Túlzó félelmek a tömeges bevándorlástól

Az utóbbi időben az Európai Unió kibővítésének egyik jelentős témája a munkaerő-vándorlás korlátozása. A két leginkább érdekelt uniós állam, Németország és Ausztria követelte, hogy az EU munkaerőpiacait az új tagok számára csak a belépésük után hét évvel nyissák meg teljesen. Ennek az igénynek a brüsszeli EU-bizottság lényegileg helyt adott és javasolta, hogy az adott helyzetet először két évvel a belépés után, majd öt év múlva felül kell vizsgálni. A korlátozásnak a többi EU-ország sincs ellene. Ennek a kérdésnek a hátterében a tömeges bevándorlástól való félelem húzódik, amelyet sokan, sokszor eltúloznak.Több tudományos vizsgálat arra az eredményre jutott – így a hamburgi Világgazdasági Intézet magyar partnerével közös tanulmánya –, hogy az unióban a munkát keresők száma Magyarországról a belépés után nem fog olyan mértékben megnövekedni, hogy ez jelentős megterhelést okozna az unió munkaerőpiacainak. Más vizsgálatok sem számolnak nagymértékű elvándorlásokra Magyar-, Cseh-, sőt Lengyelországból sem. Bár a lengyelek esetében vannak olyan vizsgálatok is, amelyek erősebb migrációt jeleznek.Az eddigi tapasztalat azt mutatta, hogy Spanyolország és Portugália belépése idején sem következett be nagyobb mértékű munkaerő-vándorlás az EU-ba, azért, mert az életszínvonal a belépés után érezhetően megnövekedett. Várhatóan ez következik majd be a visegrádi országok belépése után is. Tehát a félelem nem lenne indokolt. De a nyugati közvélemény bizonyos fokú negatív beállítottságát ebben a kérdésben felerősíti két tényező. A tizenkét tagjelölt országot egyes politikusok gyakran egy kalap alá veszik, és úgy beszélnek róluk, mintha egy időben lépnének be az unióba, annak ellenére, hogy a bővítés várhatóan nem egyszerre, hanem több csoportban történik majd meg. Ezek közül is néhány ország legjobb esetben csak az évtized végén kerül be az EU-ba. Így a közvéleményben az a benyomás keletkezik, mintha hirtelen milliós tömegek jelennének meg a nyugati munkaerőpiacokon. Ehhez járul néhány, minden alapot nélkülöző, rendkívül eltúlzott vándorlási prognózissal való ijesztgetés is. A közvélemény attól is tart, hogy a határok teljes megnyitása esetén a bűnözés jelentősen megnövekszik. Itt is részben túlzó, de nem teljesen alaptalan aggályok vannak. Néhány brutális gyilkossággal összekapcsolt autórablás, amelynek tettesei Kelet-Európából jöttek, erősen negatív visszhangot váltott ki. Különböző tolvaj- és rablóbandák beszivárgása is negatívan befolyásolja a közvéleményt. De szerencsére az emberek nem csak a bűnözők tettei alapján ítélik meg az országokat és főleg nem azokat, amelyeknek ehhez semmi közük sincsen.Az érem másik oldala az, hogy az unióban egyre nagyobb szükség van jól képzett külföldi munkaerőre. Nemcsak a zöldkártyás komputerszakemberekre, hanem a gazdaság más ágazataiban és a szolgáltatás területén is, mint például az egészségügyben vagy a vendéglátásban. Az ilyen munkahelyeket jelenleg főleg bevándorlással lehet betölteni. Az unióban, de különösen Némettországban manapság széles körű vita folyik a bevándorlás és az EU-ba belépni szándékozó országokból jövő munkaerő korlátozása, illetőleg szabad mozgásának kérdéseiről. A bevándorlás ténye mellett szól az évtizedek óta tartó születéscsökkenés és az ennek következtében fellépő növekvő elöregedés is. A keresők száma évről évre csökken, míg az eltartottak száma tovább növekszik. Ez a vita még ideig tartani fog, amíg kialakul a végleges álláspont. A