„Csak az az igazi tudomány, amely világra szól; s ezért ha igazi tudósok és – amint kell – jó magyarok akarunk lenni, úgy a tudomány zászlaját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt határainkon túl is meglássák, és megadhassák neki az illő tiszteletet.” (Eötvös Loránd, 1903.)
A Magyar Tudományos Akadémia ma tartja szokásos éves közgyűlését. A közgyűlés a magyar közélet fontos eseménye. Az idei egyike a legtöbb új tagot megválasztó közgyűléseknek Akadémiánk 175 éves történelmében. Nem lebecsülve a reformok, átalakítások, a konszolidáció és a finanszírozási kérdések fontosságát, mégis a tagválasztás az Akadémia jövőjét meghatározó legfontosabb kérdés. Eötvös Loránd gondolata (kissé átformálva) itt is helyénvaló: az akadémiai kérdés elsősorban személyi kérdés.A Magyar Tudományos Akadémia a Magyar Tudomány című folyóiratban közreadta a tagjelöléseket. A kötetet átlapozva minden magyar embert büszkeséggel tölthetett el, hogy tudományos életünk gazdag, tudósaink fontos szerepet játszanak a világ tudományos életében, és magasra tartják az eötvösi zászlót. A kitűnő jelöltek közül a tagválasztó közgyűlésen ma számosan tagjaivá válnak a Magyar Tudományos Akadémiának, amelyre fontos szerep vár hazánk huszonegyedik századi történelmében is.Mi a tudomány hivatása az új évezredben és melyek azok az új kihívások, amelyek az Akadémia képviselte értékek mentén válaszolhatók meg Magyarországon és a nagyvilágban? Rövidre fogva a választ, ez öt szóban is összefoglalható: a hagyomány, a bizalom, a tekintély, a hitelesség, s a jövőkép.A tudomány intézményeihagyományaink őrzőiA tudomány mindig az ismert és az ismeretlen határán mozogva halad előre: híd az ismertből az ismeretlenbe, híd múlt és jövő között. A tudomány képviselőire úgy kell gondolnunk, mint hagyományaink legfőbb őrzőire és korunk nehezen áttekinthető jelenségei közötti útmutatóinkra. Napjainkban a tudós nem egyszerűen a bölcsességnek egy szigete, hanem egy nemzeti intézményrendszer és nemzetközi kapcsolatrendszer részeként egyszerre van elkötelezve nemzetének s a világ tudományának.Fogyasztói világunkban szem előtt kell tartani, hogy a jólét nem csupán az anyagi javakban rejlik, s egyik nagy korkihívás a szellemi és kulturális javak értékének, hitelének visszaállítása. Ebben adhat útmutatást a Magyar Tudományos Akadémia immár 175 éves történelme, és a magyar szellemi alkotások számos lelkesítő sikere határainkon innen és túl. Az Akadémia megalapítása egyszerre szolgálta a nemzet magasztos céljait és az egyetemes tudományos haladást. A Magyar Tudományos Akadémia történelmünk viharaiban, még a legnehezebb időszakokban is kiállta a próbát, és mindig megtalálta a módját a nemzet és az egyetemes tudomány közös szolgálatának. A modern magyar kutatóbázis megteremtése, valamint számos világraszóló tudományos eredmény megszületése elválaszthatatlan a Magyar Tudományos Akadémiától.A magyar tudomány mindig fontos szerepet játszott a nemzet életében, az összetartozás erősítésében és az ország „túlélési képességeinek” növelésében, amelyhez a nemzet legnagyobbjai közé tartozó, előrelátó, nagy formátumú akadémikusok személyes áldozatvállalása mellett a tudomány belső törvényszerűségei is hozzájárultak. Ide tartozik az a nehezen mérhető összetartó erő is, amelyet a tudomány s annak kiválóságai a közösségek számára megtestesítenek. A magyar nemzet tudományos teljesítménye minden objektív mutató szerint kiváló. Nemcsak a Magyarországon született, kitűnő középiskoláinkban tanult Nobel-díjasok kiemelkedően magas száma, de az itthon dolgozó és alkotó kutatók teljesítménye is előkelő helyet biztosít hazánknak a nemzetek rangsorában. A magyar tudomány és annak köztestülete, a Magyar Tudományos Akadémia büszkén tekinthet