Politikai és közéleti abszurditások (2. rész)

Megjelent a Kortárs magyar építészeti kalauz című könyv. A meglepően igénytelen kivitelű kötet ára 3600 forint, szerzői: Klein Rudolf, Lampel Éva és Lampel Miklós. Nem kívánunk szakmai kérdésekbe bonyolódni, annyit azonban laikusként megjegyeznénk, hogy a kötetben szereplő életrajzok elnagyoltnak tűnnek, az épületek fotói semmitmondók, egy-két épület láttán pedig az ember elcsodálkozik, és megfogalmazódik benne a kérdés: ez például miért szép? További meglepetésekkel szolgál Klein Rudolf nagy ívűnek szánt bevezető tanulmánya, amelyik inkább tűnik elfogult ítélkezésnek és szárnyaló, ezoterikus önmegvalósításnak, mint egy építészeti, művészettörténeti értekezésnek. Egy dologban azonban biztosak lehetünk: Klein úr nem nagyon szereti Makovecz Imrét és az organikus építészetet. Állításunk bizonyítására nézzünk néhány idézetet!
„A fentebb kifejtett filozófia – mint már erre történt rövid utalás – formai szempontból nemigen jelent mást, mint a nyugati civilizáció – görög–római és zsidó–keresztény világ – építészeti hagyományának mellőzését, azaz a derékszögű rendszer, a tektonika helyettesítése biomorf és kerekded, gyakran meseszerű figurákkal. Ez egyben elutasítja a geometriát, a nyugati civilizáció ismeretelméleti alapját – »a föld megmérését« azaz a világ racionális fölfogását, fölfoghatóságát –, és visszalép a sámánisztikus múlt bizsergető, titokzatosan hátborzongató világába.” És akkor mi van? – kérdezhetnénk. Ez az állítás még csak a vitatható kategóriába tartozik, a következő azonban már szinte dekódolhatatlan:
„Makovecz rendkívüli képzelőerejéhez, tehetségéhez nagy műveltség is párosul, az építészettörténet és kultúrtörténet kiváló ismerete. Bármennyire is paradoxonnak tűnik a kijelentés, a magyar építészet e másik vezéralakja szintén a kommunizmus szülötte (még akkor is, ha ő főképp annak ellenére működött), hiszen valójában általa jött létre. Makovecz Imre Finta Józsefhez hasonlóan szintén az iparban kezdte pályafutását, csak nem a kommunista rendszert megjelenítő acél-beton építőiparban, hanem a puhább anyagú faiparban. Apja ács volt: ideológiája magját azonban nem az ipar, hanem a fa jelenítette meg. Ám minden melegsége és szimbolikus vonzata ellenére a fa mégiscsak anyag, és nem szellem. Megszellemiesítése a nyugati filozófia összefüggésében valami olyan, mint a marxi tan az alap és fölépítmény kapcsolatáról, vagy a menynyiség minőségbe való átcsapásáról.” Még szerencse, hogy az állam elhalásának vagy a proletárforradalom előnyeinek és szükségességének tétele nem jutott Klein úr eszébe… Hogy Finta József a kommunizmus szülötte-e, már az is kétséges és sértő, pedig az ő épületeit sokan nem szeretik. De hogy Makovecz a kommunizmus szülötte lenne – az valóban (minimum) paradoxon. Vagy inkább butaság. Klein úr túl sok Marxot és Lenint olvasott. Ma divat antikommunistákat kommunistának minősíteni. Ezzel az eredetinek aligha nevezhető leleménnyel balliberális körökben újabban gyakran élnek. Nem valami agyafúrt trükk. Posztkommunista és balliberális értelmiségiek rendszeresen azt állítják, hogy aki itt élt, az mind a kommunizmus része volt (= kis kommunista), függetlenül attól, hogy hogyan élt és mit csinált. Az egykori elnyomók utólag sem akarnak különbséget tenni az elnyomók és az elnyomottak között.
