Odin korongja

Egyik novellájában Jorge Luis Borges Odin korongjáról ír, ami azért érdekes tárgy, mert csak egy oldala van. Borges írásában a korongot eldobják, és ezzel el is tűnik, mert arra a bizonyos egy oldalára esett, így az emberi érzékelés számára többé nem jeleníthető meg. Legalábbis így hitte Borges. Tévedett. Wisinger István megtalálta a korongot, és használja is, többek között saját agyi folyamatainak modellezésére.Először tekintsük meg Odin korongjának Wisinger István és társai által használt oldalát. A Fidesz – Magyar Polgári Párt szegedi kongresszusáról kitiltott Magyar Hírlap ügyéről lesz szó. A történet mindenki számára ismert, ezért az előzmények, a tárgyban megjelent véleményfeltáró cikkek, valamint Wisinger Istvánnak a múlt különböző periódusaiban szelektíven elmaradt tiltakozásainak ismertetésétől eltekintünk. Kizárólag tényidézetek következnek. A kezdőpont 2001. május 7-e, hétfő.„A nyilvánosság nem a pártoké, hanem az állampolgároké, a szerkesztőségek a híreket, véleményeket nem a pártnak készítik, hanem az osztatlan, habár sokszínű nyilvánosságnak – olvasható a nyílt levélben, amelyben Haraszti Miklós leszögezi: a Magyar Hírlap ügye olyan Fideszt mutat, amelynek felfogása párturalmi és nem polgáruralmi. – Mérsékeltnek mondott utódként a pártelnöki székben te vajon tűrheted-e, hogy egy mérsékelt polgári – habár kritikus – lapot kitiltsanak a téged megválasztó kongresszusról? – teszi fel a Fidesz elnökének a kérdést a szabad demokrata politikus. Haraszti Miklós szerint nem a Magyar Hírlaptól, hanem a magyar nyilvánosságtól és minden magyar demokrata polgártól kellene a Fidesznek elnézést kérnie.”„A Magyar Szocialista Párt álláspontja szerint a Fidesz – Magyar Polgári Párt súlyosan megsértette az állampolgárok jogát a közérdekű események megismerésére, amikor a magyar közéletben eddig példátlan módon kongresszusáról kitiltotta az egyik országos napilap tudósítóját – tartalmazza Lendvai Ildikó MSZP-alelnöknek az MTI-hez hétfőn eljuttatott közleménye.Megfogalmazása szerint a vezető kormánypárt a Magyar Hírlapon akart bosszút állni, de ennél jóval szélesebb körnek, a lap olvasóinak a jogait korlátozta. – Ehhez egyetlen pártnak sincs joga, de különösen veszélyes, ha egy kormánypárt mutat rossz példát a közvélemény szelektív tájékoztatására – fogalmaz Lendvai Ildikó. Szerinte a Fidesz-kormány eddig csak az állami hirdetések és támogatások elosztásával büntette vagy jutalmazta a lapokat, most ugyanezt teszi a hírek elosztásával. Az MSZP úgy látja: „azt bárki eldöntheti, kíván-e egy lapnak külön interjút adni, de senkinek sincs joga a sajtó számára nyilvános eseményekről politikai bosszúból bárkit kitiltani, és ezzel egyes lapok olvasóit másodrendű állampolgárokká minősíteni.”„A Fidesz Magyar Hírlapot sújtó embargója miatt szerda délelőttre a Magyar Újságírók Országos Szövetségébe várják a napilapok főszerkesztőit és az újságíró-szervezetek képviselőit; az ügyről és a találkozó szükségességéről keddi ülésén tárgyal a MÚOSZ elnöksége – tájékoztatta hétfőn az MTI-t Wisinger István. A MÚOSZ elnöke a megbeszélést annak kapcsán hívta össze, hogy a Magyar Hírlap tudósítója nem vehetett részt a Fidesz szegedi kongresszusán, és a lap hétfői számának címoldalán üresen maradt az eseményről szóló írás helye. (…)– Amennyiben a Fidesz elnöksége fenntartja az embargót a Magyar Hírlapra vonatkozóan, akkor itt szükséges egy hosszú távú stratégia kidolgozása, ezért hívtam össze a főszerkesztőket a MÚOSZ-ba – hangsúlyozta. A MÚOSZ keddi elnökségi üléséről Wisinger István elmondta: azon mérlegelni fogják, hogy milyen lépéseket lehet tenni az ügyben. A lehetőségek között említette a szolidaritási akciókat, illetve a megfelelő fórumokon panasz emelését. – A szerdai rendezvényt csak akkor mondom le, ha a Fidesz úgy dönt, hogy megszüntetik az embargót – tette hozzá.”