Mit várhatunk a Fidesz új elnökétől?

Minden párt életében bekövetkezik az a helyzet, amikor a vezetésnek át kell gondolnia: milyen felállásban tudja elképzeléseit a társadalom számára a leghatékonyabban közvetíteni, célkitűzéseit megvalósítani. Különösen érvényes ez a választások előtti időszakban, amikor számukra az elsődleges cél az adott körülmények közötti legjobb szereplés. Hiszen más feladatot jelent a párt szervezése, megjelenítése, képviselete és mást a választási kampány előkészítése, irányítása és véghezvitele. A párt vezetői mindig kulcsszerepet játszanak szavazóik megtartásában és az új támogatók megszerzésében. A Fidesz leköszönt elnökének – aki részt vett annak megalakításában, erősítésében – pártja érdekében kifejtett fáradhatatlan munkáját, dinamizmusát aligha lehet tagadni. Erőteljesebb megfogalmazásai, melyek érintették az ellenzék pártjait, a koalíciós partnereket, sőt időnként még a Fideszt támogató, de kritikai észrevételeiket nem rejtegető értelmiségi köröket is, jól ismertek. Analízisemben arra kívánok rámutatni, hogy az új elnöknek milyen politikai vonásokat célszerű megfontolnia, és milyen változásokat várhatnak tőle az ellenzéki és a koalíciós pártok, valamint a polgári oldalt támogató értelmiségi körök.Hangnem és személyi politika. Elöljáróban el kell mondanom, hogy az elmúlt évben a koalíció két nagyobb pártjának elnökei meglehetősen kemény szavakkal illették az MSZP tagjait korábbi politikai elkötelezettségük miatt. Ez a „keresztes hadjárat” némileg ellentmondásban állt a kormány személyi politikájával, a különböző tisztségek betöltésével. Jómagam egyikkel sem értettem egyet. Kemény, a másik felet esetleg sértő kifejezések nélkül is lehet politikai harcot folytatni, és fontos minisztériumi pozíciókba sem kell nemrég még a másik oldalon álló polgártársainkat beültetni. Ha ezek az emberek valóban olyan kiválóak, akkor bizonyára számít rájuk az ellenzék is, amikor majd valamikor (?) kormányra kerül. Kissé szégyellem magam az utánam következő középkorú generáció helyében is amiatt, hogy közöttük nem akadt a kérdéses beosztásokra alkalmas személy.A Fidesz leköszönt elnöke nemrég kérte a mellettük álló választókat, hogy juttassák el üzeneteiket a kisebb közösségekhez. Valójában már ezt tettük a ’98-as választás előtt: publicisztikáinkkal igyekeztünk nagyobb tömegeket is befolyásolni. Nehéz helyzetbe kerülnénk viszont, ha hasonló módon „harcolnánk” alsóbb szinten az MSZMP régi tagjai ellen. Sohasem lehetünk ugyanis biztosak abban, hogy a következő héten vagy hónapban nem nevezik-e ki politikai „ellenfeleinket” fontos, mindnyájunk életét befolyásoló döntéshozó beosztásba. Az új elnöknek törekednie kellene arra, hogy harmóniába hozza a kormány személyi politikáját és a pártpolitikusok mindennapi szóhasználatát.Ellenzéki pártok. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a jelenlegi politikai légkör hihetetlenül rossz. Elgondolkoztató, hogy a rendszerváltozás után egy évtizeddel a kormány és az ellenzéki pártok alig vannak beszélő viszonyban. Ilyen ellenséges miliőben érdemleges parlamenti munkát, hatékony törvényalkotást rendkívül nehéz végezni. Az ország polgárai számára – úgy tűnik –, mintha a parlament semmi mással nem foglalkozna, mint az egyes pártok képviselőinek, politikusainak ténykedéseivel. Alig fejezi be valamelyik, ezek vizsgálatára létrehozott parlamenti bizottság – eredménnyel a legritkább esetben járó – munkáját, már meg is alakították a következőt. Az országnak semmiféle haszna nem származik ebből a megmérgezett légkörből, hiszen