Kinek lett jobb április óta?

–
2002. 10. 07. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Minden állampolgárnak „egy kicsit” javult az életszínvonala a májusi választások után – mondta mély meggyőződéssel már több ízben is Medgyessy Péter miniszterelnök. Miután nem hiszek teljes mértékben sem a politikusok, sem a sajtó szavahihetőségében, magam igyekeztem utánanézni rokonaim, barátaim, ismerőseim körében; szerettem volna megtudni, vajon kiknek, s mely társadalmi rétegeknek javult az életszínvonala tavasz óta? Legyünk igazságosak! Valóban igen szépen hangzott a választási kampányban, hogy ősztől a legrosszabb fizetésű, de döntően létfontosságú munkát végző egészségügyi dolgozók és pedagógusok alapbérük ötven százalékával kapnak többet. Íme, itt van az ősz, s egy csattanós ellenpélda is. Távoli rokonom, 26 éves fiatalasszony, hároméves kisfiú édesanyja, egyedül neveli gyermekét, kétéves egészségügyi tanfolyamot végzett és nyolc éve dolgozik a pályán egy budai kórházban. Alapbére 57 ezer forint – pótlékok nélkül –, s kérdésemre, hogy ezután mennyi emelést fog kapni a legközelebbi fizetéskor, bánatosan nyögte ki, hogy a kezébe adott előzetes értesítés szerint 6 ezer egész forintot! Ugyanis az ő kórházában csak az orvosok és a legalább 20 éves gyakorlattal és főiskolai végzettséggel rendelkező szakápolók kapják meg a beígért 50 százalékot. Hát bizony ez nem így hangzott el a választási ígéretek idejében, igaz, miniszterelnök úr?
Itt vannak aztán a gyermekes családok. Örültek, hát persze, hogy örültek augusztusban a dupla családi pótléknak – 3800 helyett most 7600 forintot kaptak –, de ez bizony édeskevés volt ahhoz képest, hogy egyetlen gyermek beiskolázása mintegy 30 ezer forintot vett el a családi kasszából. S ne is beszéljünk az ingyenes tankönyvjuttatás ígéretéről, ami bizony csupán politikai blöff volt.
Utoljára szólok a nyugdíjasokról, kikhez jómagam is tartozom. Mindnyájunknak már szinte a könyökén jött ki az a rengeteg öndicséret, amellyel a kormány kísérte hatalmas, 19 ezer forintos adományát, amely összeget szerintük az Orbán-kormány vett el a nyugdíjasoktól. Fogalmam sincs arról, hogy ezt az összeget vajon kik és hogyan számították ki? Jelentem, hogy nekem, mint „jó közepes nyugdíjasnak”, az „elvétel idején” 40 ezer forint volt a nyugdíjam. Így természetesen most nem kaptam meg az ominózus 20 százalékot, csupán 11-et. Ez átszámítva forintra havi 3600 Ft veszteséget jelent. Továbbszámolva, évente 43 200 forintot tesz ki, tehát az Orbán-kormány négy éve alatt ez az összeg 172 800 Ft-ra rúgott. Így én ennyit „követelhettem volna vissza” elmaradt nyugdíj címén több tízezer társammal együtt. Hát hol van ez a most kapott 19 ezer Ft-tól?
Egyébként, ahogy sok ismerősömtől értesültem, a nyugdíjas nagymamák és nagypapák 19 ezer Ft-jai nagyrészt az unokák zsebébe vándoroltak a nyár folyamán; így legalább ők örülhettek annak, hogy többször mehettek strandra, kirándulni, bulizni a szünidőben a nagyszülők forintjaiból. Végül, de nem utolsósorban örülhettek idén nyáron a nemzeti lapok és kiadványok kiadói, mivel sokan akadtak olyan „elvetemült” nyugdíjasok, akik – ahogy megkapták – azonnal átulták a kormány által adott alamizsnapénzt fenti lapok megrendelésére, ezáltal támogatva a nemzeti értékeket. Mint gyakorló háziasszony, nyugodtan elmondhatom, hogy az idei nyáron a legalapvetőbb élelmiszereken kívül elviselhetetlenül drága volt a legtöbb gyümölcs, s lassan, de fokozatosan drágultak egyes fontos élelmiszerek, például a margarin, csokoládé és egyéb édességek, konzervek. S mi lesz majd télen, amikor is az energiaárak is jócskán megemelkednek majd?
Hát csak ennyit a növekvő jólétről, a kívánatos esélyegyenlőségről. A miniszterelnök kormányával együtt az EU-csatlakozás bűvöletében él, s nem hiszem, hogy – mint dúsgazdag ember – a fentebb leírt gondokból bármit is észlelne. Még szerencse, hogy van azért olyan politikusunk, aki – elvbarátaival egyetemben – mélyen átérzi a lakosság gondjait, s már előre arra törekszik, hogy az Európai Unióba ne mint szegény, ágrólszakadt ország kerüljünk be, hanem valamivel jobb kondícióban, hogy ne legyen a szegényebb néprétegek számára újabb súlyos megpróbáltatás a csatlakozás.
Simon Istvánné Budapest

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.