Médiaegyensúly 17. – Fásy Ádám

(Lectori salutem. Szinetár Miklós pompás Magyar Televízióját a kapzsiság tette tönkre. A Kapzsiság a hét főbűn egyike. Avaritia. Szinetár tanár úr leosztotta a szubvenciót a főosztályoknak. A gyártásvezetők a házon belül gyártották a műsorokat. Volt a házban minden. Rendezői, operatőri, szerkesztői gárda és technika. Volt program. Szinetár Magyar Televíziója hirdette ugyan a pártállam ideológiáját, de sokat tett a magyarságért. A magyar kultúráért. Emelte és nevelte a nézőkben a méltóságot. A tudást. Az állampolgári érzületet. Szinetár televíziója finanszírozható volt a szubvencióból. Mindig elég volt a pénz. Aztán jött a rendszerváltozás. És az interregnum zavaros viszonyai közepette jöttek a kapzsiság vitézei. A gyártásvezetők. Ezek mindig is jobban kerestek, mint a műsorkészítő szolgák. Jó részük a belügyből is kapott fizetést, de nem ez a lényeg. A pénzközeli ember a főníciai idők óta többet juttat magának, mint másnak. A pénztől távolabb eső pária örüljön, hogy él. De a kapzsi vitézeknek a szoci módi kevés volt. A belügyi pótlék is éppen megszűnt. Kitalálták hát a külső gyártást. Benti technikával és benti emberekkel. Rablóprivatizáció. Tőkebefektetés nélkül. A brancsbeliek vadkapitalizmusa. Növekedett az árrés, gyűlt a zsozsó. De a kapzsiság kíméletlen. Nem ismer felső határokat. Ha útjában áll a művész, kilöki. Ha drága az értéktermelés, a kapzsi vitéz nem lacafacázik. Nem termel értéket. És kész. A kapzsi vitéz azzal dolgozik, aki ingyen áll rendelkezésre. Ilyen például a politikus. Aki önmagát akarja eladni. Az önreklámozó üzletember. Az egyéb megbízásért pedálozó „független” értelmiségi. Meg a sok statiszta. Aki fizet, hogy bekerüljön a tévébe. De még így is elfogy a tévépénz. Hát a kapzsi vitézek ütik az aktuális hatalom fejét. Hogy még adjon. S az ad. A kapzsi vitézek földbirtokokat vásárolnak. Vagy száztíz lovat. Kapzsiság. Avaritia. A másik oldalon állanak a műsorvezetők. Ezek egy másik főbűn bajnokai. Bizonyos mennyiségű siker után megszállja őket a Gőg. Superbia. Személyiségük szerkezete átalakul. Önmagukat istenként élik meg. Csak a kapzsiság vitézei zavarják őket. A gyártásvezetők. Hát maguk is gyártanak. Műsorvezető producerek lesznek. Avaritia + Superbia = médiaterror. Hogy ez stabil legyen, az Avaritia és a Superbia médiavitézei a hatalmon lévő politikusok társaságát keresik. Mely biztosíthatja bevételeiket. Az Avaritia és a Superbia politikusai a médiahatalom birtokosainak társaságát keresik. Akik biztosítani tudják eladhatóságukat. Avaritia és Superbia + politikai Avaritia és politikai Superbia = stabil médiaterror. Íme a Szent Szövetség. A diktatúra. A gondolatrendőrség. A tájékozódás és a szabad véleménnyilvánítás jogának lábbal tiprása.)

Medgyessy Péter méltóságáért is harcol a nemzeti oldal. A magyar miniszterelnökök a tévériportok után „köszönik a lehetőséget”. Ez a szófordulat minden felelős magyar miniszterelnök szégyene. Ennek fordítottja az igaz. A magyar miniszterelnök intézményét tisztelni kell. Minden embert tisztelni kell. Ha már ilyenkor köszönet mondatik, köszönjék meg a lehetőséget a médiaguruk, hisz jobban megy soruk, mint a magyar miniszterelnököknek.
Medgyessy miniszterelnök úr lázadjon fel. A princepsz vegyen ki fél nap szabadságot. Nézze meg bármely gagyitévé műsorát. Egyfolytában. A reklámokat is. Hat órát szánjon a szembesülésre a princepsz. Aztán ítélje meg, ilyen lovat akar-e. A ballib Andrassew úr zokog a hasábokon. Mások is. Minden felelősség a politikusoké. A magyar média lezüllött. Nálunk Anettka a Szent Johanna.
