Hogyan számol a baloldali sajtó?

A HVG május 11-i számában a hetilap vezető publicistájának, Babus Endrének a tollából megjelent egy cikk, amelyben a jeles szerző – táblázattal is illusztráltan – azt állítja, hogy a győztesek most nagyobb győzelmet arattak, mint a később koalíciót alkotó jobboldali pártok 1998-ban. Babus szerint a baloldaliak most 257 ezer szavazattal nagyobb különbséggel előzték meg vetélytársaikat, mint amennyivel azok győztek 1998-ban. Ezt a dolgot a HVG szerkesztői és tulajdonosai oly fontos információnak tartották, hogy a lap megjelenését beharangozó rádióreklámokban is ezt emelték ki, mint a lap legfontosabb hírét.
Babus számításai szerint a győztes baloldal most 7 595 749: 6 721 042 arányban, azaz 874 707 darab szavazattal győzte le a jobboldalt. Ezek szerint idén áprilisban Magyarországon 14 316 791 szavazópolgár ment el szavazni. Ez a szám így elsőre kicsit furcsa, de gondolhatnánk, hogy Babus bizonyára a két forduló szavazatait együttesen vette figyelembe. Csakhogy a két fordulóban együttesen is csak 10 109 461 szavazó járult az urnákhoz a mostani választásokon. Akkor meg hogyan is van ez?
Babus azt csinálja, hogy az első fordulóban a pártlistákra és az egyéni jelöltekre leadott szavazatokat is külön számításba veszi. Azaz Babusnál, aki mindkét fordulóban elment szavazni, az háromszor számít, aki csak a második fordulóban ment el, az pedig csak egyszer.
A választások első fordulójában az MSZP a területi listás szavazatokat tekintve 55 234 szavazattal, azaz nem egészen egy százalékkal (pontosan 0,983 százalékkal) kapott több voksot, mint a Fidesz–MDF. Az egyéni jelöltekre az első fordulóban leadott szavazatokat tekintve pedig az MSZP egy százalékkal (pontosan 1,066 százalékkal) győzte le a Fidesz–MDF-et. Ez az egy százalék Babusnak kevés. Babus az MSZP-hez szépen hozzáadja a parlamentbe éppen csak hogy fű alatt becsusszant SZDSZ-t. A parlamentbe éppen csak be nem jutott MIÉP-et ellenben sehol nem veszi figyelembe.
Ezzel a trükkel sikerül az egyszázalékos első fordulós MSZP-győzelmet rögtön négy és fél százalékosra feltornáznia. Ez azonban még mindig kevés neki. Az így mesterségesen létrehozott eredményt rögtön meg is szorozza kettővel. Hiszen egyszer veszi a listás szavazatokat, egyszer pedig az egyéni jelöltekre leadott szavazatokat. Rendkívül korrekt eljárás, ugyebár. Babus számítási módszere szerint így a baloldal már nem kevesebbel, mint kilenc (!) százalékponttal nyert az első fordulóban. Aki nem így tudja, az rosszul tudja, sőt fasisztoid hajlamai vannak, és vigye el az ördög!
Ezt a babusi mesterkedést természetesen nem képes ellensúlyozni az a kétségbevonhatatlan tény, hogy a választások második fordulójában a Fidesz–MDF jelöltjei számszerűleg is több szavazatot kaptak, mint az MSZP-, az SZDSZ-, valamint az MSZP–SZDSZ- és az MSZP– MSZDP-jelöltek mind együttesen. Azaz a második fordulót – az első fordulós részvételnél három százalékponttal magasabb részvételi arány mellett – a jobboldal egyértelműen megnyerte. Így lesz a minimálisnál is minimálisabb első fordulós győzelemből és a második fordulós egyértelmű vereségből a baloldal fölényes és elsöprő arányú győzelme Babus számítgatásai szerint. Babus addig-addig bűvészkedik a számokkal, amíg a neki tetsző eredményt ki nem csiholja belőlük. Ahogy a viccbéli csodarabbi mondaná: „ügyes…”
Nézzük Babus másik állítását, miszerint a győztesek most jobban győztek, mint az 1998-as választásokon győztes jobboldal. Babus ezt az állítását arra alapozza, hogy most – az ő számítási módszere szerint – nagyobb a szavazatszám-különbség a győztesek és a vesztesek között, mint négy éve volt. Csak azt hagyja figyelmen kívül derék számbűvészünk, hogy 1998-ban lényegesen (mintegy 15 százalékponttal) alacsonyabb volt a részvételi arány a választásokon, mint most.
Még ha követjük is Babus számolási módszereit, akkor is azt kapjuk eredményül, hogy az első választási fordulóban most az MSZP és az SZDSZ együttesen a területi listákon 4,37 százalékkal kapott több voksot, mint a jobboldal. (Ez az a Babus-féle számolás, amely a MIÉP-et nemlétezőnek tekinti.) A második fordulóban pedig a baloldal pártjai – Babus által sem cáfoltan – egyértelmű vereséget szenvedtek a mostani választásokon. Négy évvel ezelőtt, 1998-ban a későbbi jobboldali kormánykoalíció pártjai az első fordulóban a listás szavazatarányokat tekintve az első fordulóban 4,93 százalékos győzelmet arattak, míg a második fordulóban jelöltjeik már 5,72 százalékkal kaptak több voksot, mint baloldali ellenfeleik.
Ezek után az olvasóra bízom annak mérlegelését, hogy vajon most vagy akkor arattak-e nagyobb győzelmet a győztesek? Az első fordulóra vonatkozóan a mostani 4,37 százalék vagy a 4,93 százalék a nagyobb szám? És vajon mi a jobb választási eredmény: a végső összesítés szerinti győztes kétségbevonhatatlan veresége a második fordulóban most, vagy a csaknem hatszázalékos győzelme négy évvel ezelőtt? Babus szerint a mostani. És az olvasó szerint?
Ez már nem egyszerűen „ügyes”. Ez már egyértelmű és nyilvánvaló valótlanság. A HVG azon állítása, miszerint most nagyobb győzelem született, mint 1998-ban, egészen egyszerűen szemenszedett hazugság. Tán jogosan merül fel bennünk a kérdés: vajon a HVG többi információi és számadatai is csak ennyire megbízhatóak-e? A magyar demokrácia nagy szerencséje, hogy a parlamenti mandátumokat nem Babus módszerei szerint osztják ki. Bár ki tudhatja, hogyan is lesz ez a következő választásokon…
Azt most már tudjuk, hogyan lenne, ha Babuson és a HVG-n múlna.

A szerző szociológus