immár közel két évszázados hagyományaira, amelyek pillérül szolgálhatnak a jövő építéséhez nemcsak a tudomány szűken vett, de a gazdasági és társadalmi élet szélesebb területein is.A hagyomány akkor válhat erő forrásává a ma és a jövő számára, ha annak az idő által is hitelesített tanulságait, értékeit mérceként használjuk cselekedeteinkben. Különösen igaz ez akkor, amikor a nemzet válaszutak előtt áll. 1990-ben, amikor hosszú idő után ismét szabad választásunk volt sorsunk alakításában, esélyt kaptunk és teremtettünk magunknak a több évtizedes társadalmi-gazdasági elmaradottság ledolgozására, az ország felemelkedésére. Mindebben kétségkívül meghatározó szerep jutott és jut az alkotó szellemnek és a tudománynak. A rendszerváltás és a szovjet birodalom felbomlása pontosan arra az időre esett – és hitem szerint nem véletlen az egybeesés –, amikor a tudományos-technológiai fejlődés mintegy magasabb sebességfokozatra váltott, és az emberiség kultúrtörténetének új korszakaként ránk köszöntött az információs társadalom, más kifejezéssel élve: a tudásalapú gazdaság és társadalom kora.A tudományról ma igen sokféle összefüggésben szoktunk beszélni. Sok szó esik a tudomány szerepéről, hasznáról és persze költségeiről is. Viszonylag kevés szó esik arról, hogyan jelenik meg a tudomány a közgondolkodásban. A tudományról kialakult közvélekedést napjainkban – a tudományról szóló mind gyakoribb rémhírek ellenére – leginkább a bizalom jellemzi. Az emberek többsége bízik abban, hogy a tudomány magyarázatot ad nagy kérdéseinkre, és megtalálja a problémáink megoldásának, gondjaink enyhítésének módját.A tudomány már a kezdetektől a minket körülvevő világ megismerésével és a megszerzett ismeretek hasznunkra fordításával foglalkozott. A társadalom szervezettsége és a jólét egy bizonyos szintje feltehetően megelőzte a tudománynak nevezhető intézményes struktúra kialakulását. A tudomány intézményes rendszerének létrejötte ugyanakkor óriási lökést adott a tudomány fejlődésének, ami a gazdaság és a társadalom korábban nem tapasztalt fejlődését eredményezte. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy lényegében ez a folyamat hozta versenyelőnybe a később sikeresnek bizonyult társadalmakat.Minden tudomány kezdete és alapja a következetes, a körülményeket is pontosan regisztráló megfigyelés és adatgyűjtés. A tudomány egyik fontos ismérve tehát az, hogy a lehető legpontosabban rögzíti a tényeket. A tudomány másik lényeges ismérve, hogy a tapasztalatokat egyszerű elvek, tételek, törvények alapján megmagyarázzuk. Innen már csak egy lépés, hogy a történéseket előre jelezni, sőt befolyásolni tudjuk. Megérteni a jelenségeket, előre jelezni, hogy mi hogyan történik majd, és ezeket előnyünkre, hasznunkra fordítani: eszközöket alkotni, kevésbé félni az ismeretlentől, csökkenteni a fájdalmat stb. – mindez közgondolkodásunkban mind a tudományról alkotott képhez tartozik, amely megalapozta a tudomány és intézményei iránti bizalmat, a tudomány évezredes tekintélyét és presztízsét, szemben sok-sok nagy hangon hirdetett, sokszor tűzzel-vassal terjesztett ideológiával, amelyek a történelem során mind leszerepeltek.A tudomány intézményei a bizalomletéteményeseiA XX. században a kutatás és fejlesztés volt a társadalmi és gazdasági modernizáció egyik meghatározó tényezője. Ám a XX. század volt két világháború eszeveszett pusztításának évszázada is. Még ma is gyakran vetik a tudósok szemére a tömegpusztító fegyverek megalkotását, a Föld többszöri megsemmisítésére alkalmas fegyvertár létrehozását. Nem a tudás volt sok, hanem a bölcsesség hiányzott – a politikai döntéshozókból. Einstein szállóigévé vált mondása szerint: borotva került az ötéves gyerek kezébe. Remélhetjük, hogy a demokrácia