politikusainknak hihetetlenül sok megoldásra váró feladatuk van, amire koncentrálniuk kellene. Mindez természetesen nem jelenti, jelentheti azt, hogy az ellenzék – feladatának megfelelően – ne mutasson rá az általa vélt hibákra, hiányosságokra. Ellenzéki szerepük azonban semmivel sem csorbul, ha időnként konszenzusra jutnak a kormánypártokkal. Egyik félnek sem kell mindenképpen bebizonyítania, hogy a másik oldal tökéletesen idióta, semmihez sem ért, és soha sem képes hasznosítható javaslattal előjönni. A közvéleménynek nincs szüksége parlamenti cirkuszra, erre ott vannak a rádió és televízió szórakoztató műsorai.Az elnökjelölt karakterét ismerve én bízom abban, hogy lényegesen tompul a pártok közötti csatározás heve, javul a viták hangneme. Persze mindezek előfeltétele, hogy képviselőik, vezetőik feladatuk magaslatán álljanak, hogy kizárják soraik közül a szerencselovagokat, a korrupt elemeket, hogy elkerüljék mindazon csapdákat, amelyek – beosztásuk révén – nap mint nap fenyegetik őket. Ebből a szempontból kétségkívül nehezebb helyzetben vannak a mindenkori kormánypártok politikusai.Koalíciós partnerek. Az új elnöknek törekednie kellene arra, hogy békésebb és hatékonyabb együttműködés alakuljon ki a koalíciós partnerek között. Megértő magatartás szükséges a MDF célkitűzéseivel kapcsolatban: a Fidesznek el kell fogadnia, hogy az MDF hű partnere a vezető kormánypártnak, de emellett erősödni szeretne. Tudomásul kell vennie, hogy egyelőre nem érett meg a helyzet, hogy a Fidesszel egy párttá alakuljanak. Mindez azonban nem gátolhatja meg a választás előtt olyan szövetség megkötését, mely biztosíthatja a polgári oldal győzelmét. Lényegesen nehezebb az új elnök dolga a kisgazdapárttal. A koalíció jövője azt kívánja, hogy mielőbb rendeződjék a párt körüli bonyodalom. A koalíciónak szüksége van a vidék lakosságát könnyebben megnyerő agrárpártra. Az ma már mindenki előtt világos, hogy a rend és nyugalom állapota csak akkor érhető el, ha a kisgazdapárt vezetésében változás történik. Meggyőződésem, hogy ezután a tagság túlnyomó része felsorakozna az új vezető mögött, hiszen saját és pártjuk politikai jövője függ ettől.A koalíció holdudvara. A pártok és az értelmiségi holdudvaruk közötti viszony meglehetősen kényes. Sokan azt hittük, hogy a legideálisabb kapcsolat az SZDSZ-szel alakult ki. Demszky Gábor, az SZDSZ új elnöke, azonban – mindenki nagy meglepetésére – kijelentette: ha az SZDSZ értelmiségi holdudvara átlépne az MSZP-be, most ők lennének hét százalékon, mi pedig harmincon. Az SZDSZ közírói kikérték maguknak ezt a minősítést, és rámutattak, milyen következményekkel járhat a belső és külső ellenvélemények semlegesítése. Biztos vagyok benne, hogy a Fidesz új elnöke nem követi a fenti példát, és nem jelenti ki, hogy a Fidesz a legutóbbi választáson a Nemzeti Kör, a Professzorok Batthyány Köre, valamint a Magyar Nemzet külső közíróinak tevékenysége miatt nem tudott abszolút többséget elérni!Ettől függetlenül leszögezhetjük, hogy a Fidesz kapcsolata az értelmiségi holdudvarával a választási győzelem megszerzése után megszakadt, egyesek szerint megromlott. Ez már azért is meglepő, mivel éppen a most visszavonult elnök jelentette ki a ’94-es választás után, kevésbé sikeres szereplésük egyik oka az volt, hogy nem próbáltak (tudtak) megfelelő együttműködést kialakítani a polgári oldalon álló értelmiségi réteggel. Az új elnöknek át kell gondolnia – még van idő erre – a párt értelmiségi politikáját: mégis hasznosabb számukra, ha ápolják ezt a kapcsolatot.A szerző akadémikus, a Nemzeti Kör tagja