problémakörhöz tartozik az EU-n belüli strukturális munkanélküliség is, amelyet elsősorban beruházásokkal, illetőleg új munkahelyek teremtésével lehet csak megoldani. Korábban a kibővítés költségei – amelyek még mindig nem teljesen tisztázottak – váltottak ki vitákat és aggodalmakat. Most ez a vita kicsit elcsitult. De azért nem ártana, ha a tagjelölt államok olyan, a kibővítést érintő érzékeny és vitatott kérdésekben, mint a munkaerő-vándorlás vagy a bővítés költségei, jobban megpróbálnák a nyugati közvéleményt álláspontjukról tudományosan alátámasztott tényekkel és számokkal tájékoztatni. Sok félreértést és téves információt lehetne így tisztázni.A húsvét utáni malmői EU-pénzügymi-niszteri konferenciára először hívták meg a kandidátus országok szakminisztereit és a nemzeti bankok elnökeit. A csúcskonferencia résztvevői részletesen foglalkoztak a belépni szándékozó országok gazdasági helyzetével. Röviddel a konferencia megkezdése előtt a brüsszeli EU-bizottság kiadott nyilatkozatában utalt arra, hogy a csatlakozó országokban erősebb gazdasági növekedés tapasztalható, s ez főleg a külföldi tőkebehozatal alapján történik. A belföldi megtakarítások aránya és mértéke viszont nagyon alacsony. Ezért a nagy tőkebehozatal és ennek a kivonása veszélyeztetheti ezen országok pénzügyi stabilitását. Hans Eichel német pénzügyminiszter felszólította a jelen lévő 12 jelölt ország képviselőit, hogy a gazdaságpolitikai reformokat továbbra is határozottan valósítsák meg. „Nem új akadályokat akarunk emelni, hanem a belépési követelményeket kell betartani” – mondta a német pénzügyminiszter. Nyomatékosan utalt arra, ha ez nem történik meg, akkor a belépés időpontja eltolódhat.Miután a világgazdaság fejlődése ebben az évben a vártnál erősebben lelassul, az unió országai is súlyt helyeznek arra, hogy a kibővülésnél csak azokat az országokat vegyék figyelembe, ahol a gazdasági helyzet biztos alapokon nyugszik, és teljes mértékben megfelelnek a belépési feltételeknek. Az 1993-as koppenhágai EU-csúcskonfe-rencia előírta az unióba való felvétel kritériumait. Így többek között a működő piacgazdaságot. A mostani helyzet a kandidátus országokban elég különböző, mert amíg Magyarország esetében a brüsszeli komisszió a piacgazdaság működését elismeréssel állapította meg, addig néhány más ország a feltételek teljesítésében messze elmarad a kívánalmaktól. Az uniós politikusok véleménye szerint Magyarország, Szlovénia, Észtország tartoznak azokhoz az országok közé, amelyek gazdasági és politikai téren legjobban megfelelnek a belépési feltételeknek. Csehország, Lengyelország, Szlovákia, valamint Lettország és Litvánia is a legjobb úton vannak a teljesítéshez. Ciprus gazdaságilag kedvező helyzetben van, de itt nehéz és vitás politikai kérdéseket kell tisztázni.Bár a nyugati politikusok nem kívánnak a belépés időpontjáról nyilatkozni, pillanatnyilag úgy néz ki, hogy az első felvételekkel 2004 vagy 2005-ben lehet számolni. Magyarország minden valószínűség szerint az első csoportba fog tartozni. Kérdés, hogy Lengyelország erre az időre teljesen felkészült-e, mert a jelenlegi német és francia politikai felfogás szerint a lengyelek nélkül nem lehet elkezdeni a kibővítést. Az EU-ba való belépés nem jelenti azt, hogy az új tagok rögtön bevezetik a közös valutát, az eurót. Itt is el kell érni az előírt konvergenciafeltételeket, amelyek az európai valutaunióba való belépés követelményei. De addig a világgazdaságban sok minden megváltozhat.A szerző közgazdász (München)