Választási esélylatolgatások 2002-re

Az elmúlt három év egyik legelcsépeltebb politológiai közhelye az volt, hogy az 1998-as választásokat csakis azért nyerhette meg a Fidesz, mert közvetlenül a második forduló előtt a kisgazdapárt visszaléptetett 82 még versenyben lévő képviselőjelöltet. Mivel az FKGP szavazótábora azóta valamennyi közvélemény-kutató intézet egybehangzó felmérése szerint drámai módon megfogyatkozott, ugyanakkor a MIÉP népszerűsége nőtt, kész tényként könyveli el mindenki, hogy 2002-ben Csurka István pártja veszi át a kisgazdák szerepkörét, és kizárólag az igen sokféle címkével ellátott MIÉP segítségével maradhat kormányon a Fidesz. Holott ez alighanem nem így történik majd. Miért is? Először tekintsük át, hogyan alakultak az eredmények azokban a választókerületekben, ahol 1998 májusában, az első forduló után még érdekelt volt az FKGP.A kisgazdák 115 körzetben értek el olyan eredményt, amely elvileg feljogosította őket a második megmérettetésen való részvételre. Itt most nem csupán azokat a választókerületeket értem, ahol az FKGP jelöltjei az első három hely valamelyikén végeztek, hanem azokat a kerületeket is, ahol érvénytelen volt az első forduló, így mindenki továbbjutott. A 115 kerület közül 22 olyan volt, ahol a legjobb ellenzéki eredmény kisgazda jelölt nevéhez fűződött: ezekben a Fidesz a legtöbb jelöltjét már az első forduló estéjén viszszaléptette, és ebben a többi jobboldali párt is követte a fiatal demokratákat. 93 olyan egyéni körzet volt, ahol továbbjutó pozícióban voltak a kisgazdák, de egy másik ellenzéki jelölt (Fidesz– MDF-jelöltek, illetve a független Kupa Mihály) megelőzte őket. A 93 választókerületből összesen 72 olyan volt, ahol valóban visszalépett a kisgazda jelölt; a másik 21 körzetben ez vagy nem történt meg, vagy olyan későn jelentették be, hogy a szavazólapokról már nem lehetett törölni a jelölt nevét. A 72 körzet közül, ahol már nem volt kisgazda a második fordulóra, 19-ben az MSZP jelöltjei nyertek, így ezekben ténylegesen nem osztott-szorzott a kisgazdák gesztusa. 53 olyan választókerület volt, ahol valóban úgy lettek befutók a Fidesz és az MDF aspiránsai, hogy csak egyetlen szocialista ellenféllel néztek szembe, vagy az MSZP-s ellenfél mellett egy-egy szabad demokrata, munkáspárti vagy MIÉP-es jelölttel. Az 53 körzetből 24 helyen a Fidesz–MDF igen nagy különbséggel nyert (például Pápán vagy Kiskőrösön, ahol a polgárok 63, illetve 75 százaléka szavazott rájuk). Ezekben a kerületekben az MSZP-s jelölttel szemben elért előny nagyobb volt, mint a kisgazdák átlagosan 13 százalék körüli szavazóbázisa, így joggal gyaníthatjuk, hogy a kisgazdák visszalépése nélkül is nyert volna a jelenlegi kormányzópárt. Mindössze 29 olyan választókerület volt, ahol olyan csekély volt a fideszes jelölt előnye, hogy tényként leszögezhetjük: ha a kisgazdák nem lépnek vissza, az így megosztottá váló jobbközép helyett a relatív többségbe kerülő szocialistáké a mandátum.Érdekes, hogy amennyiben azt a 21 választókerületet nézzük meg, ahol szerepelt a kisgazda jelölt neve a szavazócédulán, azt látjuk, hogy a Fidesz–MDF jelölt itt is 14 helyen nyert! Mindössze hét olyan választókerület volt, ahol az MSZP egyszerre nézett szembe fideszes és kisgazda aspiránssal, de ebből három körzetben igen nagy szocialista előny alakult ki, így ezekben valószínűleg a kisgazdák visszalépése sem segített volna. Mindössze négy olyan kerület volt, ahol azért nyert az MSZP, mert az FKGP-jelölt elvitte a szavazatok egy részét (csak jelzésképpen: Tisza-újváros, Sárbogárd, Hajdúszoboszló és Nagy-atád). Abban a 22 választókerületben, ahol a fideszes és MDF-es jelöltek léptek vissza, a kisgazdák egyedül