Egy tulajdonságok nélküli ember

Ki más lenne a címben szereplő személy, mint az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Medgyessy Péter. Immár negyedéve, hogy őt jelölte pártja a jövő évi választások frontemberének, de még mindig nem derült ki, hogy ennek az embernek igazából milyen is a valódi egyénisége. Azt már tudjuk, hogy példás családfő és férj. Közismertté vált, hogy kínos precizitással tart be fárasztó korteskörútjain minden határidőt, soha sehonnan nem késik el, és nincs hét, hogy ne lepné meg gondosan előkészített sajtótájékoztatóin valamilyen újdonsággal a jövő évi választásokra figyelő honpolgárt. Illetve mégis volt egy hét, mégpedig a szeptember 11-i New York-i merényletet követő napokban, amikor érdekes módon hírét-hamvát sem láttuk a csúcsra járatott médiában, de erről majd később.
Egy tökéletesen értelmetlen javaslat
Öltözködése, megjelenése kifogástalan: a legfrissebb Giorgio Armani- és Renée Lazar-modelleket viselve úgy néz ki, mint Michael Douglas, aki éppen az amerikai elnök szerepének eljátszására készül egy nagy költségvetésű akciófilmben. Az írott sajtónak adott interjúi is lélegzetelállítók, nincs zsurnaliszta, aki zavarba tudná hozni a kérdéseivel. Kivételt talán a Magyar Fórum képezhet, ugyanis mára szinte ez maradt az egyetlen komolyabb példányszámú lap, amelynek még nem adott Medgyessy interjút. De ami késik, nem múlik, főleg akkor, ha a naprakész szocialista píárosok kiderítik, hogy eddig még Orbán Viktor miniszterelnök sem ült le Győri Bélával egy kis kávézással körített beszélgetésre, vagyis a kétkamarás parlament és az ingyenes mobiltelefon-használat mellett még mindig vannak fehér foltok a szóba jöhető kampánytémákban és stratégiákban.
Némi gond csak akkor van, ha a kamerák előtt meg kell szólalni. Fura, hogy egy ilyen tapasztalt politikus és pénzember, aki évtizedek óta IMF-tisztviselők és bőbeszédű apparátcsikok világában edződött, mennyire zavarba jön, ha beszélnie kell a nyilvánosság előtt. Mondatai megbicsaklanak, szeme ide-oda rebben, szövegének nyelvi igényessége alapján pedig nyugodtan asszociálhatunk egy pótérettségire készülő diákra. Mindenesetre a jelenleg 60. évét taposó Medgyessy gyorsan tanul. Éppen a már említett amerikai merényletsorozat bizonyította be, hogy már egy egyhetes kommunikációs tanfolyam is elegendő neki arra, hogy vészhelyzetben ki tudjon állni a nyilvánosság elé. Nekünk, állampolgároknak pedig maradhat az izgalom, hogy ha netán jövőre ő kerül a kormányfői székbe, vajon árvíz vagy idegen katonai támadás esetén hány nap kellene ahhoz, hogy ki merjen állni a széles közvélemény elé az emberek megnyugtatása céljából.
Persze ezen nem szabad csodálkoznunk, hiszen Sztálin 1941-es legendás bújócskája óta ismeretes, hogy nem is igazi baloldali államférfi az, aki a baj esetén nem vonul néhány napos remetelétbe. Medgyessy vérbeli baloldali, és egy hét után végre a színre lépett, mégpedig egy zseniális ötlettel: azt javasolta, hogy Róma és Stuttgart példáját követve Budapest is lépjen vissza a 2012-es olimpiai játékok megrendezésétől, szolidaritást vállalva az amerikai metropolisszal. Enyhén szólva furcsa kezdeményezésnek bizonyult ez, hiszen még ki sem írta a NOB a pályázatot: ez legkorábban 2003-ra lesz aktuális. Arról nem beszélve, hogy az USA-nak jelenleg kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy tizenegy év múlva megnézheti-e a sportszerető New York-i közönség a 100 méteres síkfutás döntőjét. Na és nem csupán furcsa, de egy kissé álszent is a javaslat, hiszen emlékezzünk arra, hogy Törökországot tavaly pusztító földrengés döntötte romokba, itt is sok ezer ember meghalt, mégsem jutott senkinek az eszébe, hogy a 2008-as olimpiai játékokra pályázó Isztambul javára visszalépjen. De az MSZP tulajdonságok nélküli miniszterelnök-jelöltjének nem is feladata, hogy ilyen dolgokon töprengjen, ő csupán azért izzadt napokon át a legendásan fényesre vasalt Renée Lazar-ingében, hogy találjon egy olyan témát, amivel árthat az Orbán-kormánynak (és ezzel együtt az egész országnak), valamint véleményt nyilváníthat New York tragédiájának ügyében is.
A bennfentes kívülálló
Persze ne bántsuk Medgyessy Pétert, ő legalább megszólalt az ügyben, megszakítva ezzel a magyar médiát elborító, szolidaritást kinyilvánító, MIÉP-től elhatárolódó kovácsiádát, a legendás Tízek Társaságának többi tagja viszont még erre sem volt képes. Mint ahogy más ügyekben se nagyon hallani értelmes megnyilvánulásokat a tiszteletre méltó testülettől. Mostanában feltűnően csöndes a még Medgyessy Péternél is uniformizáltabb Keller László, akinek csonka bizottsága alighanem még mindig Torgyán József vallomásának elemzésén töpreng. Mesterházy Attila viszont Tóbiás Józseffel együtt egyenesen a láthatatlan ember szerepét alakítja, tegyük hozzá, korábbi nyilatkozataik mélységét ismerve ez talán nem is olyan nagy baj.
