Dúsgazdag bankár egy baloldali párt élén

Wiesner Gábor
2001. 05. 25. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az, hogy a Magyar Szocialista Párt végül is az egykori kommunistát, a ma már dúsgazdag és befolyásos bankárt, Medgyessy Pétert nevezte meg a párt miniszterelnök-jelöltjeként, sokak szemében meglepetésként hatott. Volt olyan kommentátor, aki az esemény mögött fantáziahiányt gyanított; mások az MSZP hagyományosan erős technokrata szárnyának megerősödését, a régi kommunista ideálhoz közelebb álló csoport vereségét fedezték fel a kiválasztásban. S volt olyan elemző is, aki szerint a választás a párt megújulásra való képtelenségét mutatja.Az utóbbi felfogás áll a legtávolabb a valószínű igazságtól. Medgyessy Péter immár nem éppen fiatal, erősen kopaszodó, tekintélyes, noha tiszteletet parancsolónak nem mondható férfiú. Egyáltalán nem büszkélkedhet azzal, hogy az ékesszólás mestere lenne. Szavai nem mutatnak belső tüzet, még különösen erős meggyőződést sem. A kiérlelt higgadtság benyomását csökkenti az a tény, hogy beszéd közben gyakran és erősen pislog. Amikor politikai kérdésekről van szó, hallhatóan előre betanult kliséket mond fel, s alig tudja leplezni, hogy ezekben ő maga sem hisz. Láthatóan olyan szakember, aki otthon érzi magát a bankok világában és a golfpályán, ám kevéssé alkalmas arra, hogy a választópolgárok millióiban leküzdhetetlen rokonszenvet keltsen.Ennek alapján elfogadhatjuk azt a feltevést, hogy Medgyessy nem az optimális személy arra, hogy a Magyar Szocialista Párt a 2002-es parlamenti választások megnyerését valóban reális célként tűzze ki maga elé. Akkor vajon minő célt szolgál a kiválasztott szakember? A kézenfekvő válasz szerint Kovács László pártelnök érdekeit, az ő hosszú távú stratégiai elképzeléseit. Az, hogy Medgyessy jelölésével Kovács csoportja győzelmet aratott a régi kommunista derékhadon, közismertnek mondható. Horn Gyula és támogatói feltehetőleg nem kapnak jelentős szerepet a párt jövőbeli irányításában. A párt vezetése Kovács László kezében van, aki még akkor is megmaradhat ebben a pozícióban, ha a párt elveszíti a 2002-es választásokat. Medgyessy kijelölése tehát Kovács pozícióit hivatott megerősíteni, mégpedig a régi kommunista élcsapat megmaradt képviselőivel szemben. Ezt a célt segíti az is, hogy Medgyessy Péter múltja jórészt egybevág a legmegbízhatóbb MSZMP-s pártpolitikusokéval. Ha nem lett volna sokszorosan ellenőrzött, megbízható kommunista, hasztalan lett volna jó pénzügyi szakember – semmiképpen nem kerülhetett volna a rendszerváltozás előtt igen magas pozíciókba.Medgyessy azonban kommunistaként is bizalmi ember volt, s ma talán még inkább az. Azok a személyek, akik egy évtized alatt vezető pártemberből dúsgazdag vállalkozóvá vagy üzletemberré váltak, már minden szempontból megbízhatók: nemcsak múltjuk, hanem közelmúltjuk és jelenük miatt is. Megbízhatóságuk záloga vagyoni helyzetük, kapcsolatrendszerük – s persze politikai elkötelezettségük. Ez az elkötelezettség Medgyessy esetében annál is jelentősebb, hiszen Kovács László köréhez tartozik; tehát olyan irányvonalat képvisel, amely a mai pártvezetés szempontjából a lehető legkívánatosabb.Kovács László választása azért esett Medgyessy Péterre, mert a párt tapasztalt stratégái eleve abból indulnak ki, hogy a 2002-es parlamenti választások megnyerésére a pártnak viszonylag csekély az esélye. Jól mutatta ezt a dabasi időközi választás; s még világosabban jelzi ezt a tendenciát a Fidesz közvélemény-kutatások szerinti folyamatos erősödése. Ezek alapján még az is elképzelhető, hogy a Fidesz már az első fordulóban többséget szerez; a másodikban pedig, a várható visszalépések miatt, esélye van a dabasihoz hasonló jelentős győzelemre. Ennek