De térjünk vissza a filozófiai magaslatokba. „Az organikus iskola egyfajta totalitásra törekszik, kezdve a gondolattól egészen az utolsó szegig, mely ezt megköveteli, és végül ennek a totalitásnak esik áldozatául. E totalitás megvalósíthatatlan – az épület nem nő, hanem építik –, és ha megteszik kritériumnak, szétfeszíti a rendszert. A természet nem absztrahál, hanem teremt és teremt, munkamódszere nem a maximális hatékonyság, célja nem egy meghatározott pont, hanem a »munkálkodás« maga, mely során rendkívül pazarló. Az ember céltudatos és takarékos, problémamegoldása elvonatkoztatáson és redukción alapul. A két princípium egymást kizárja.” A kötet legnagyobb baja az, hogy – miközben hasonló részigazságokon alapuló logikai és nyelvi bűvészmutatványokat tartalmazó idézetek sokaságán rágjuk át magunkat – Makoveczről, az építőművészről és a hazai organikus építészetről alig tudunk meg valamit. De ebből a szempontból a technotáborhoz tartozók se járnak jobban.
Nagy hiba lenne, ha ugyanez a szöveg látna napvilágot angolul, németül vagy franciául. A külföldi szakértők és érdeklődők nyilván nem nagyon értenék, hogy korunk egyik legzseniálisabb építészét miért mutatják be nekik ennyire fanyalogva egy magyar építészeti kalauzban!
Bizony, Paolo Portoghesi, az olasz építészet egyik legnagyobb alakja nagy zavarban lenne ezen értékelés olvastán. Az ő véleménye ugyanis Makoveczről egészen más: szerinte Makovecz építészetének legnagyobb érdeme, hogy „képes volt ötvözni a legmerészebb újítás szellemét a memória kritikus fölhasználásával”. Portoghesi szerint „a magyar építész munkái azt bizonyítják, hogy vissza lehet állítani az ember és természet között megbomlott egyensúlyt”.
Most aztán két lehetőség van. Vagy Portoghesi nem vette észre, hogy Makovecz mellőzte az egész nyugati civilizáció építészeti hagyományait – az sem lenne kis teljesítmény –, vagy… nos, arra már nem is merünk gondolni, hogy netán Klein úr volt az, aki valamit nem vett észre.
Mondjuk egy korszakos jelentőségű, Európa-hírű építőművészetet.
*
December végén meglepő hír látott napvilágot, amelynek lényege, hogy az MSZP elnöksége támogatásáról biztosította azt a javaslatot, amely szerint nemzetközi megfigyelőket kell hívni a 2002-es országgyűlési választásokra. A népszerű ötlet a VIP-listás Nagy Sándor frakcióvezetőtől származik. Ráadásul kilenc szocialista képviselő a demokrácia védelmében levelet írt a belügyminiszternek. Bársony András, Hegyi Gyula, Herczog Edit, Horn Gyula, Kósáné Kovács Magda, Nemcsók János, Szanyi Tibor, Suchman Tamás és Tabajdi Csaba további lépéseket helyeztek kilátásba: ha kell, nemzetközi fórumokhoz fordulnak. Csak emlékeztetőül: nemzetközi megfigyelőket soron kívül, rendkívüli belpolitikai helyzetre hivatkozva kérni általában a polgárháború sújtotta területekre szoktak küldeni (lásd Pol Pot Kambodzsáját). Egyébként a hazai szabad választásokon eddig is részt vettek külföldi szakemberek. A tiltakozók névsorát tanulmányozva az ember elcsodálkozik a sok elhíresült baloldali politikuson: biztos, hogy Horn Gyula, Suchman Tamás, Herczog Edit és társai akkor járnak el helyesen, ha kísérletet tesznek az ország lejáratására? És akkor még az interneten száguldozó Szanyi Tiborról nem is beszéltünk. Nem kellene kissé önkritikusabbnak és szerényebbnek lenniük? A választásokkal kapcsolatban sokakban megfogalmazódik még egy kérdés: vajon az ország kommunista megszállása idején a most tiltakozó derék szocialisták miért nem fordultak egyetlenegyszer sem a nemzetközi szervezetekhez? Miért nem jelezték, hogy Magyarországon súlyosan sérülnek az emberi jogok, és nem biztosított a választások szabadsága? Valószínűleg azért, mert akkortájt még mindannyian az egyeduralkodó kommunista állampárt képviselői, illetve képviselőjelöltjei voltak…
Reméljük, előbb-utóbb valaki erről is tájékoztatja az Európa Tanács és az EBESZ illetékeseit. Ha ugyan érdekli őket egyáltalán.