Helyettük más nevek forognak a köztudatban: többek között Doszpot Péteré és Karsai Józsefé, akik az MSZP országgyűlési képviselőjelöltjei lesznek a jövő évi választásokon. Érdekes nevek, hiszen Kovács László egy éve vezető értelmiségieket, szellemi nagyágyúkat ígért be a választásokra. Felvetődött Glatz Ferenc akadémiai elnök neve, aki igen bölcsen hárította el a szocialisták hívó szavát, legutóbb pedig Gönczöl Katalin korábbi ombudsman nevét lebegtette meg az MSZP budapesti szervezete, aki szintén cáfolta jelöltségének tényét. Azaz a véleményformáló értelmiség nem igazán tolakszik a Köztársaság tér bejáratánál a leendő képviselő-jelölti székekért: a szocialistáknak egyelőre be kell érniük az akadémikusok és egyéb közéleti tekintélyek helyett egy darab bűnügyi nyomozóval és egy darab búzaégető gazdajegyzővel. Ez sem semmi, mindenesetre Medgyessy Péter az eddigiek alapján nagyjából úgy toborozza az MSZP leendő honatyáit, mint Fülig Jimmy a Radzeer cirkáló legénységét. Igyekeznie kell, mert ha le akarja a továbbiakban képezni az általa megcélzott középosztályt, akkor még egy mesterszakácsot és egy szállodaportást is találnia kell a Vas megyei körzetekbe.
Érdekesek az eddigi megnyilvánulásai gazdasági kérdésekben is. Először is úgy beszél, mint aki a Bankvilág nevű idegen bolygóról csöppent ebbe a földi provinciába, és akinek eddig köze sem volt a magyar gazdaság problémáihoz. Holott az 1986 és 1998 közötti tizenkét esztendőből hatot pénzügyminiszterként, gazdasági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettesként, MSZMP KB-tagként töltött el, nem beszélve a száz százalékig állami tulajdonban lévő Magyar Fejlesztési Bank elnöki székében eltöltött két évről. A Széchenyi-tervet leszámítva szinte nincs olyan makrogazdasági vagy költségvetési kérdés, amelyben ne lett volna közvetlenül vagy közvetve döntő szerepe. Pontosan tisztában van azzal, mennyire sebezhető a költségvetés, mennyire veszélyes minden megalapozatlan ígéret, ehhez képest hónapok óta olyan volumenű béremeléseket és költségvetési támogatásokat vetít előre, mintha minimum az Egyesült Államok forrásaival gazdálkodhatna a leendő kormány. Ebben pedig partnere a baloldali sajtó is, gondoljunk a Népszava szeptember 24-i számára, amelyben az egyik cikk címében még az szerepel, hogy Medgyessy ötvenkétmillió forintot ígér az orbáni terror áldozatává vált nyugdíjasoknak, hogy aztán a híradás második felére ez az összeg ötvenkétmilliárdra növekedjen. Persze ez csak egy apró példa a közgazdaság-tudomány forradalmi átalakulását előre vetítő Medgyessy-féle antiinflációs gazdaságpolitikából, amelyik úgy képzeli el a pénzromlás megállítását, hogy csillagászati összegű munkabér- és lakossági gázár-emeléseket ígér be, miközben mindenki tudja, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás egyben soha nem látott pénzügyi szigort fog majd eredményezni.
Újraéledő reflexek
Tudja ezt Medgyessy Péter is, aki leginkább arról hallgat, hogy választási győzelem esetén kikből áll majd össze kormánya. Csak a leendő külügyminiszter nevét lehet biztosra venni, de arra például még utalás sem történt, hogy a pénzügyi vagy a gazdasági tárcát kik irányítják majd. Sejtéseket azért meg lehet fogalmazni. Érdekes, hogy mióta Medgyessy lett az MSZP csúcsfeje, feltűnően gyakran szerepel Bokros Lajos interjúalanyként a baloldali sajtóban, ahol nem csupán kihűlőfélben lévő csomagját magasztalja újra és újra, de rendületlen buzgalommal bizonygatja, hogy csakis az általa képviselt gazdaságfilozófia jelent megoldást a szegények problémáira, ami tömören összefoglalva annyit jelent, hogy minél több pénze van az ország ezer leggazdagabb emberének, és minél kiegyensúlyozottabb lelkiállapotban váltja meg Tamás Gáspár Miklós a New Yorkba szóló repülőjegyét, annál boldogabbak lehetnek a többéves lakbérfizetési hátraléktól szenvedő szegények és kiszolgáltatottak. Mindez ugyan nem jelenti feltétlenül azt, hogy Bokros visszatérne, de azt igen, hogy az MSZP-ben változatlanul azok a reflexek élnek, amelyek 1995-ben olyan sok családot megnyomorítottak és kifosztottak.
Ez pedig hiteltelenné teszi az egész medgyessyzmust, hiszen a tulajdonságok nélküli, Tökéletes Miniszterelnök-jelölt egész eddigi pályafutása az élő és eleven cáfolat arra a hamis és demagóg programra, amellyel a párt és a mögötte álló gépezet igyekszik a közvéleményt befolyásolni. Jövőre viszont eljön a megmérettetés ideje, ahol sajnos nem az fog dönteni, hogy valójában melyik politikai erő képviseli a valódi nemzeti érdekeket, hanem az, hogy a biztos MSZP-szavazókon kívül hány embert sikerül még ennek a propagandagépezetnek a hatása alá vonnia.