Köszöntöm a neoliberális koalíciót!

Fiatal vagyok és jobboldali. Az első egy állapot, a második a választott felelősség. A hétfői kormányváltás egy merőben új szituációt jelent számomra. Helyet kell keresnem, újragondolnom magam, az identitásom. Alkossak polgári kört? Alkotok. Jelentkezzek a demokráciavonalon? Jó. Menjek Himnuszt énekelni a Kossuth térre? Megyek. Lobogtassam a magyar zászlót? Megteszem. És még? Türelmetlen vagyok! Nézzem tétlenül a választott értékeim becsmérlését, a pragmatizmusnak elkeresztelt pénzérdek működését?!
Az érték nélküli világkép engem megijeszt. Ilyen vagyok. Szükségem van a magam felett álló erőben való hitre és az abból eredő értékek irányelveire. De nem ahogy ti, balliberális vének hiszitek. Nem Orbán Viktoréra, nem Pokorni Zoltánéra, nem Csurka Istvánéra, de nem is Dávid Ibolyáéra. Nem azért mentünk és megyünk az utcára, mi fiatalok, mert tekintélyt keresünk, vagy mert „orbánjugendek” lennénk. Nem tudtok ti semmit a fiatalok lelkéről, ha ezt hiszitek. Azért megyünk kedves öreg pszichologizáló tudós balliberális barátaim, mert hiszünk a hazánkban, hiszünk a magyarságban (15 millióban, kedves Medgyessy elvt…úr!), hiszünk az Istenben, hiszünk a rend társadalmában, a becsületben, a családban. Valahogy így fest ma egy jobboldali, ifjú ember politikai lélekrajza.
Miután az MSZP legfontosabb politikai céljai között említi a közbiztonságot és a jogbiztonságot, Bárándy Péter igazságügy-miniszter hetek óta a ritkább és rövidebb idejű börtönbüntetésekről, illetve az átnevelés fontosságáról beszél. A büntetőjog és a börtönviszonyok liberalizálását hangsúlyozza. Most, amikor a híreket nem követő kisiskolás is legalább 3-4 durva bűncselekményt tud az osztályfőnöki órán elmesélni? Most, amikor soha nem látott erőszakos rablótámadás történik, amikor fényes nappal gyilkolhatnak? A felelősség kérdése nem tartozik ide. Tény, hogy az elmúlt négy évben a közbiztonság látványosan javult, és az is tény, hogy az utóbbi hetek eseményei is az Orbán-adminisztráció működése alatt történtek. A kérdés inkább az, hogy mit lehet a tendencia ellen tenni. Először is – ami vitán felüli – szigorúbb rendőri fellépésre van szükség, az igazságszolgáltatás részéről pedig gyorsabb, határozottabb munkára. Tehát erősíteni kell az intézményeiket. De ha ebben a jog nem lesz partner, mert ellentétes tendenciaként, egyfajta jóléti társadalmi békéből kiindulva liberalizációs folyamaton megy keresztül, akkor nehezen képzelhető el a közbiztonság javulása.
Akkor, merül fel sokunkban a kérdés, miért tartja Bárándy kívánatosnak a liberális hegemóniát? Ez már csak azért is furcsa, mert az őt jelölő MSZP egyik jelszava a közbiztonság volt. (Egyébként a köz-, a jog- és a létbiztonság akár még egy rendpárti konzervatívnak is elfogadható szociáldemokrata álláspont is lehetne.) Talán gazdasági okai vannak? Kevesebb börtönlakó jelentős pénzt szabadíthat fel a szociálisan bőkezű kormányzat számára. De lehet, hogy egyszerűen csak a liberális SZDSZ befolyásáról van szó. Persze gyakorlati haszna nincs, de az eszmét politikai artikuláció szintjén fenntartó ereje annál inkább. Hisz ne felejtsük el: az SZDSZ 1990 óta keresi az új utakat, miközben a párt súlya a parlamenten belül választásról választásra légiesedett el. És hát a liberális párt ideológiai hiányát betölteni mindig fontos, akár koalíciós alkupont is lehet és lesz is.