*
Gdansk nem Budapest, de az ott felmerült problémák mégsem ismeretlenek előttünk. Talán sokan emlékeznek még arra, hogy nemrég Budapest Főváros Közgyűlésében a MIÉP-frakció kezdeményezte Sztálin díszpolgárságának megszüntetését, amelynek megszavazására a baloldali többségű önkormányzat végül is nem volt hajlandó. Demszky Gábor SZDSZ-es főpolgármester Sztálint a történelem részének minősítette. Henryk Jankowski, a gdanski Szent-Brigitta-templom plébánosa – a város egyik díszpolgára – most azt követeli a helyi városi vezetéstől, hogy fosszák meg díszpolgári címétől Adolf Hitlert és Boleslaw Bierutot, a lengyel kommunista párt egykori vezetőjét. Kíváncsian várjuk Gdansk város vezetésének döntését. Gyanúnk szerint mindkét személyt meg fogják fosztani díszpolgári címétől, annak ellenére, hogy mindketten ugyanúgy hozzátartoznak Gdansk történelméhez, mint Sztálin Budapest múltjához…
*
Veér András a következő választásokon SZDSZ-színekben indul, de az MSZP is támogatja. Veér úr nem titkolja: szakértelme alapján nem utasítaná vissza a miniszteri bársonyszéket sem, mert az ő aktivitásának kevés a képviselőség. A pszichiáter-közíró hosszú ideje jelen van a nyilvánosságban is. Írásait nem kívánjuk minősíteni. Elég ugyanis idézni őket. A Magyar Hírlap 1996. augusztus 5-én megjelent számában Merre húz a trojka? című írásában csodálkozva fejtette ki, hogy a Fidesz egyik prominense szerint egyedül is képesek lesznek 174 jelöltet állítani. Leszögezte: a Fideszben is „hiányzik a megfontolt értelmiség, a programot alkotó szakembergárda”. Szerinte a politikai jobboldal szereplői „minden karizmatikus jegyet nélkülöző emberek. Egyetlen új arc sem jelent meg a pártok háza táján. Pedig még a pokolban is keresgéltek. Hiába, mert a polgárosodni akaró értelmiség számára mondandójuk kisstílű és korszerűtlen”. Veér úr különös éleslátásról tett tanúbizonyságot az alábbi, forradalmi hevületű mondatában: „A Fidesz SZDSZ iránti zsigeri gyűlölködése az értelmiség számára felfoghatatlan és retrográd.” Ez utóbbi jelzőt a szerző valószínűleg még kommunista múltjából hozta. Hogy mi az értelme, azt nem tudjuk. Mára az értelmiség nagy része egész jól megvan az SZDSZ nélkül. Az akkor kormánypárti, miniszteri biztosként tevékenykedő Veér András Nincs új a nap alatt címmel Orbán Viktor beszédét hallva ilyeneket írt a Népszava 1996. június 6-i számában: „Több mint ötven éve gyakran hangzott a rádióban egy ilyen recsegő, pattogó, dühös, kritikus, majd fellengzős, ígéreteket hangoztató hang – igaz, kissé osztrákos németséggel –, melyet azóta visszaidézett filmhíradók is megörökítettek.” A félreértések elkerülése végett leszögezte: Orbán Viktor „türelmetlen, agresszív, közhelyes és bizonyos fokig félelmetes. (…) indulatainak nem tud gátat szabni, s ha hatalomhoz jutna, móresre tanítana bennünket”.
A Népszava 2001. december 21-i számában Minden erőt mozgósítani kell címmel interjú jelent meg Veér Andrással. Az egykori kereszténydemokrata mára megvilágosult. Ilyeneket ír: „Az igazi értelmiség szerintem egyszerre képvisel baloldali és liberális értékeket.” Aki tehát nem tartozik az MSZP és az SZDSZ holdudvarához, az ne akarjon Magyarországon „értelmiség” lenni. Továbbá: „A jelenlegi Magyarország legkorruptabb és legantidemokratikusabb kormánya. Ezeknél is nyomósabb oknak tekintem azt, hogy a koalíció olyan mértékben tolódott jobbra, hogy lassan a MIÉP elől is elszívja a levegőt.”
Mint látható, a változatos politikai múltú Veér András életútjának újabb jelentős állomása felé közelít. Szabad demokrata képviselőjelölt még nem volt. A jelek szerint arra készül, hogy a közeljövőben ismét ő – és társai – dönthessék el: ki az „igazi értelmiség” Magyarországon? Szavazzunk erről is április 7-én...