valószínűségét még az sem csökkentené számottevően, ha Medgyessy helyett Németh Miklós vagy Horn Gyula lett volna a párt kiválasztottja. A kialakult tendenciák erősen emlékeztetnek az 1998-as választásokat megelőző időszakra. Ám akkor a szocialista pozíciók jelentősen erősebbek voltak a mostaninál; ennek ellenére sem értek el választási győzelmet. A mai helyzetben ez még reménytelenebbnek tűnik.A Magyar Szocialista Párt komoly dilemma előtt áll: mi történik 2002 után? Mi legyen a szocialista gazdasági és kulturális érdekkörrel? Mi legyen az 1994 után kialakult politikai csoporttal, amelyhez a szabad demokraták is szorosan hozzátartoznak? A jó stratéga nem néhány évben, hanem sokkal inkább évtizedekben gondolkodik. A magyarországi pártszimpátiák alakulása lassú, de biztosan érvényesülő jobboldali erősödést mutat, amely a következő évtizedben minden jel szerint még hangsúlyosabbá válik. Ebben a helyzetben szükséges a volt szocialista–szabad demokrata érdekkört úgy átalakítani, hogy a megváltozott társadalmi helyzetben továbbra is hatékony politikai, gazdasági és kulturális erőt képviseljen; szükséges tehát a szociálliberális érdekcsoport gyökeres újjászervezése. Ezzel a lépéssel a szocialisták aláírják Orbán Viktor felismerését, miszerint a hazai pártélet kétpólusúvá válása elkerülhetetlen.A szocialista párt mai választása éppen ezt fejezi ki. Medgyessy személye demonstrálja az új típusú szocialista párt karakterét, amelyben az őskommunisták csak periferikusan juthatnak szóhoz: pontosan annak megfelelően, amire Kovács elnök urat nyugati kollégái finoman, de nyomatékosan figyelmeztették. A nyugati szocialista urak ugyanis szívesen adnak jelentős kitüntetéseket volt karhatalmistáknak és közepes regényíróként is ténykedő egykori besúgóknak; ám arra gondosan vigyáznak, hogy a politikai hatalom meganynyi eszközét a rakoncátlan, hatalomhoz szokott kommunisták helyett a jól alkalmazkodó, politikailag és gazdaságilag pontosan kiszámítható újszocialista csoport számára szavatolják. E csoportban felismerhetetlenül egybenő az, ami öszszetartozik: volt őshitű bolsevik, dúsgazdag bankárrá vált kommunista, reformer szocialista és magát liberálisnak nyilvánító, fanatikusan elvakult szabad demokrata. E sor folytatása a szocialista kereszténydemokráciával csak a hazai helyzet különlegessége miatt nem lehetséges.Mindez valójában Kovács László stratégiájának dicséretét jelenti. Feladata világosan az, hogy olyan szocialista pártot hozzon létre, amely a nyugati hálózatba zökkenő nélkül – s kényeskedő fintorok kiváltása nélkül – képes beleilleszkedni. Olyasféle feladatról van szó, mint amit Kádár János kapott 1956 után: legyen egyszerre határozottan szovjethű kommunista, ugyanakkor tartson távolságot a régi vezetőktől. Kovács elnök úr feladata immár a távolságtartás részletes megvalósítása; s kifogástalan megfelelés a szocialista internacionálé elvárásainak. Mivel a pártelnök a csonttalan alkalmazkodás terén nagyszerű rutinnal rendelkezik, egyelőre ő a legalkalmasabb e feladat végrehajtására. Így Medgyessy Péter kiválasztása a szocialista párt hosszú távú stratégiáját szolgálja; s ez bizonyos értelemben pozitívnak mondható. Hiszen ezáltal valószínűsíthető, hogy idehaza, egy évtized után, lassan mégiscsak létrejön egy korszerű, liberális, baloldali nagypárt. Amint az is jól látható, hogy ez a párt leghamarabb csak 2006-ban kíván valóban félelmetes ellenfélként fellépni a megerősödött Fidesszel szemben.Medgyessy Péter kijelölése a Fidesz és szövetségesei 2002-es győzelmét valószínűsíti. De azt is mutatja, hogy a szocialista párt e győzelmet csak egyetlen ütközetnek tekinti. A háborút ők akarják megnyerni.A szerző egyetemi oktató

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.