Adómentes lesz a minimálbér?

Az az állampolgár, aki ma minimálbérrel van bejelentve, kétféle státusban lehet. Ha munkaviszonya van (alkalmazott), akkor 37 750 forintot kap kézhez havonta, ha egyéni vállalkozó, bt.-beltag stb., nem lehet munkaviszonya, havi nettó jövedelme 35 500 forint. Becslésem szerint egymillió körül van ezeknek az embereknek a száma. A minimálbér adómentessége – feltéve, hogy az adózás egyéb feltételei nem változnak – azt jelenti, hogy az alkalmazottak nettó bére 43 750, a vállalkozók nettó jövedelme 44 500 forintra nő. A munkaviszonnyal rendelkezők tehát hatezer, a vállalkozók havi kilencezer forint kedvezményt kapnának a költségvetéstől. Ez az összeg 15,9, illetve 25,3 százalék nettó jövedelemnövekedést jelent. Abban az esetben, ha mechanikusan hajtják végre ezt az ígéretet – csak ebben a körben –, havi hét-nyolcmilliárd lehet a büdzsé vesztesége.
A fentiekből az következne, hogy nem sokkal a minimálbér felett keresők rosszabbul járnának, mint a legkisebb bérrel díjazottak. Az alkalmazottaknál az 50 001 és 60 085 forint között keresők, a munkaviszonnyal nem rendelkezőknél az 50 001 és 64 754 forint között keresők rosszabbul járnának, mint a minimálbérrel bejelentettek. Nem szabad elfelejteni, hogy a progresszívan sávos adórendszernek van egy olyan sajátossága, ami szerint, ha valamelyik alsó jövedelemsávban csökkentik az adókulcsot, akkor az kedvez a magasabb jövedelműeknek is. A költségvetésnek ez további horribilis bevételkiesést jelentene. Természetesen bizonyára meg lehet találni azt a technikát, amellyel a fenti igazságtalanságot csökkenteni lehet, meg lehet akadályozni a kedvezmény magasabb jövedelmekre való tovagyűrűzését, de az vagy további milliárdokba kerül, és/vagy még bonyolultabbá teszi a rendszert.
Az elmúlt két évben a minimálbér emelésével kapcsolatos egyik fontos kifogás az volt, hogy annak révén összetolódnak a jövedelmek. A tervezett adómentesség amellett, hogy inflációgerjesztő és költségvetési pozíciót rontó, ugyanazzal a hatással is jár, mint a fenti kifogás. Feltételezem, hogy a politikusok, mielőtt ezt az ígéretüket a köztudatba dobták, nem egyeztettek szakemberekkel annak különféle hatásairól. Talán nem is gondolták komolyan, hogy eljön az az idő, amikor számon kérik az ígéretek betartását.
Mindannyian tudjuk, a családi kiadásokat aligha lehet növelni, ha nem számíthatunk a bevételek emelkedésére. Át lehet ugyan rendezni a kiadásokat, a nagymamának nem veszünk gyógyszert, a gyerek nem fog nyelvórára járni, nem veszünk könyveket, csökkentjük a kulturális kiadásokat, netán kölcsönt veszünk fel, de mindezek hosszú távon nem oldják meg gondjainkat. Az ország háztartása sem működik másként. Vajon mikor vezetik be, és milyen neve lesz annak a csomagnak, ami az elhamarkodott ígéretek teljesítésével okozott veszteségeket kompenzálja majd? Mely rétegek és hányan isszák az újabb – várható – csomag levét?
A szerző adószakértő