Noé bárkája, avagy az elmaradt kirándulás

Szilárdan elhatározta a család, hogy húsvétkor mindenképpen itt hagyja szeretett városát, és a Bakonyban tesz nagy kirándulásokat. Csak pihenni, sétálni fogunk, főzésről szó sincs, egyik éttermet a másik után látogatjuk, biztattuk egymást. A biztonság okáért azért meghallgattuk a hétközi meteorológiai jelentéseket. Hát bizony, nem mondtak semmi biztatót. Esőről, záporról, orkánról szóltak, hideggel, faggyal, szélviharral, hóeséssel fenyegettek bennünket. Hát ilyen előrejelzések hatására még a legelszántabb kirándulók is elbátortalanodnak. Így voltunk mi is. Pakolás vissza, be kell rendezkednünk az itthoni semmittevésre. Ez – korábbi szokásainkat követve – azzal járt, hogy feleségem a húsvéti főzögetések mellett fölásta a ház mögötti kis kertet, én meg a „nehezebb” munkát vállalva, keserves kínok között finomítgattam félig kész irományaimat.Közben tovább figyeltük a meteorológia előrejelzéseit, melyek megnyugtattak bennünket: jól döntöttünk, hiszen a szakértő időjósok, már a közelgő vízözönnel ijesztgették hallgatóikat. Ennek meg a tv-ben bemutatott Noéról készített filmnek a hatására, a család azt javasolta: jó lenne, ha mielőbb mi is hozzákezdenénk a „Noé-bárka” építéséhez. Mivel még mindig ezer ágra sütött a nap, arra gondoltam, hogy egy kis ácsmunka mindenképpen jót tesz az egészségemnek. A helyzet azonban nálunk sem volt sokkal jobb, mint Noé háza táján: töméntelen sok minden hiányzott a bárka építéséhez. Mivel én nem mertem Noé példájára közvetlenül az Úrhoz fordulni segítségért, a Tüzépnél dolgozó kedvenc „angyalomat” akartam megkérni, hogy küldessen már nekünk is olyan szépen fűrészelt deszkákat, mint amilyeneket Noé sok ezer évvel ezelőtt kapott. Az angyalka azonban nem volt sehol. Így kénytelenek voltunk a rajzolgatásnál, tervezésnél maradni. Közben – követve a mondát – kiválogattuk a bárkában magunkkal vivendő állatokat, fajtánként kettőt. A békák, egerek, madarak és halak esetében ez könnyen ment, mivel ezekből bőven el voltunk látva, és közöttük nem voltak kedvenceink.Nagy fejtörést a macskák jelentettek. Leányom a három macskája közül egyikről sem akart lemondani. Átmenetileg felmerült, hogy a génsebészettel nem lehetne-e az egyiket kutyává átalakítani, mivel abból csak egy volt. A biológiai központ azonban zárva tartotta kapuit, így nem jutottunk előre. Amikor már minden rendben lévőnek látszott, unokámnak eszébe jutott, hogy elfeledkeztünk a politikusokról, hiszen mire mennénk nélkülük. A koalíció pártjainak két vezető személyiségéről nem volt nehéz egyezségre jutnunk, és hamar párba állítottuk a többieket is. Igen ám, mondja az unokám, a család esze, de ellenzékieket is kell vinnünk, mert különben sérül a demokrácia. Na jó, vigyük a kiválókat, a jókat. Ilyenek nincsenek, válaszolta azonnal a „szélsőség”. Mint a család legbaloldalibb tagja, hiába tettem jobbnál jobb javaslatokat, mindig volt valami kifogás: fontos beosztást töltött be az állampártban, ’56-ban rossz oldalon állt, a szocializmus apostola volt, a tőkés kizsákmányolókról szónokolt, de ’90-ben azonnal kapitalista lett, szerette Kádárt, balliberális, rosszakat írt rólunk külföldön, és sorolhatnám tovább.Végül megegyeztünk: vigyük azt, aki nemcsak beszél és nyilatkozik, hanem ténylegesen tett is valamit pártja érdekében, aki méltón képviseli pártját és eszmeiségét. Ez csak Horn Gyula lehet. Melléje pedig a párt fiatal ígéretét, Schmuck Andort szavaztuk be, aki egyelőre úgyis nehezen találja a neki legjobban megfelelő alapszervezetet. Hangulatunkat befolyásolta, hogy közben megnéztük a tv-ben a József című, kitűnő filmet is, amely a hét szűk esztendő eljövetelére hívta fel a figyelmünket. Bár fiam hangoztatta, hogy mi a hét, pontosabban a negyven (!) szűk esztendőn már keresztülestünk, jobbnak véltük követni József tanácsait. Csökkentettük a húsvéti sonka- és tojásadagokat, és elraktároztuk az ínséges esztendőkre. Közben a nap – félrevezetésünkre – csak sütött és sütött. Ennek azonban nem ugrottunk be, mivel a meteorológusok változatlanul a „világvégét” jósolgatták. A rádió pedig – számunkra alig érthetően – arról tudósított, hogy Budapestről a Balatonra hosszú kocsisorok kígyóznak, közlekedési káoszt okozva.Aggódtunk és imádkoztunk tájékozatlan honfitársainkért. Keményen végigdolgoztuk a háromnapos ünnepet, a szűkös esztendőkre is felkészülve, amikor elérkezett a keddi munkanap. Találkoztunk kipirult, többnapos kirándulás után felfrissült munkatársakkal, akik áradoztak, milyen ragyogóan töltötték el a hegyek-dombok között a húsvéti ünnepeket. Szegények nem hallgatták a meteorológiai előrejelzéseket, filmeket se néztek, és fogalmuk sincs arról, milyen óriási veszélynek voltak kitéve. És azt se tudják, hogy mi már a Noé bárkájának elkészült modelljével az ország megmentésének módját is kidolgoztuk.