrorista Vörös Őrség tagja. Gyorsan brosúrát fabrikált A vörös őr tankönyve címmel.A kommün bukása után két és fél évi börtönre ítélték. Büntetése letöltése után a Szociáldemokrata Párt központi lapja, a Népszava munkatársa volt. (A Népszava akkori irányultságáról lásd Demszky Gábor A lenini eszmék jelentkezése és térhódítása a haladó magyar politikai irodalomban 1959-ig című pályázatát a budapesti Szabó Ervin központi könyvtárban.) 1924-ben írta meg a Népszava Munkáskönyvtár 44. köteteként Az Internacionalé története című munkáját. 1928-ban azonban összekülönbözött a Szociáldemokrata Párt vezetőivel, majd lassan szembefordult a forradalmi munkásmozgalom eszméivel és gyakorlatával. Ennek gyümölcseként publikálta 1932-ben A marxizmus csődje című kötetét, amelyet a katolikus egyház nyomdája, a Stephaneum tett közzé. Fokozódó jobboldali tájékozódása 1935-re már nagyon messzire sodorta Lenintől, így tökéletesen érthető, hogy Migray nem nagy lelkesedéssel fogadta a Nemzeti Újság munkatársának felfedezését, amely szerint ő volt Lenin budapesti vendéglátója 1907 áprilisában. A vezető katolikus lapnak ugyanakkor elismerte, hogy Lenin nála lakott, és hogy erről majd hamarosan könyvet publikál.Migray azonban nem váltotta be ezt az ígéretét – legalábbis a Széchényi Könyvtárban ilyen mű nem található. Viszont fellelhető egy egészen más könyv, amelyet Migray 1936-ban publikált. Ennek a címe: Mit akar a magyar nemzeti szocialista mozgalom? Kiadta az említett párt úgynevezett Szellemi Munkaközössége, amelynek Migray hangadó tagja volt. Vagyis Migray röviddel 1938-ban bekövetkezett halála előtt elérkezett a nyilas párt bölcsőjéhez, és annak egyik programadó korifeusa lett. Elismerte ugyan a sajtónak, hogy egy fedél alatt aludt Leninnel Budapesten három évtizeddel korábban, de a fellelt bejelentőlap mögött rejlő részleteket jobbnak látta a sírba vinni.A magyar nemzeti szocialista mozgalom programját meghatározó Migray-könyvben olyan kitételek olvashatók, mint hogy a marxizmus „a gyakorlati életben csődbe (...) jutott, miután egyetlen gazdasági, társadalmi vagy államelméleti kérdést megoldani nem tudott. Oroszországban pedig gyár- és fegyházállam lett belőle”.Ezzel szemben – írja programadó könyvében Lenin budapesti szállásadója – „a nemzeti szocializmus eszméje (...) erkölcsi tartalmában kifejezője egyúttal a krisztusi erkölcstannak is, azaz: maga a gyakorlati kereszténység”.Lenin megannyi életrajzírója tudomásunk szerint minderről nem tett említést. Nem tudtak róla? Lehet. Vagy a cikk „kacsa” lenne? Akkor viszont miért nem tiltakozott Migray? Netán azért a hallgatás, mert Migray renegátnak számított a kommunista mozgalomban? De azért annyira nem, hogy a kádári belügyminisztérium Tanulmányi Propaganda Főcsoportfőnöksége ne adta volna ki 1979-ben, tizenegy évvel a rendszerváltás előtt Migray 1919-ben megjelent, A vörös őr kis tankönyve című munkáját. Netán nagy szükség volt valamilyen szellemi izgalomra vagy fogódzkodóra az érett Kádár-korszak szellemi tespedtségében?Nem ez lenne az első eset, hogy Leninről kiderül valami, ami évtizedeken át titokban maradt.Richard Pipes, a Harvard egyetem történészprofesszora, korábban elnöki nemzetbiztonsági tanácsadó, az Egyesült Államok egyik legismertebb szovjetológusa, 1996-ban jelentette meg a Yale egyetem kiadójának gondozásában Az ismeretlen Lenin –A titkos levéltárból című kötetét (a kötet hamarosan nálunk is megjelenik a XX. Század Intézet támogatásával), amely eddig ismeretlen dokumentumokkal gazdagítja tudásunkat a véreskezű diktátorról. A könyv hátsó borítóján a kiadó ismerteti a kötetet. Az ismertetés a következő mondatokkal kezdődik:„Lenin – az ember, a forradalmár és a világ vezetője – rejtély maradt. Részben az orosz forradalom okozta felfordulásból származó mítosz, részben pedig a Szovjetunió vezetői és külföldi szimpatizánsai által csaknem hetven éven át gondosan ápolt kép. Az ismeretlen Lenin, amely a szovjet levéltárakból származó, hosszú időn át titokban tartott dokumentumokat tartalmaz, segít a mítosz megfejtésében és a kialakított kép átformálásában. Lenin kegyetlen, manipulatív vezetőként jelenik meg, aki terrort, szubverziót és az üldözést használta eszköznek, hogy elérje céljait.”Jó lenne tudni, vajon valóban járt-e Budapesten Lenin. A labda a szakma térfelén van. Ha mást nem, egy „nem”-et megér a Nemzeti Újság szemfüles riporterének cikke.