Hazánkban a médiabizalom megszűnt. Az úgynevezett tényfeltáró újságírás a rendszerváltozás óta téved, csúsztat, illetőleg hazudik. Amit ma leírnak, másnap már nem igaz. De árad a Rágalomária. A vélt virtuális valóság. Tárgya a zsozsó és a hatalom. Kontrollálatlan információk alapján vád van. Bőségesen. Bírói ítélet nincs. Közeledik az idő. A médiabizalom megrendülése után eljön a politikusok, a politikai pártok és a parlament iránti bizalomvesztés ideje. Az anarchia ideje. Kell a kutyának.
Uraim, baj van. Ha Tasnádi úr emberei elevenen megnyúznának valakit, televízióink urai – az Avaritia és a Superbia bajnokai – élő adásban közvetítenék az eseményt. És „független” szakértőink analizálnák az esélyeket. Tétre, helyre, befutóra. Miközben a bukszus mögött Moga bácsi és barátai sompolyognának derűsen zsebükben a forró pénzzel.
Az alábbi modell bemutatja, miként lesz hazánkban Szinetár Miklós televíziójából Fásy Ádám televíziója. S hogy ebben mennyire vétkes a szoclib médiapolitika. S hogy minden médiaháború a köztelevízióról szól, mert ott lehet a legnagyobbat kaszálni. Úgy, hogy a kaszálók a szubvenció folyamatos emelésére kényszerítik a politikusokat. Akiket a kaszálók juttatnak hatalomra.
A szavazópolgár ül a nagyvárosban a képernyő előtt és nézi a képernyőn Fásy Ádámot.
Fásy Ádám korábban a vendéglátóiparban tevékenykedett. Felszolgált talán. Déli ember. Pillantása sötéten csillog. Felesége szép, szőke és buzgó. Ketten egy céget alkotnak. A tandem működik. Ördög tudja, ki hogyan részesül a megszerzett javakból. E sorok írójának véleménye szerint a megszerzett javakból senki sehogyan sem részesül. Csak „barterban”. De az az összes érintett félnek előnyös.
Fásy Ádám kereskedőzseni. Vesz egy lovat. Vétel előtt leszólja. Majdnem ingyen veszi meg. Az eladó boldog, mert megszabadult a „kehes” lótól. De a ló nem kehes. Fásy Ádám megcsutakolja. Feltáplálja a pacit. Hatalmas felárral adja el. Nem akárkinek. Csak aki mást is ad neki a „versenylóért”.
Fásy Ádám a rendszerváltozás éveiben Salgótarjánban harcolt. Ott vívta Beszterce ostromát. A Beszterce egy ottani étterem neve. Haverka időben szólt Fásy Ádámnak. Ádámka, szabad a csók, spontán a privatizáció. Fásy Ádám magáévá tette a Besztercét. Akkor még szakadt autókon járt. A szervizekben nem fizetett. A pénzügyi zsenik a pénzt kiadni nem szeretik. Az inkasszó viszont kedvükre van. Haverkát Salgótarjánban remélhetőleg lemeszelik a polgári körök az őszi választásokon. Úgy tűnik, a helyi tévé még nem teljesen Fásy Ádámé. Van remény.
Fásy Ádám aztán hazatért délre. Étterem. Csőd. Panzió. Siker. Másik étterem. Ez ment, mert ott volt a gyulai Várszínház. Másik szálloda. Rendben alakultak a dolgok Békés megyében.
Fásy Ádám életében ekkor bekövetkezett a csoda. Ádám bátyám – pávát látván – lábát rántván – száját tátván – pávává vált.
Fásy Ádám bátyánk megvásárolta a Miss Universe világlicencet. Leánykereskedő lett. A szépség „koldusa” tompán fénylő tekintettel dicsérte a lányok szépségét. A bőr finomságát. S azt, hogy ezek a szépek nem kehesek. S hogy nézhetőek. És eladta őket. Nemzetközi fórumokon. És megalapította a Miss Universe Hungary intézményét. És a hozzá tartozó magazint. Szépeink ma is ott zsonganak a tulaj körül. Aki bizonyára nem bántja őket. A szőke üzlettárs ezt nyilván nem engedné. Mindkettőjüknek elegendő a szépekkel való kereskedés.
