Mintaállam – nemzeti érték nélkül

Mintaállamot tervez a neoliberális koalíció. El kell hinnünk, hogy komolyan gondolják. Politikájukban az 1998-as kormányváltás óta mind határozottabban érlelődik ez a törekvés. Külföldi és hazai érdekhálózatuk pedig egyenesen erre ösztönzi őket. A jelenlegi kormány nemzeti önrendelkezési politikát folytat. Neoliberális körök veszélyt és bűnös eltévelyedést látnak ebben. Hatékony és végleges válaszcsapásra készülődnek – nemcsak az államhatalom, hanem az állampolgárok meghódításával is. Mintaállamukból kiszorítanák a nemzet minden megnyilvánulását.
Történelmi fordulatot jelenthet a két irányzat viszonyában az európai uniós csatlakozás. A tárgyalásokon eddig a nemzeti önrendelkezés elsőbbsége érvényesült. Mostantól az egységes külső szabványok javára billen a mérleg. Az általános külpolitika is hasonlóképpen módosul. Magyarországot eddig mindenütt lehetőleg a nemzeti értékelvűség jegyében képviselték. Ebben ezután a mindennapi gyakorlatias egyeztetés és alkalmazkodás szab rendet.
Külpolitika és belpolitika kölcsönhatása nálunk hagyományosan létkérdésnek számít. Pontosabban 1944 óta itt a nemzeti önrendelkezés léte vagy nemléte forog kockán. A bőrén érezheti ezt mindenki. Hadd hivatkozzunk mégis évtizedek külügyi tudósításaira és eredeti okmányaira. Ezekben a szövegekben a magyar többnyire azt jelenti, hogy magyar magyarázkodik magyarságáért. Hol szolgai, hol óvatos, hol dacos magyarázkodásra bukkanhatunk. Természetesen méltóságos magatartásnak ritkábban örülhetünk.
Újabban a gúnyos lekicsinylés példáján botránkozhatunk meg. Ezt a példát sajnos akár a külpoltikai fordulat nyitányának tekinthetjük. Medgyessy Péter szerint hazája „kis ország, … és ezért néha túl magasra akar kapaszkodni”. Ezzel nem itthoni vitában, hanem külföldi bemutatkozó nyilatkozatban értékeli le Magyarországot a neoliberális koalíció miniszterelnök-jelöltje. Így csak politikai kívülálló beszélhet. Medgyessy Péter tehát politikai kívülállóként fog itthon kormányozni. Nem csodálkozhatunk ezen. Az MSZP és az SZDSZ mai koalíciós döntéshozói már 1990 előtt a nemzeti önrendelkezéssel ellentétes oldalon álltak. A rendszerváltozást eleve ezen az alapon kötötték volna nemzetek feletti erőkhöz, érdekekhez. Ebben a keretben zajlott közös kormányzásuk is 1994 és 1998 között.
Mára aztán kiteljesedett a neoliberális politikai gondolkodás. Az értékelvű nemzetszemlélet mellett az értékelvű társadalompolitika maradékát is elveti. Rendszerszerű feltételekhez igazodik – elsősorban külső piaci és jogi feltételekhez. Ez kényszerítette ki a hazai személyi döntéseket is. Medgyessy Pétert pártonkívüliként és a nemzetközi pénzpiac szereplőjeként így emelték a neoliberális kormánykoalíció élére. Ő maga ebben az értelemben viselkedik politikai kívülállóként.
A nemzetek feletti erők, érdekek, intézmények világa csak a gazdasági nagyság mértékegységét használja. Magyarország gúnyos és lekicsinylő minősítésében Medgyessy Péter ezzel a mércével azonosul – a maga módján következetesen. Szégyelli, hogy egy önrendelkezést igénylő kis országot képvisel, és megígéri a nagyságrend szabályának betartását. Ez a neoliberális miniszterelnök-jelölt a nemzetek feletti erők, érdekek, intézmények szempontjából mintaszerű kormányzást ígér. Magyarország szempontjából a kívülálló közvetítő és szabályérvényesítő főmegbízott szerepére vállalkozik. Ezzel a jelenlegi kormányzási értékrend elsőbbségének gyökeres megfordítását jelenti be.
Egy nemzetközi rendszerű mintaállam hazai alkalmazásáról van szó. A neoliberális koalíció „több jólétet, több demokráciát, több modernizációt” tűz ki célul. Ezt a tárgyias és semleges mintát a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, az Európai Unió helyesli. Támogatja is. Cserébe a piaci és a politikai befektetés teljes biztonságát várja el. Világos, hogy a hazai belpolitika és külpolitika egysége főszabályának ezt a biztonságot kell szolgálnia. „Megszüntetjük a szembeállásokat a társadalomban és a külpolitikában” – mondja ki sietősen máris a főszabály hazai változatát a neoliberális koalíció. Csak az számít, hogy minden „szembeállást” meg kell szüntetni.
Semmi más nem számít. Nem számít, hogy a társadalmat idegen birodalmi erőszak szakította ellenséges táborokra, osztályokra. Nem számít, hogy a határokon túlra kényszerített magyarok jogait a szomszédos államok korlátozták és korlátozzák. Nem számít, hogy ezekért a sérelmekért kit terhel felelősség, kit illetne jóvátétel. A mintaállam főszabálya végül a beletörődést, a semlegességet, a felejtést követeli meg. De akkor a közösségi és a személyi önazonosság újabb korlátozását is gerjeszti. Népes közösségek tagjai kényszerülnének értékrendjük elfojtására, megtagadására – vagy emberi és anyagi áldozatra értékrendjük megvallásáért. Ki így, ki úgy éldegélhetne a neoliberális falanszterben.
Most, 2002 tavaszán egy külső rendszerekhez idomuló mintaállamot terveznek Magyarországon. Nem először fenyeget ez a kísérlet. Eddig azonban a külső rendszerek mindig megváltoztak, a mintaállam kísérletei mindig megbuktak. Jól működő nemzetre és jól működő államra van szükség. Erre a természetes együttélésre érdemes törekednünk. Előbb vagy utóbb vissza is áll ez a természetes rend.

A szerző az MDF országos választmányának tagja