Természetesen, mivel véleményközlő műfajról van szó, olykor a szerző szubjektumával is felvértezve. Az első rész, amelyet fakszimilében közlünk a soron következő második rész fölött, Mészáros Tamás újságíróról szólt, és még a Népszavában jelent meg (2002. május 16.) Médiaarcok sorozatcím alatt. A rovat elnevezését a napilap a szerző tudta nélkül, egyoldalúan módosította. Kerényi Imre sorozatát eredetileg – tekintettel a magyar sajtó abszolút baloldali túlsúlyára – egy köztudottan baloldali napilapban szerette volna közzétenni, az első rész megjelenése után azonban, a Népszava olvasóinak és újságíróinak elemi erejű felháborodása miatt, távozni kényszerült az ellenzéki pártiból időközben kormánypártivá
változott újságtól. Kerényi Imre ennek során méltatlan támadásokban is részesült: Mészáros Tamás színpadias gesztusokat sem mellőzve azonnali hatállyal felfüggesztette Rosta elnevezésű rovatát a Népszavában, a neves színidirektort kritizáló levélírók pedig – tematikus összeállítás keretében – nem annyira írásának tartalmával vitatkoztak, mint inkább személyét támadva, őt magát minősítették („őszintétlen nyavalygónak”, „Fidesz-szagúnak”, „gyűlöletkeltőnek” stb.). Az a főszerkesztő pedig, aki a sorozat közlését (előzőleg) vállalta, Kerényi Imre stílusát lapjában (utólag már) gyatrának, elfogultnak és személyeskedőnek nevezte (Egy „kísérlet” vége, 2002. május 23.). Mindezzel olyan hangulatot teremtve, mintha a „demokratikus közbeszéd”, a „bal–jobb párbeszéd” sajnálatos elmaradása kizárólag Kerényi Imrén és általában a jobboldali sajtón és közszereplőkön múlna Magyarországon. Ilyen előzmények után bocsátjuk most útjára Kerényi Imre kis írásait az egyetlen ellenzéki, de az ország második legnagyobb példányszámú politikai napilapjában. (A szerk.)
origo.hu
Prisztás-gyilkosság: ki lehetett a gyilkos?