terjedése, a felelősségérzet erősödése nyomán elérjük majd azt, hogy tudás és a bölcsesség egyszerre határozzák meg jövőnket. A Föld és az emberiség elpusztításának veszélye – bár csökkent, esetleg csak formát váltott – nem szűnt meg. Elég, ha az ökológiai katasztrófák lehetőségére, a biológiai terrorizmus vészterhes árnyékára, vagy a géntechnológia etikai szabályozatlanságában rejlő veszélyekre gondolunk.A tudomány és intézményei iránti társadalmi bizalom növelése, ahol kell, visszaállítása, a tudomány minden intézményének és valamennyi képviselőjének egyik legfontosabb feladata, a kiegyensúlyozott tudományos fejlődés egyik fontos feltétele.A tudomány társadalmi tekintélyeA tekintély a társadalom szerveződésének fontos alapelve, a tudományban még a köznapinál is fontosabb szerepe van. A tudomány pontosan felmér, megmagyaráz, előre jelez, hasznos és működő dolgokat alkot. Ezek mind pozitív dolgok, ezért azon sincs mit csodálkozni, hogy a tudomány emberei köztiszteletben állnak. A tudomány igazi tekintélyét azonban akkor nyerte el, amikor képes volt néhány alapelvből kiindulva magyarázatot adni a jelenségek széles körére, és hozzá tudott járulni a társadalom jólétének megteremtéséhez.A tudomány évezredes következetessége és sikerei megalapozták a közvélemény azon hitét, hogy a tudomány állításai igazak, megoldásai jók. Ezt erősíti minden körülöttünk: a röntgensugarak segítségével több mint száz éve belelátunk az emberi testbe, a gyógyításban alkalmazott diagnosztikai eljárásokkal pontos képet alkothatunk az emberi szervezetről.Az egyes ember ma egyre inkább elveszíti a személyes tudást és ellenőrzést a sokféle technikai és tudományos vívmány fölött. Az egyén egyre kevésbé kap szilárd kapaszkodót, személyesen megélt, átfogó képet a világról. A tudományban ismét el kell következnie egy új szintézisnek, amelyben világosan megmutatkoznak a lényeges alapismeretek, és elválnak a kevésbé lényeges részletek.Tudomány, tudósok, laboratórium – gyakran varázsszavakként jelennek meg – éppen a tudomány évezredes presztízse okán. Ha valamit laboratóriumban dolgoztak ki, akkor az jó, ha valamit tudományosan, vagy éppen tudományoskodva adnak elő, akkor az igaz. A tudomány tekintélye és biztonsága nem abban áll, hogy valamit tudományosnak nevezünk, hanem abban, hogy a tudomány szigorú intézményrendszere csak olyat fogad el igaznak, amely minden tekintetben kiállja a tudományos hitelesítésnek a szakma által szigorúan meghatározott próbáját.A tudomány hitelessége a társadalom iránytűjeA tudomány az emberiség évezredes, folyamatos és következetes erőfeszítése, hogy a jelenségeket pontosan leírjuk, és azokat egyszerű törvényekkel értelmezzük. A tudomány ezen következetes erőfeszítését már sok száz éve intézményes formában teszi. Annak, hogy a tudomány intézményrendszere mit fogad el pontosan leírt megfigyelésnek, és olyan elméletnek, amely az öszszes eddig leírt jelenségeket megmagyarázza, szigorú szabályai és szertartásai vannak. Ennek a szigorú szabályrendszernek köszönhetően a tudomány elfogadott eredményei közé igen ritkán kerültek be valótlanságok vagy összetákolt elméletek. A mindennapi életben ez nyűgös eljárások, doktori szabályzatok, értekezések nyilvános védése, folyóiratcikkek referálása formájában jelenik meg, s mindezek igen gyakran kiváltják azok türelmetlen méltatlankodását, akik a tudományból csak a presztízst, a tudás kiváltságos birtokosainak járó tiszteletet akarják.A tudomány természeténél fogva konzervatív, értékmegőrző. A tudomány intézményrendszere ugyanakkor könnyen befogadja a korábbi felfogással ellentétes, de a valóságot helyesen leíró elméleteket. A tudomány ereje mindig intézményrendszerének szigorú következetességében nyilvánult meg. A tudományos eredmények befolyásolására a diktatúrák sem voltak képesek. Ideig-óráig tetszeleghetett valaki a nagy tudós szerepében, de végül csak az igaziak, a tudományt a maga szigorú követelményrendszere szerint továbbvivők nyerték el méltó helyüket.A tudomány intézményei – a tudományos akadémiák különösen – mindig is elláttak egyfajta közhitelesítési feladatot. Szigorú intézményrendszerükkel és – sokszor merevnek tartott – szabályaikkal általában sikeresen őrködtek a tudomány hitelessége, tekintélye fölött. Meggyőződésem, hogy a tudomány intézményeinek ma is ez az egyik legfontosabb közfeladata. Kevés hely van ma a világon, ahol a tudomány hitelességét vagy tekintélyét az önkény fenyegeti. A tudomány intézményeinek azonban szembe kell nézniük egy új veszéllyel, amely nem kívülről, hanem belülről fenyeget. Ez a veszély a végletes relativizmus, „a valamilyen nézőpontból minden igaz” gyakran hirdetett elve, az információk hitelesítés nélküli közvéleményre zúdítása. A tudomány zsinórmértéke óv meg attól, hogy a divathullámokban elsodródjunk, és iránytűt adhat mind a közember, mind a politikus kezébe. Egy átalakuló ország társadalmának különösen nagy szüksége van olyan hiteles tudós személyiségekre, akikre az átalakulás folyamatában számítani lehet, s akiknek iránymutatását a társadalom széles rétegei elfogadják.A tudomány jövője a tudás társadalmaJövőnk legjellemzőbb vonása, hogy egyre nagyobb mértékben támaszkodunk a tudományos alkotómunka eredményeire. A társadalmi javak létrehozásában a tudás kulcsfontosságú tényezővé vált. A tudományos kutatásokon alapuló termelési technikának köszönhetően a fejlett ipari országokban a munkaképes lakosságnak már csak egy kis hányada foglalkozik a szó szoros értelmében vett termeléssel. Amíg az évszázad elején a gazdaság által előállított termékekben a nyersanyag és tudás aránya körülbelül négy az egyhez volt, ez a mutató napjainkra megfordult. Bátran kijelenthető, hogy nincs modern társadalom, versenyképes gazdaság, életképes, optimista jövőképpel rendelkező nemzet erős, hatékonyan működő szellemi, tudományos bázis nélkül.Látnunk kell ugyanakkor azt is, hogy a tudományos eredmények létrejötte szükséges, de nem elégséges feltétele a haladásnak. A tudomány és a társadalom kettős kötésben él. Az ország anyagi helyzete meghatározza a tudomány fejlődésének lehetőségeit. Pénz nélkül nincs kutatás, s nincsenek tudományos eredmények. A tudomány pedig csak akkor hasznosul, ha a tudományos eredményeket termékké, szolgáltatássá, versenytényezővé válthatjuk.A múlt században Magyarország nagy lépéseket tett a gazdasági és a civilizációs lemaradás felszámolására is. A XX. században elszenvedett csapások azonban visszavetették a fejlődést, és most újra nekiiramodhatunk, hogy a nagy lemaradást behozzuk. Az Európai Unióba való felvétel az egyik esély arra, hogy sikerül felzárkóznunk gazdaságilag, életminőségben és az anyagi civilizáció tekintetében a Nyugathoz. A tudomány élen jár az integrálódás útján, és segíthet a magyar közigazgatásnak, sőt magának a gazdaságnak is az uniós csatlakozásban.Az integráció folyamatának előrehaladásában bizton építhetünk a magyar tudomány és a Magyar Tudományos Akadémia kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerére, elismertségére és megbecsültségére – a múltbelire és a jelenlegire egyaránt. Joggal vagyunk büszkék azokra a tudósokra, akiknek eredményeit, munkásságát a világ legrangosabb tudományos kitüntetésével, a Nobel-díjjal ismerték el, és akiknek neve az idén feltehetően a korábbiaknál is többször kerül majd szóba itthon és külföldön egyaránt, hisz a világ az idén ünnepli az első Nobel-díjak átadásának századik évfordulóját. Meggyőződésem, hogy azok az eredmények, amelyeket a nagy magyar tudósok korábba