gyűjthették be az összes kormányváltó szavazatot. Összesen 12 választókerületben nyertek, a többi körzetben MSZP-s vagy szabad demokrata győzelem született. Az FKGP a Fidesz és az MDF visszalépései nélkül valószínűleg sehol sem tudott volna nyerni. Azokban a körzetekben ugyanis, ahol rajtuk kívül még állva volt a fideszes jelölt, mindenütt jelentősen csökkent a kisgazdákra leadott voksok mennyisége.Tősgyökeres jobboldali körzetekÖsszefoglalásképpen: az elvitathatatlan, hogy a jelenlegi koalíció a kisgazdák visszalépései nélkül nem jöhetett volna létre. A Fidesz–MDF–FKGP hármas fogat biztos, hogy nem szerzett volna abszolút többséget, de az már nem egyértelmű, hogy az MSZP és az SZDSZ megszerezte volna-e ez esetben. A két párt mindössze 56 egyéni választókerületben győzött (az MSZP 54, az SZDSZ két helyen), így összesen 158 mandátumhoz jutottak. Az újabb négyéves kormányzáshoz minimum 194 mandátum kellett volna, azaz 36 körzetben kellett volna még nyerniük. Amennyiben összeadjuk azokat a körzeteket, ahol a kisgazdák befolyásolták a végeredményt (mint láttuk, 29 ilyen körzet volt), mindenképpen kisebb számot kapunk, és csak akkor jön ki a 36-nál nagyobb szám, ha a kisgazda győzelmet hozó 12 választókerületet is hozzáadnánk. Ez viszont azért nem logikus, mert tősgyökeres jobboldali körzetekről van szó, ahol a legtöbb helyen a Fidesz visszalépései nélkül is jobboldali befutó lett volna (azaz fideszes vagy kisgazda). Vegyük figyelembe, hogy a Fidesznek az első forduló utáni egyoldalú visszaléptetései lépéskényszerbe hozták az FKGP-t, és a szavazóik tömeges átáramlása a Fideszhez már az első forduló utáni napokban megkezdődött. Az MDF, a KDNP, az MDNP és a MIÉP szavazótábora az FKGP nélkül is legalább 12 százalékos tartalékot jelentett a Fidesz számára. Ezenkívül kalkulálhatunk az erősödő kormányleváltó hangulattal is.Végeredményben megkockáztatható a kijelentés, hogy a kisgazdák csak attól a kényszertől mentették meg a Fideszt, hogy válasszon a nagykoalíció és a MIÉP-pel való együttműködés között. Ennek viszont Torgyán József pártja volt a legfőbb haszonélvezője, és ne feledkezzünk meg azokról az egyéni mandátumokról sem (például Torgyán József mátészalkai vagy Pallag László békési győzelméről), amelyeket a Fidesznek köszönhetnek a kisgazdák.Nem lesz zsarolási potenciálÉs itt a következő kérdőjel: mi lesz 2002-ben? A kisgazdapártnál eléggé egyértelmű a helyzet. 1994-ben 8,82 százalékos listás eredmény mellett 47 választókerületben jutottak be a második fordulóba, és ebből mindössze egyet nyertek meg (Gerócs József Lentiben). 1998-ban a 13,13 százalékos választási eredmény 115 kerületben jelentett továbbjutást, és ebből 12-t nyertek meg. Jelenleg a közvélemény-kutató intézetek egybehangzó állítása szerint a párt nem éri el az ötszázalékos küszöböt, és bár elpártolt szavazóinak egy részét még visszaszerezheti, de aligha fog a küszöb puszta átlépésénél jobb eredményt elérni Torgyán József pártja, amelyiknél kicsi az esély, hogy néhány tucat választókerületnél több helyen tovább tudja juttatni a jelöltjét, de ezek is csak harmadik helyek lesznek a Fidesz és az MSZP jelöltjei mellett (a nyerési esélye pedig a nullához közelít majd). Vegyük figyelembe azt a tényt, hogy az elmúlt három év választásain a kisgazda szavazók egy nem jelentéktelen része már „hozzászokott”, hogy saját jelölt híján a Fideszére kell szavaznia, és ezért nem zárható ki, hogy jövőre nem működik az az elv, hogy az FKGP területi listáira szavazók automatikusan a párt egyéni jelöltjeire is adják szavazataikat. Ezen tények azt valószínűsítik, a Torgyán József számára legoptimálisabb esetben sem lesz olyan zsarolási potenciál a kezében, hogy