„Demokráciánkban senkinek sincs joga a sajtószabadságot korlátozva nyilvános politikai rendezvényekről kitiltani a tájékoztatás feladatait elvégezni kívánó sajtószerveket, illetve azok munkatársait – hívta fel a Fidesz elnökségének a figyelmét a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége állásfoglalásában. A MÚOSZ elnöksége kedden tárgyalt a Fidesz szegedi kongresszusáról kitiltott Magyar Hírlap ügyéről, miután a párt az elmúlt hónapokban különböző rendezvényeiről több alkalommal kizárt újságírókat – írják állásfoglalásukban. (…)A MÚOSZ elnökségének állásfoglalása szerint senkinek sincs joga »fejeket követelni« a sajtóbeli tájékoztatás során elkövetett szakmai hibák miatt, különösen, miután megfelelő jogi garanciák és eljárási feltételek állnak rendelkezésre a felmerült viták törvényes keretek közötti rendezéséhez. – Amennyiben a Fidesz elnöksége nem változtat a most kialakulni látszó gyakorlatán, akkor a MÚOSZ elnöksége meg fogja keresni azt a jogi formát, amelynek segítségével érvényesíteni tudja a törvények betartását és betartatását – fogalmaz az elnökség.”„Budapesten a Magyar Sajtó Házában a Fidesz szegedi kongresszusáról kitiltott Magyar Hírlap ügyét vitatták meg a Wisinger István, a MÚOSZ elnöke által meghívott napilapok, rádiók és televíziók vezető beosztású képviselői szerdán. Wisinger Istvánnak az MTI-hez eljuttatott közlemény szerint a tanácskozók arra a következtetésre jutottak, hogy »a tájékoztatás és a tájékozódás jogát sértette meg a Fidesz – Magyar Polgári Párt azzal a diszkriminációval, hogy a Magyar Hírlap munkatársát nem engedte be hét végi kongresszusára«. (…)Megállapították, hogy a Magyar Hírlap által elkövetett hiba, annak orvoslása, illetve a kongreszszusról való kitiltás között nem áll fenn ok-okozati összefüggés, hiszen a lap már kitiltása előtt elnézést kért. – Így a diszkrimináció, a megtorlás jellege a tájékoztató napilap és a tájékozódás jogával élő állampolgár-olvasó ellen irányult – állapították meg.”„A sajtószabadság védelmében fellépő Riporterek Határok Nélkül Orbán Viktor miniszterelnöknek küldött nyílt levélben tiltakozik az ellen, amit »a Magyar Hírlap című országos napilapra a Fidesz – Magyar Polgári Párt illetékesei részéről e hónap eleje óta kifejtett nyomásgyakorlásnak« minősít. A párizsi székhelyű nemzetközi szervezet levele, amelyet Robert Ménard főtitkár írt alá, s amelyet eljuttattak az MTI-nek, azt hangoztatja, hogy a Fidesz állásfoglalásai »immár a sajtó elleni valóságos nyomásgyakorlási, megfélemlítési akciókhoz hasonlítanak«. A mozgalom a kormányfő személyes közbenjárását kéri ahhoz, hogy véget vessenek »a Magyar Hírlap elleni meg-torlásoknak«. (…) A levél szerint »a Fidesz – MPP megtorló lépései a Magyar Hírlappal szemben természetesen eltúlzottak, és egy demokratikus államban tűrhetetlen nyomást jelentenek a sajtóra«.”Eddig a szikár tényidézetek. Fontos még rögzíteni egy Wisinger-kitételt: „A Juszt–Frei-vita arra jó, hogy a lényegről terelje el a figyelmet, vagyis arról, hogy a demokrácia gyengül, szétesik. (…) a társadalmi folyamatok elszabadulhatnak, kontrollálhatatlanná, anarchikussá válhatnak.” A MÚOSZ elnöke vélhetően megint a Magyar Hírlap ügyére utal vissza.A végkifejlet szintén ismert: Pokorni Zoltán levelet írt a Magyar Hírlap olvasóinak. „Ha egy magát mértéktartónak nevező lapban olyan írás jelenik meg, amely az ország vezetőinek likvidálását mint a nemzet javára váló lehetőséget veti fel, akkor mi akadályozhat meg bárkit abban, hogy a jövőben más politikusok, közéleti személyiségek és újságírók megöléséről, vallási vagy etnikai csoportok tagjainak, vagy az egyszerűen csak más véleményen lévőknek fizikai megsemmisítéséről elmélkedjék a sajtó hasábjain, vagy a szónoki emelvényen. A szóban forgó cikk ominózus része olyan dimenziót nyitott meg, amely minden ép erkölcsi érzékű embert elborzaszt, és arra kell, hogy figyelmeztessen mindenkit, politikai pártállástól függetlenül: ne engedjük, hogy a magasabb példányszámokért vagy a nézettségért folyó küzdelemben, politikai érdekből, anyagi haszonért vagy egyszerűen csak nyegle meggondolatlanságból elaljasuljon politikai közbeszédünk.” Levele végén Pokorni Zoltán kijelenti: az ügyet a maga részéről lezártnak tekinti.Hihetnénk, itt vége a történetnek. Pedig csak itt kezdődik. Vizsgáljuk meg Odin korongját, hátha mégis van másik oldala.A HVG május 12-i számában olvashatjuk Lipovecz Iván főszerkesztő Demokráciadeficit című jegyzetét. Természetesen a Magyar Hírlap ügye is szóba kerül. „Micsoda kirekesztő arroganciára, a