Átírható-e a Biblia?

Az emberi kételkedésnek jelentős története van, hovatovább azt mondhatjuk, hogy szakirodalma is. Az újabb kori szkepszis kialakulása azonban nem a tudományos ismeretekhez kapcsolódik a legszorosabban, hanem a vallásos hithez és különböző hiedelmekhez. Nem a tudományos hit és hiedelem tabuinak döntögetésével kezdődött az emberi kételkedés, hanem a vallás(ok) tanításainak megkérdőjelezésével. Leginkább a zsidó-keresztény kultúrkört érték támadások a kezdetek óta, és e téren ma sem változott a helyzet.
A legnagyobb probléma maga a kinyilatkoztatás, a szent könyvek kérdése. Az ismeretlen, titokzatos és elrejtett igazságok megtalálása utáni vágy időről időre nagy erővel nyilvánul meg, és eredményez megdöbbentő és sokakat zavarba ejtő „hisztériákat”. Ilyen volt a közelmúlt példátlan könyvsikere, Michael Drosmin A Biblia kódja című, először 1997-ben megjelenő műve, amely nem kevesebbet állít, mint hogy az Ószövetség héber szövegének ekviidisztáns (ismétlődő) betűsorozatai alapján különféle algoritmusok segítségével megismerhető a Teremtés könyvének valódi jelentése, amely nem más, mint az emberi történelem jelentős eseményeire vonatkozó prófécia. Részint a múltunk, részint a jövőnk. A könyvről gondolhatjuk azt, hogy merő blaszfémia, teljesen tudománytalan, mint ahogyan a szenzációs új módszer alkalmazásával bizonyítottan több, tetszőlegesen kiválasztott profán szöveg elemzésével hasonló eredményeket nyertek a Biblia matematikai kódjának megléte iránt szkeptikus bírálók. Az egyik ilyen látványos cáfolat az ausztrál hajózási törvények gyűjteményének titkos üzenete volt. Nálunk Magyarországon Holba Ágnes, Lukács Béla és Tasnádi Nóra vette a fáradságot, hogy azonos matematikai apparátussal és módszerekkel egy, a Genezishez hasonló terjedelmű mai szövegből mutasson ki a mának üzenő jelsorokat. Nevezetesen ezt a hármat: NATO, HORN, ORBAN. Természetesen szinte bármilyen szövegből össze lehet szedegetni szigorúan bizonyított eljárással ezeket a betűsorokat.
De ne feledkezzünk meg a Windows operációs rendszer „titkos üzenetéről” sem; ha ugyanis a különféle szimbólumokat tartalmazó Wingdings karakterkészletet használva ütjük le a klaviatúra NYC betűit (a terroristák által célpontnak kijelölt város kezdőbetűit), akkor a következő mélyértelmű utalásokat nyomtatja ki a gép: NYC! Úgy látszik, titkos üzenete nemcsak a Bibliának van, hanem a Windowsnak is…
A bibliai kód társadalmi jelenségének egyik fontos mozzanata azonban nemcsak a páratlan üzleti siker céljából elkövetett áltudományos csalás, hanem a hallatlanul nagy számú könyvvásárlóban élő vágy a titok megismerése iránt; az az elgondolás, hogy a Biblia nem csak abban az értelemben iránytű az ember számára, ahogyan azt a vallások tolmácsolják; hogy a szent könyveknek még vannak „rejtett tartalékai”.