befolyásolni tudja a végeredményt. Alighanem ez az a tény, amivel ő is tisztában van, és ezért nem akar kilépni abból a koalícióból, amelyikben pártjának egyre megalázóbb a helyzete. Tisztában van vele, hogy egyértelmű kilépése előre hozott választásokhoz vezetne, és neki egyetlen ütőkártya sem lenne a kezében, amivel a Fidesz és az MSZP közötti játszmát befolyásolni tudná.Van itt még egy kérdés: átveheti-e a MIÉP a kisgazdák 1998-as királycsináló szerepét? Több ok is azt valószínűsíti, hogy nem. Egyrészt az, hogy ha elérik az igen kedvező 10 százalék körüli eredményt, és a választóik fegyelmezetten rávoksolnak az egyéni jelöltjeikre is, akkor is csak 10 és 20 százalék közötti egyéni eredményekkel a harmadik helyen juthatnak tovább. Ez akkor sem elég semmire, ha esetleg 60–80 választókerületben sikerülne, mert ahhoz, hogy az 1998-as kisgazdapárthoz hasonlóan lépéskényszerbe hozzák a Fideszt, legalább 15–20 választókerületben nem csupán a továbbjutás szükségeltetne, hanem az is, hogy megelőzzék a Fidesz jelöltjét. Márpedig ez nem fog menni, elég arra gondolni, hogy a MIÉP számára igen kedvező Pest megyei körzetben, Dabason is csak arra volt elég az erejük, hogy a Fidesz-jelöltre leadott szavazatok több mint egyharmadát megszerezzék. A jelenlegi kormányzó párt erőfölénye még akkor is meglett volna, ha a jelöltjét nem támogatta volna az MDF és az FKGP. 2002-ben Csurka István alighanem nehéz helyzetbe kerül, mert lehetséges, hogy úgy kell visszaléptetnie több tucat, még állva lévő jelöltjét, hogy semmilyen ellenszolgáltatást nem kap érte. Mint láttuk, az FKGP kapott, hiszen a Fidesz is visszaléptetett egy egész sor jelöltet, és 1998-ban mindenképpen kellett az FKGP a kormánytöbbséghez.A MIÉP – mivel az egyéni körzetekben aligha előzi meg a Fidesz jelöltjeit – ilyen kölcsönös visszaléptetésre nem számíthat, viszont a várható nagyszabású Fidesz–MSZP párharc előtt kénytelen lesz visszaléptetni mindenkit, mert az első forduló után iszonyatos nyomás nehezedik majd rá, és ha nem léptet vissza, akkor nehéz lesz utólag megmagyaráznia a Magyar Fórum olvasóinak, miért csinált miniszterelnököt Medgyessy Péterből és belügyminisztert Demszky Gáborból.Egy dolgot kell még megvizsgálni. Vajon megszerezheti-e a Fidesz a jelenlegi partnereivel az abszolút többséget a MIÉP nélkül? Ami tény: 1990-ben az MDF, a KDNP és az FKGP 229 mandátumot szerzett, 1998-ban a Fidesz, az MDF, az FKGP és a MIÉP – Kupa Mihály független képviselőt is beleszámítva – 228-at. Szembetűnő az azonosság, mert egy olyan trend kirajzolódását teszi lehetővé, hogy a jobboldali pártok – amennyiben a választópolgárok alkalmasnak tartják őket a kormányzásra – 60 százalék körüli eredményt tudnak elérni.A biztos kormánytöbbség garanciájaHa jövőre a Fidesz nyer, és a jelenlegi koalíciós partnerei közül legalább az egyik bejut a parlamentbe, akkor a MIÉP-pel együtt közel 230 mandátumot tudnak megszerezni. A MIÉP tíz- százalékos eredmény esetén körülbelül 25-30 mandátumra számíthat, amelynek a növelése csak akkor lehetséges, ha néhány egyéni választókerületben is tudna nyerni. Ha a 230-ból levonjuk a 30-at, még mindig marad 200, azaz biztos kormánytöbbség a Fidesz számára! Ahhoz, hogy az összes jobboldali mandátum mínusz MIÉP-mandátumok művelet 194-nél kisebb számot adjon, egy 12–13 százalék körüli MIÉP kellene, vagy a Csurka-pártiak egyéni választókerületekben aratott győzelmei, vagy egy radikálisan átalakuló, 32–38 százalék körüli biztos szavazótáborát hatékonyan bővítő, a Fidesz várható szavazatmaximalizálását blokkoló MSZP. Nos, a jelen állás szerint egyik sem valószínűsíthető, így a jövő évi választás végeredményét aligha Csurka István fogja eldönteni.