Fásy Ádám tehát producer lett. Színházakat bérelt. Bagóért. Ott műsorokat gyártott. Fásy Ádám ott állott a műsorok közepén. Ádám bátyánk széttárta farktollait. Mint egy nagy magyar páva. Mint egy jótékony zseniális. Amint baj történt, a szépek vadul ridáztak. E műsorokat Fásy Ádám eladta a közszolgálati televíziónak. Mely megvette Fásy Ádámot. Időközben Hankiss tanár úr – mint tévéelnök – jogilag kodifikálta a producerek szabadrablását. Szegény Hankiss tanár úr azt hitte, a sajtószabadságért harcol. Pedig a kapzsiság vitézeinek ágyazott meg. Hankiss tanár úr nem tudta, hogy ő csak egy bányászati aknamélyítő. Egy spontán árokásó. Nem tudta, hogy éppen Magyarországot hasítja kettőbe. Kun Bélára és Szent Istvánra. Hankiss tanár úr árkaiban keltek életre a médiasztárok és az általuk gyártott gagyi.
Fásy Ádám és a többi producerek soha senkinek nem fizetnek. Csak a kebelbélieknek. Azoknak viszont munkavégzés nélkül is fizetnek. A potenciális politikai potentátok mesés pénzeket kapnak. Az üzlet működik. Az új miniszterek viszonozzák a szívességet. A közszolgálatiban. Mert ott a legnagyobb a vízcsap keresztmetszete.
Fásy Ádámot időközben valaki kihajította az MTV-ből. De, mint a macska, talpára esett. Bevetette magát a Magyar ATV-be. Megalapította a Fásy mulatót. A szupergagyit. Ebben kontraszelektált énekesek rázzák magukat, miközben a szépek odaadóan ridáznak.
Fásy Ádám nem túl művelt ember. Az alany és állítmány egyeztetése számára nem könnyű feladat. Beszéde akadozó. Időnként hörög. Máskor szuszog. Az ilyen riporter fölemeli a nézőt. Olyan, mint én – könnyebbül meg a szavazópolgár. Vagy ezt regisztrálja: szebb vagyok, jobb vagyok, mint ő.
Fásy Ádám hatvan perc időtartamban hetven beszélgetőműsort készített a Magyar ATV-n. Többnyire az MSZP parlamenti képviselőjelöltjeivel. Néha egy-egy SZDSZ-es kakukktojás is akadt. Riportalanyait Fásy Ádám imádja. Lángész lakik, uram, önben! Fásy Ádám szerény ember. A válaszra – önben, uram, nemkülönben – nem tart igényt. A riportalany azt mond, amit akar. Legvonzóbb arcát mutathatja föl. Ahány Fásy-riport, annyi megnyert parlamenti mandátum. Ha az ellentábor emberei televízióhoz jutnak, villogó fogsorú vallatótisztek vicsorognak rájuk. Ezt hívják hazánkban kiegyenlített és pártatlan médiának.
Fásy Ádám újabb hetven beszélgetőműsorában az önkormányzati választások MSZP-s polgármesterjelöltjeit vonultatja fel. Ahány beszélgetés, annyi polgármesteri szék. Az ellenfélnek semmi sem jár. Hogy lehet mégis a mi birtokunkban a politikai hatalom 49 százaléka? Ez a mi erőnk. A nád ereje. A széllel szemben is. E veszedelmes erő miatt kapcsolnák ötödik sebességre barátaink a médiaterrort.
Fásy Ádám mulatóműsorának utolsó adását már az m1-es televízió sugározta. A kontraszelektáltak és a szépek ott vonaglottak a hajdúszoboszlói fürdőben. A kör bezárult. Ördögi kör. A szellemi diktatúra varázsköre. Jó pénzért. Mit szól ehhez Kis János? Hegyi Gyula? Vitányi Iván? Hankiss Elemér? Heller tanárnő, ha éppen nem görcsös? Tamás Gáspár Miklós? Pozsgay Imre? Szabad György? Sólyom László? Ördögh Szilveszter? Paul Lendvai? Fejtő Ferenc? Habsburg Ottó? És Soros György?
Magyarországon a választási eredményeknek megfelelő médiaegyensúly törvényes megteremtése elodázhatatlan politikai feladat.

(folyt. köv. pénteken: 18. Görgey Gábor)