Az MSZP-s képviselő asszony a minap azt nyilatkozta a Magyar Hírlapnak (amely orgánumnak tudvalevőleg „mindegy, ki a miniszterelnök”), hogy a szocialisták a szakmai indokkal kinevezett főtisztviselők munkájára a jövőben is számítanak, ám a politikai alapon kinevezetteknek a „képességeiknek megfelelő munkát szánnak”.
Lamperthék jogelődei már 1945 után is pontosan el tudták dönteni, hogy ki mire alkalmas. Őket már akkor sem tévesztette meg az úri huncutság: egyetemen szerzett diploma, doktori cím, nyelvtudás, tudományos előélet. Átláttak ők a szitán: a szakértelem már akkor sem ezen múlott, hanem a párttagkönyv színén, s úgy látszik, a beidegződésen nem sokat finomított az új rendszer, a demokrácia. Maga a módszer sem új: Rákosiék a hatalomátvétel után rögtön azzal kezdték, hogy likvidálták a képzett tisztviselői kart, egészen a legalsó szintig, és minden jelentős posztra dilettáns, ám osztályhű pártkádereket ültettek. Az elbocsátott hivatalnokok már akor is „képességeiknek megfelelő munkát” kaptak, ki-ki a gyárudvart seperhette, a Hortobágyon húzhatta a szocializmus szekerét, vagy a recski kőbányában dolgozhatott az életéért. (Hogy milyen tévedhetetlenül meg tudták állapítani a rendszer szakértői, ki mire használható, elég csak Hamvas Béla, az egyik legnagyszerűbb magyar filozófus esetét felidézni, aki üzemi raktárosként tengette napjait Tiszapalkonyán, a későbbi Leninvárosban.)
Lamperth nyilatkozatából az is kiderül: az utódpárt a régi kommunistákra jellemző mániákus gyanakvás – hivatalos szóhasználattal: éberség – szellemét is átmentette a mába. A Magyar Köztársaság szolgálatára felesküdött főtisztviselői kar, amelynek munkája pártsemleges, döntéseit nem a politika, hanem a törvények szabályozzák, máris ilyen páni félelmet vált ki a hatalomra készülőkből, pedig – amint úton-útfélen hirdetik – velük van az ország. Igaz, hogy aki akarta, az hivatalnoki fogadalmát az „Isten engem úgy segéljen!” formula elmondásával tehette örök érvényűvé. Ez igencsak csípte a balliberálisok szemét.
A rettegő ember nem beszámítható – szinte lehetetlen észérvekkel hatni rá –, de nem árt, ha felidézzük: a főtisztviselői kar tagjainak igen magas szakmai és erkölcsi elvárásoknak kellett megfelelniük ahhoz, hogy megkapják a kinevezést. A párttagkönyv azonban nem volt feltétel, az ilyen irányú kötődéseket nem vizsgálták, ugyanis a stabil, politikai széljárásoktól független közigazgatás az ország elemi érdeke, és feltétel az uniós csatlakozásunk szempontjából is. Ezért is kapták megbízatásukat a kormányzati ciklusokon átívelően, öt évre.
Az új szocialista B-listázás mikéntje egyelőre nem világos, ahogy a képviselő asszony fogalmazott, jelenleg a rendező elveket kell tisztázni, a konkrétumokra később kerül sor. Mint a lap közli, annyi már tudható, hogy a 273 főtisztviselő és 109 főtiszt közül „tizennyolc kinevezett esetében egyértelműen kimutatható a politikai kötődés”, és vannak olyanok is, akik „Fidesz közelinek tekinthetők”. A fentiek alapján még az sem lenne meglepő, hogy azoknak a főtisztviselőknek, akik meg szeretnék tartani állásukat, mondjuk két megbízható szocialista – esetleg három SZDSZ-es – tanúval hitelt érdemlően kellene igazolniuk Lamperth Mónika előtt – aki egyébként nyilván „képességeinek megfelelően” a belügyi tárca vezetésére aspirál –, hogy nem voltak ott a Kossuth téren, és mindig is utálták Orbán Viktort, Kövér Lászlóról már nem is beszélve. Különben jönnek a „konkrétumok”. És ha a szocialisták ilyen lendülettel vetik bele magukat a demokrácia kiteljesítésébe, megérhetjük még, hogy a beígért jóléti rendszerváltás programjának részeként sorra kerülnek a tanárok, a rendőrök, katonák…
Mi nem állunk bosszút, nem lesz megtorlás – hajtogatta Medgyessy Péter miniszterelnök-jelöltként. Az MSZP-vel rokonszenvező főtisztviselők a jelek szerint egyelőre maradhatnak.
origo.hu
Brüsszel meg akarja menteni Magyar Pétert a lopási botrányában
