Önkormányzati mellébeszélő show

Tragikomikus műsorát a parlamentben és annak önkormányzati bizottságában két felvonásban Lamperth Mónika belügyminiszter asszony adta elő, az önkormányzatok jövőjét és boldogulását mindig szívükön viselők mind nagyobb megrökönyödésére. Azt tudtuk, hogy a baloldal miniszterelnöke jövedelmező lobbiterepnek tekinti az ország önkormányzatait, azok képviselőit pedig befolyásolható, esküszegő, ellenérték fejében szavazataik pártatlanságát lelkiismeretlenül feladó, súlytalan, helyi figuráknak tartja. Nem zavarja, hogy több tízezer önkormányzati ember becsületével játszik. Medgyessy már csak ilyen, nem tagja még az MSZP-nek sem, és így kivonja magát a szocialista erkölcs jótékony hatása alól.
Nem így Lamperth Mónika. A miniszter aszszony 1996 óta, mint a Baloldali Önkormányzati Közösség elnöke, mindent megtett az ország önkormányzatainak ideológiai megosztásáért. Az önkormányzatok képviselő-testületeinek baloldalira és egyéb összetételűre történő kettészakítása mellett az MSZP távlati önkormányzati programja is készülgetett. Lett belőle kampány-kormányprogram, így megismerkedhettünk új településtípusokkal is. Az egyik a megfelelő méretű település fogalma, a másik pedig az életképtelen település kategóriája. Riasztó minősítések, különösen, ha a baloldal majd kimondja a fogalompárokat is, azaz nem megfelelő méretű település és életképes település. Mire épül a szocialista-liberális önkormányzati támogatási és fejlesztési rendszer? Tényekre, tapasztalatra biztos nem, de ködös, szubjektív, az önkormányzatiság végét jelentő téveszmékre igen.
Ki, hol, minek alapján dönti majd el például azt, hogy Budapest megfelelő méretű-e, életképes, vagy életképtelen-e? A döntést követően mi történik egy nem megfelelő méretű településsel? A baloldal kormánya fejleszteni vagy lerombolni fogja? Sötét jövő elé néznek az önkormányzatok. A 110 oldalas kormányprogramban 31 sort kapott az önkormányzati finanszírozás kérdésköre. A kormány átalakításról beszél, cél a kiszámíthatóság. Olvashattuk azt a magvas bölcsességet is, hogy „biztosítani kell a feladatok végrehajtásához szükséges forrásokat”. Ez a feltalált meleg víz esete: pénzre van szükség ahhoz, hogy az önkormányzatok elláthassák kötelező vagy önként vállalt feladataikat. (Alapfokú önkormányzati kisokos).
Mindezen boldogságokat a miniszter aszszony akkorra ígéri, amikor „a létrejövő regionális önkormányzatok működése megkezdődik”. Örüljünk és várjuk türelmesen, hiszen ezt az időpontot Lamperth Mónika az igen távoli jövőbe helyezi. Idézzük: „A választott regionális önkormányzatok, az átalakított megyék 2006-tól fogják majd azt a szerepet betölteni, amelyet felvázoltunk ebben a programban” – a nagyívűben – tette hozzá.
Ettől féltünk mi, önkormányzati képviselők, ettől a nagyívűtől. Lamperth Mónika folytatta: „A reform (lásd még reformkommunista, társadalmi reform) tekintetében újragondoljuk majd a települési önkormányzatok funkcióját, a kistérségek funkcióját, a megyék és a régiók szerepét”. Nagy baj lesz ebből. Munka semmi, csak a reform. Hányadik, elvtársak? Addig mi lesz, például Budapesten? Tudakoltuk, kérdeztük a bizottsági meghallgatáskor a kiválasztott jelöltet. Hiába. (Bárcsak kérdezhettük volna riválisát, Csabai Lászlóné polgármestert, de nem ő lett a női versenyszám győztese.)
Tizenöt kérdés Budapesttel kapcsolatban, a forrásmegosztástól, a négyes metrón keresztül, a tarifaközösség bevezetésének lehetőségéig. Hogyan alakítja miniszterként a kormány és a főváros, valamint főváros és a kerületek viszonyát? Támogatja-e a Fidesz mindenkori törekvését a kerületek egyenjogúsága és egyenrangúsága viszszaállításának ügyében? Fenyegeti-e ingatlanadó a fővárosiakat? Budapest és az agglomeráció kapcsolata, együttélése, fejlődése foglalkoztatja-e a belügyminiszter asszonyt?
Válasz: a budapesti problémák nem rá, hanem a fővárosra és a kerületekre tartoznak. Ennyi, és függöny. Pedig Demszky volt olyan modortalan, hogy el sem jött a bizottsági ülésre. Mónika bármit improvizálhatott volna, nem kellett félnie attól, hogy vitába keveredik a főpolgármesterrel. Úgy beszélnek el egymás mellett, hogy fizikailag is kerülik a találkozót. Bár a fővárosi MSZP figyel, frakcióvezetőjük hallgat ugyan, egyetlen kérdést nem tesznek fel baloldalról a jelöltnek. „Ott voltak az ellenzéki kérdések, nem kellett…” – kiabálja be Lamperth Mónika a plenáris ülésen, természetesen más szavába vágva. Idegessége arra utal, nem örül annak, hogy az SZDSZ – politikai háttéralku eredményeképpen – „kitiltotta” Budapestről.
Nincs egyetlen szava sem Csabainé 10–15 milliárd forintos központi alapigényéhez sem, amelyet 2005-ig elhalasztva kapnának az érintett települések rendezési terv készítésére. Csak az életképes és a méretes település kap majd pénzt tervezésre, vagy pályázhatnak a silányabbak is? Mindenesetre: az Országos Településrendezési és Építési Követelmények módosítandók. A határidő feltétlenül, abból baj nem lehet. Összegezheti baloldali életérzését a fele + egyszázalékos miniszterelnök első számú fegyverhordozója.
Szocialista idők jönnek, ilyenkor az órák lassabban és visszafele járnak.
A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz)