Bolgár vágyak cári köntösben

Bulgária egykori cárja két hónap múlva már miniszterelnökként igazgathatja szeretett országát – legalábbis ezt jelzik a legfrissebb bolgár közvélemény-kutatások eredményei, a parlamenti választások előtt alig több mint egy hónappal. Szerdán a késő délutáni órákban az utolsó akadály is elhárult II. Szimeon politikai visszatérése elől, miután a választási bizottság elfogadta a volt uralkodó nevével fémjelzett pártkoalíció jelentkezését a június 17-i megmérettetésre.A jelenleg 64 éves II. Szimeont apja 1943-ban bekövetkezett halála után, hatéves korában koronázták meg. Három évvel később népszavazás döntött a monarchia felszámolása mellett, s az akkor még gyerekkorú uralkodó családja menekülésre kényszerült. Az út Törökországon és Egyiptomon keresztül Spanyolországba vezetett, ahol Szimeon ötgyerekes családapa és sikeres üzletember lett anélkül, hogy hivatalos formában valaha is lemondott volna trónjáról. Aztán jött a rendszerváltozás, s ezzel együtt a remények, majd a nagy csalatkozások ideje Bulgáriában. A volt cár pedig egy pillanatra sem feledkezett meg hazájáról, figyelte az otthoni eseményeket, jól felismerte azt is, mikor kell hazalátogatnia úgy, hogy a vizit valóban méltó legyen az uralkodói múlthoz. 1996-ban Szimeont óriási tömegek ünnepelték Szófiában, s az akkori vezetők ezek után szerencsésebbnek találták, ha külön jogszabályban biztosítanak részleges kárpótlást az egykori cárnak, aki ezáltal visszakapta a dinasztia vagyonának egy részét.II. Szimeon korántsem szenved önbizalomhiányban. Miután üzletemberként rendkívül sikeres tudott lenni Madridban, magától értetődő döntés volt neki a politikai szerepvállalás. Kitűnő érzékkel ismerte fel, hogy a mai Bulgáriának nem a monarchia visszaállítására van szüksége, hanem hiteles vezetőre. Hogy azt cárnak, királynak, államfőnek vagy éppenséggel miniszterelnöknek nevezik, az már másodlagos kérdés. Szimeon politikai mozgalmat alapított, s az átlagpolgárnak érthető, populista jelszavakkal teletűzdelt programot hirdetett. A bolgárok pedig tárt karokkal fogadták az új színt meglehetősen szürke politikai hétköznapjaikba. Elemzők szerint az exuralkodó a bolgárok utolsó reménye.A Bolgár Szocialista Párt sikertelen kormányzását 1997-ben, az előrehozott választásokat követően törte meg a jobbközép irányultságú Demokratikus Erők Szövetsége (SDS), amely a maga 53 százalékos győzelmével egyedül alakíthatott kormányt. Ivan Kosztov kabinetje az első olyan kormány Szófiában 1990 óta, amely kitölti hivatali idejét. A SDS-kabinet ígéreteinek többségét betartotta, s ezzel párhuzamosan stabilizálta a pénzügyi rendszert, elindította a magánosítást, növekedési pályára állította a gazdaságot. Míg a Nemzetközi Valutaalap valóságos sikertörténetnek minősítette a bolgár gazdasági átalakulást, addig a lakosság nehezen emésztette meg a reformok negatív szociális kihatásait. A nyolcmilliós országban majdnem 700 ezerre emelkedett a munkanélküliek száma, az életszínvonal pedig távol áll attól, amiben a bolgárok a szocialisták leváltása után bíztak. Felmérések szerint az általános elégedetlenség ellenére a bolgár lakosság nem akarja visszaszavazni a hatalomba a baloldalt, amely 1997 előtt igencsak eljátszotta a szavazók bizalmát. Ebbe a politikai környezetbe érkezett kitűnő időzítéssel II. Szimeon, akinek – érthető okok miatt – nem örültek a politikai ellenfelek.Az excár először az ősszel esedékes elnökválasztásokon szeretett volna indulni, de az alkotmánybíróság kizárta a versenyből Szimeont, arra a jogi kitételre hivatkozva, hogy a jelöltséghez a volt uralkodónak hazájában kellett volna élnie az utóbbi öt évben. A bíróság első fokon formai okok miatt utasította el Szimeon mozgalmának bejegyzését, de az üzletemberré vedlett exuralkodó ezúttal is megtalálta a megoldást: koalícióként ugyanis már nem lehetett akadálya a választásokra való jelentkezésre. Az egyébként politikailag teljesen súlytalan Mozgalom a Nemzeti Feltámadásért, valamint a Bolgár Nők Pártja sietett a volt cár segítségére, e két formáció koalíciója vette fel a II. Szimeon Nemzeti Mozgalom nevet, s így a végső határidő lejárta előtt alig néhány órával a bolgár választási bizottság bejegyezte az exuralkodót támogató pártkoalíciót, amely elemzők szerint biztos befutónak számít a júniusi megmérettetésen.