De hasonlóan aggályos az oktatás kérdése is. Magyar Bálint személye és a liberális elvek szerepe a nevelésben és az oktatásban nemcsak a konzervatívokat, de a szocialistákat is megosztja. Nem titkolt céljuk a kerettanterv zártságának felülvizsgálata, a rendezett oktatás „színesítése”. A közösség ereje helyett az egyén szerepének hangsúlyozása. A nemzetben, a magyarság közösségében gondolkodó egyének helyett a saját érdekeit és érzelmeit előbbre helyező valódi SZDSZ-szavazó, ha úgy tetszik, liberális értékrendű fiatalok kinevelésére ad lehetőséget. Ezt erősíti meg az a kijelentés is, hogy a miniszter támogatni fogja az alapítványi és magániskolák pedagógusait is. Hisz ezek jelentős számban nevelik ki a liberális fiatal szavazókat. Megnézve a jobboldali fiatal szavazók tömegét, ez a szocializációs rendszer létkérdés a politikai súlyából egyre csak veszítő SZDSZ számára. Ezért volt ennyire fontos az SZDSZ-nek az oktatási tárca.
A határon túl élő magyarok kérdése is foglalkoztat minket, fiatalokat. Szabó Vilmos, a Határon Túli Magyarok Hivatalának leendő vezetője kijelentette, hogy a kormány érdekei és véleménye néhol el fog térni a határon túli magyar szervezetek véleményétől, így a döntések sem esnek majd mindig egybe. (De miért?) Ha emellé tesszük Medgyessy önmeghatározását, amely szerint tízmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni (az antalli és orbáni hagyományoktól eltérően), akkor jogos az aggodalmunk a határon túli magyarság miatt.
Medgyessy Péter miniszterelnök kijelentéseinek formáját, magyarságát most nem vizsgálom. Sokkal fontosabb a mondatok tartalma. Minket, fiatalokat érintő kijelentései közül az egyik legfurcsább talán az indiai egyetemekkel és diákokkal való szorosabb intézményi együttműködés volt. Nagy butaságnak hangzik elsőre. De talán érdemes volna egy picit vizsgálódni Medgyessy üzleti érdekeltségei körül, illetve számításba venni a frissen diplomázott indiai programozók világinvázióját. Ma a világon az indiai programozók száma a legmagasabb. Húzóágazatnak számít a szellemi tőkéjük. Magyarország maholnap elsőrendű célállomása lehet vállalkozásaiknak, szakembereiknek. Erre a legkönnyebb utat választják, a cserediák- programot, amely keretein belül tucatjával érkezhetnek országunkba. És a legjobb lobbizás magának az ország miniszterelnökének támogatása, aki amúgy is tapasztalt lobbistának számít. Tehát oda kell figyelnünk a tartalomra is. Nem buta ember sem Medgyessy, sem a többi nehezen beszélő őskövület, vagy beilleszkedési zavarral küszködő fiatal a MSZP–SZDSZ-koalícióban és udvarában. Nagyon is jól körülhatárolható érdekek szerint dolgoznak. A mi feladatunk lesz, hogy ezekre felhívjuk a figyelmet! Nemzetünk, a magyarság megmaradásának és országunk fejlődésének záloga a társadalmunk mélyét átszövő problémák felismerése, taglalása és megoldása. Mi, jobboldali fiatalok, úgy látjuk, hogy ezek a feszültségek a következő kormány ideje alatt a nyilvánosság felszíne alá lesznek nyomva. Gondoljunk csak a polgárok politikai gondolkodásának formáló erejére, a balliberális szellemiségű média totális túlsúlyára.
A Jobboldali Ifjúsági Közösség (Jobbik) ezért hívta életre médiafigyelő szolgálatát és közbiztonság csoportját, amelyek működéséről már eddig is hallott és ezután is hallani fog az újságolvasó polgár. De továbbmegyek: időről időre, ahogy az aktuális politikai szituáció megkívánja, új és új, szakmai alapon szerveződő csoportokat állítunk fel, amelyek kritikus szemléletük mellett alternatívákat, megoldási kísérleteket dolgoznak majd ki. Ezen jobboldali, és hangsúlyozom, nem érdekek, hanem valós értékek mentén gondolkodó fiataloknak markáns véleménye lesz országunkat, és nemzetünket, a magyarságot érintő problémákról, ha kell, megelőzve ezzel a polgári jobboldal más szervezeteit is. A Jobbik ezután is önálló véleményformáló erőként dolgozik és megőrzi függetlenségét a jobboldali politikai dimenzióban. Mert demokráciában élünk, ahol moroghatunk, tiltakozhatunk, ahol minden alkotmányos jogunkat felhasználhatjuk értékeink védelmében. Minden szkepszisünk és aggályunk ellenére megtaláljuk az énünket, mégpedig a magyarság közösségében.
A szerző a Jobboldali Ifjúsági Közösség (Jobbik) elnöke