Ne felejtsük el, hogy e szélhámos könyvvel a Biblia került a titkok megismerése után vágyakozó naiv és hiszékeny olvasók érdeklődésének homlokterébe, mint ahogyan egy másik munka is a Bibliát vizsgálja és a kereszténységet, leginkább a katolikus egyházat támadja az igazság szándékos elhallgatásának vádjával. Michael Baigent és Richard Leigh Mi az igazság a holt-tengeri tekercsek körül? című, igen sikeres és nagy példányszámban eladott, sok nyelvre lefordított könyvében a tudományos szenzációnak számító kumráni lelet sorsával foglalkozik. Való igaz, hogy a fél évszázados felfedezés teljes értelmezése és publikálása igen komoly feladat elé állította a kutatókat, és az is tagadhatatlan, hogy az esszéneusok közösségének és az általuk elrejtett tekercseknek a megismerése számtalan probléma megoldásához vitt közelebb. Mindez nem meglepő, hiszen a korábban ismert legrégebbi szövegekhez képest ezer esztendővel előbb lejegyzett, csaknem kétszáz bibliai és egyéb kézirat került elő. Az azonban teljesen légből kapott vélekedés, hogy a tekercsek nem kutathatók, és hogy a leletegyüttes problematikus részét szándékosan titkolnák el a szélesebb közvélemény előtt. A tipikusan zsurnaliszta gondolkodásra valló gyanú egyébként már az ötvenes években megfogalmazódott. Amikor M. Burrows professzor 1951–52-ben az új angol bibliafordításon, a Revised Standard Versionön dolgozott, egy újságíró nekiszegezte a kérdést, hogy át kell-e írni az egész Ézsaiás-könyvet a frissen előkerült tekercsek ismeretében. Természetesen ilyesmiről szó sem volt, de néhány, szövegromlás következtében fellépő probléma látványos és egyszerű megoldást nyert.
A közelmúltban ismét előtérbe került a holt-tengeri tekercsek kérdése. A The Times 2001. szeptember 11-i számában adott hírt egy közeljövőben megrendezendő konferenciáról, amelynek feladata a Szentírás revíziójának elvégzése lenne a Kumránban előkerült szövegek alapján. Néhány esztendővel ezelőtt Harold Scanlin A holt-tengeri tekercsek és az Ószövetség modern fordítása című tanulmányában (The Dead Sea Scrolls & Modern Translations of the Old Testaments. How the Dead Sea Scrolls discoveries have influenced modern English Translations, Wheaton, 1994) már kifejtette, hogy csalódást fog okozni a változtatások mértéke azok számára, akik forradalmi leleplezéseket várnak.
Hogy milyen változtatásokat várhatunk, egyelőre még nem ismeretes. A kérdésben többször is megszólaló dominikánus Gianluigi Boschi meglepő és innovatív újdonságokat említett, de a találgatásokkal szemben azt is elmondta, hogy a bevezető részeket és a lábjegyzeteket fogják korszerűsíteni. Lehetséges azonban, hogy néhány olyan javításra is sor kerül, amely az egyébként igen megbízhatónak bizonyuló masszoréta szöveghagyomány egyértelműen bizonyítható romlásának következménye. Alexander Schick 1998-ban Csodálatos Kumrán néven magyarul is megjelent népszerűsítő könyvében egy igen jellemző példát említ a régi szöveg javításának kérdésére. Ézsaiás könyvében a 21,8 vers egy őrszemről szól, aki a küldött után kémlel. A kumráni tekercsek megtalálása előtti protestáns szövegváltozatban ez állt: „Majd felkiáltott egy oroszlán: Uram őrhelyemen állok”. Ez így igen nehezen értelmezhető, nincs rá magyarázat, hogyan került váratlanul egy kiabáló oroszlán a lovascsapatot, kettős fogatot kémlelő őr helyére. A fordítók – a tekercsek ismerete nélkül – később kicsit javítottak a szövegen, a fordítással mintegy értelmezve Ézsaiás próféciáit, így a magyar protestáns bibliafordításban a legutóbbi időkig ez állt: „És kiálta, mint oroszlán: Uram, az őrtoronyban állok szüntelen napestig, és őrhelyemen állok…” A tekercsek ismeretében azonban kiderült, hogy elírásról van szó, egyszerű betűcseréről, és ahol az „egy oroszlán” szó áll, ott eredetileg a rendkívül hasonló alakú „aki ezt látta” volt olvasható. Nem az oroszlán kiáltott vagy ordított fel tehát, hanem „aki ezt látta”, tehát az őr!
Nos, ilyen és ehhez hasonló „leleplezésekre” számíthatunk. Mindez rendkívül érdekes és tanulságos lesz azoknak, akik a Bibliát olvasni szokták, de kevés mindazoknak, akik a történelmi egyházak, főként a Vatikán által eltitkolt tekercsek meglétére gyanakszanak. Amíg lesz vevő a holt-tengeri tekercseket „leleplező” könyvekre, cikkekre, addig hiába adják ki az összes szöveget, teszik hozzáférhetővé könyv alakban vagy az interneten valamennyi kéziratot, hiába változtatnak a hermeneutikusok a magyarázatokon, lábjegyzeteken. Mert az üzlet az üzlet.