Az érem másik oldala

Folytatódik a Fidesz–MDF között megszakadt vagy megszakított tárgyalássorozat, amelynek eredményeként – remélem – közösen indulunk a 2002-es választásokon, úgy azonban, hogy egy hosszú távú együttműködés kereteit is megteremtjük. A tárgyalások megszakadtak, és most folytatódnak.Dőreség lenne a Fidesz elnöki pozíciójában bekövetkezett változásnak, a Kövér–Pokorni cserének tulajdonítani a megújult tárgyalási készséget (a szerző Berszán György: Választás előtt az MDF című, a Magyar Nemzetben május 7-én megjelent cikkére reagál – a szerk.). Szegénységi bizonyítványt állít ki magáról az, aki nem tudja, hogy a Fidesz vezetése csapatmunka, s csak az agytröszt döntéseit közvetíti az elnök. Még nagyobb badarság lett volna az MDF részéről, ha az egyébként az MDF-ben kifejezetten kedvelt Kövér László-féle sarkosabb fogalmazás miatt szakít meg egy, talán a nemzet jövőjét is befolyásoló tárgyalást.Pontosan ezért én nem is beszélek a tárgyalások megszakadásáról, sokkal inkább azok szüneteltetéséről, amit indokolt az a mindenki által közismert tény, hogy a Fidesz csúcsvezetésében változás fog bekövetkezni. Erre figyelemmel a másik féllel szembeni tisztelet követeli meg az elnökcseréig a tárgyalások pihentetését azért, hogy az új elnök ne hagyatékot, hanem élő munkaanyagot kapjon. Ennek előrebocsátása után vizsgáljuk meg, mi is az MDF-es ajánlat alapja.Elöljáróban szeretném egyértelművé tenni, hogy az MDF ajánlata nem 44, hanem 40 országgyűlési képviselői mandátumra vonatkozott, és egy sokágú, az ország és a helyi kormányzást lefedő együttműködés egyik eleme. Mostanában divat lekicsinylően fogalmazva kijelenteni, hogy 1998-ban a Fidesszel kötött megállapodás alapján kerültek be MDF-es politikusok a parlamentbe, s alakíthattak frakciót. Ez talán így is van.Alaposan ismerve az imént említett választókörzeteket, nyugodtan állíthatom, hogy e tizenöt MDF-es országgyűlési képviselő helyett most szocialista képviselők ülnének az Országgyűlésben, ha nem lép szövetségre a fórum a Fidesszel.Bár a kérdés költői, de felteszem: nem hiányozna-e a koalíciónak e tizenöt MDF-es országgyűlési képviselő? Számoljunk és gondolkodjunk. Tizenöttel kevesebb kormánypárti, tizenöttel több ellenzéki. Rágondolni is rossz! Folytatom: számos, most a Fidesz-frakcióban helyet foglaló képviselő volt Fidesz–MDF közös jelölt. Ki tudná felelősséggel megmondani, hogy hány jutott volna be közülük az Országgyűlésbe MDF-támogatás nélkül? Én erre nem vállalkozom, de abban biztos vagyok, hogy MDF-es voksok nélkül a legnagyobb kormánypárt kisebb, rosszabb esetben pedig a legnagyobb ellenzéki párt lenne.Elkötelezett híve vagyok a polgári pártok szoros együttműködésének. 1995. február 3-án Veszprémben, a Reguly akadémián tartott remek előadást Orbán Viktor. Hangszalag őrzi előadását, de bemutatását is. Így mutattam be: „Orbán Viktor a Fidesz elnöke, reményeink szerint az évezred utolsó és a következő évezred első magyar kormányfője.” Nem kétséges, hogy a magyar politikai közélet a kétpólusúság fele halad. Ez nem jelent azonban két pártot. A polgári oldalon a közös cél, az azonos politikai filozófia, az elfogadott értékek azonossága szövetségre kötelezi a fórumot és a Fideszt. A polgári kormányzás fenntartása nem pártpolitikai, hanem nemzeti érdek. Pontosan ezért óvok mindenkit attól, hogy önös pártérdekből kavicsot tegyen az egymást hajtó Fidesz–MDF fogaskerekek közé. Ezért kell önmegtartóztatást tanúsítania a Fidesznek, és álmai egy részéről lemondania az MDF-nek, hiszen a fórumnak ugyanolyan fontos a Fidesz, mint a Fidesznek a fórum. A tét tehát nem a jobbközép integráció, hanem a polgári oldal hosszú távú, közös kormányzása, s némi elbizakodottsággal fogalmazva: a nemzet jövője. Én a Fidesz és az MDF közötti kapcsolatot hosszú távra, kormányzati ciklusokon átívelőnek képzelem el. Olyan tartós szövetségi rendszert építsünk tehát ki, amely akár kormányoldalon, akár ellenzékben, egymás mellé ülteti a fideszes és az MDF-es politikust. Az MDF ereje nemcsak szavazóbázisán, a mögötte álló erős szellemi közösségeken, rendszert változtató múltján alapul, hanem önálló párt voltán is, az erős MDF-es identitáson is. Ezért is ragaszkodunk, ragaszkodom az önálló frakció létrehozásának lehetőségéhez. A közös lista, a közös jelölés nem jelent azonosságot. A jelölés azért közös, mivel legalább két fél – ha jobban tetszik, két párt – megállapodik abban, hogy kiket fognak indítani, kiket támogatnak a választásokon. A közös lista, közös támogatás nem jelenti a pártidentitás feladását, ennek alapján a politika tudományában való járatlanságból következik, ha valaki azt gondolja, hogy politikai nonszensz – közös lista stb. esetén – két önálló frakció létrehozása. Ezért szükséges egy nagyon pontos és részletes koalíciós megállapodás kidolgozása és elfogadása, no persze betartása is, mivel bár a politika nem szükségszerűen alapul az erkölcsön, de különös lenne közös jelölés esetén nem egy úton közlekedni.A koalíciós tárgyalások menete nehéz, embert próbáló, gyötrelmes munka. Egy hosszú alkufolyamat. Közönségesen fogalmazva kupeckedés, alkudozás. Páskándi Géza szerint a politika a gondolatok piaca. Most tehát egy nemes cél érdekében „piacolunk”, ahol néha bizony elszabadulnak az indulatok is. Elszabadulnak, többnyire érthető okból, ám akkor is feleslegesen. Mindezek ellenére bízom abban, inkább így fogalmazok: tudom, hogy a megállapodás megszületik, hiszen győzelemre ítéltettünk.A szerző országgyűlési képviselő (MDF)