nyilvánosság iránti totális érzéketlenségre vall, hogy egy vezető kormánypárt legmagasabb szintű tanácskozásáról kizárják egy országos politikai napilap tudósítóját! Igaz, a fiatal demokraták vezetői már korábban is tanújelét adták, hogy értenek a »szelektív tájékoztatáshoz«, azon azonban valószínűleg a rendezvényükön megjelent Schüssel osztrák kancellár is elképedt volna, ha megtudja, hogy – mindenfajta európai mércétől idegen módon – »pofára« döntik el: kinek van joga, és kinek nincs végighallgatni a vezető kormánypárt kongresszusát, majd olvasóinak beszámolni róla.”Most megfogjuk a korongot. A HVG május19-i számában ugyanis Lipovecz Iván korrekt emberként közöl egy olvasói levelet. Timár Péter Londonból írt a HVG főszerkesztőjének. „Pont ma (2001. május 13-án) jelent meg a legjelentősebb brit jobbközép ellenzéki lapban, a Sunday Telegraphban egy cikk…” Ez már a korong éle. A lap is, a cikk is fellelhető az interneten. Megkímélendő Wisinger Istvánt a munkától, íme a cikk, Joe Murphy belpolitikai szerkesztő tollából. A címe: Blair bosszúja – nem engedte fel Rory Bremnert a kampánybuszra.És íme, a korong másik oldala.„Rory Bremnert, a neves parodistát – megjelenítésében a miniszterelnök egy idegbeteg, akit dróton rángat a sajtóreferense – letiltották a Munkáspárt kampánybuszáról, amelyre akkreditált újságíróként szeretett volna felkerülni a kampánykörút során.A miniszterelnöki kabinet a múlt hét során lépett közbe, megtagadva a humorista kérelmét, hogy a Telegraph számára tudósító zsurnalisztaként felkerülhessen a kampánybuszra. Bremnert, aki rendszeresen ír a hazai lapokba, a Telegraph kérte fel, hogy a kampánykörút ideje alatt írjon cikksorozatot a párt vezetőiről.Nemrégiben a Konzervatív Párt habozás nélkül jóváhagyta Bremner kérését, hogy William Hague-ről írhasson. A Munkáspárt azonban szerdán a Telegraphhoz eljuttatott levelében közölte, hogy a kérést elutasítja, a szerzőt nem engedi fel a buszra, és nem engedi be sajtótájékoztatóira.Jo Gibbons, a párt egy szóvivője úgy nyilatkozott, hogy a Munkáspárt szerint Bremner nem újságírói munka céljából ült volna fel a buszra, hanem »főként azért, hogy parodistai tevékenységéhez anyagot gyűjtsön«. A kérdésre, hogy ki tagadta meg az engedély kiadását, a szóvivő asszony azt felelte, hogy a »főnök irodája«, de nem árulta el, hogy személy szerint ki.Bremner maró humora minden pártvezérbe egyformán belecsipked. Egyik leghíresebb jelenetében Mr. Blair ideges, tétova személy képét ölti, akinek mocskos szájú tanácsadója (felismerhető benne Alan Campbell, a miniszterelnöki sajtóreferens) rágja a szájába, mit nyilatkozzon. Köztudott, hogy Campbell úr számára »komoly gondot« jelent az említett paródiafigura, amely veszélyezteti a miniszterelnökről kialakult képet. A Bremner-paródia miatt Mr. Blair többször is durva tréfák céltáblájává vált a kampánykörút során.Mind ez idáig a miniszterelnök nem mutatta semmi jelét, hogy ellenérzése lenne humoristákkal szemben – mármint amíg azok a Munkáspárt céljait szolgálják. Múlt héten Maureen Lipman elnökölt azon ülésen, amelyet a miniszterelnök hívott össze St. Albansban; ezenkívül Blair úr fellépett már Richard Wilsonnal, a »Fél lábbal a sírban« sztárjával is. Eddie Izzard, a neves humorista pénzért népszerűsítette a kormány Európa-politikáját, Stephen Fry pedig tavaly, a Munkáspárt századik születésnapján, az Old Vic színházban rendezett ünnepségen műsorvezetőként ténykedett.A Telegraph mai cikkében Bremner rámutat, hogy ő épp annyira publicista, mint előadóművész. »Nem komikusi szerepkörbe invitáltak a buszra« – írja. Bremner letiltása azt követően történt, hogy a Munkáspárt múlt héten úgy határozott, kizárja a BBC Panoráma című műsorát Mr. Blair sajtótájékoztatóiról.”Ismételjük meg az utolsó mondatot: „Bremner letiltása azt követően történt, hogy a Munkáspárt múlt héten úgy határozott, kizárja a BBC Panoráma című műsorát Mr. Blair sajtótájékoztatóiról.” Még egyszer: a BBC műsorát. Valamint egy humorista-publicistát. Pedig Bremner úr csak parodizált és írt. És feltehetőleg nem Tony Blair likvidálásáról.Mindennek ellenére lapzártakor még működött a brit demokrácia. Pedig Wisinger István még csak most fogja megmenteni.