Nem a polgárokat kell leváltani

Sokszor elhangzott az utóbbi időben, hogy morális válságban van a társadalom, teljes a zűrzavar a legfontosabb értékek tekintetében. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a 40 éves diktatúra után 1990-ben sem volt a válság mélyebb, s azt követően sem a tisztulás és nem a mély erkölcsi változás következett be, hanem a politikai elit színeváltozásával újabb zavarok keletkeztek. Nem a polgárok zavarodottak, hanem a politikusok vesznek újból és újból elképesztő fordulatokat, így a mértéket, a viszonyítási alapot veszíti szem elől a társadalom. A válság mélységét mi sem bizonyítja jobban, mint ahogyan kormánypárti politikusok akkoriban Pokorni Zoltán lemondására reagáltak.
Mert ki ad magyarázatot arra, hogy mivé vált az SZDSZ 12 év alatt? Hová tűnt e rendszerváltó párt 1990-es diktatúraellenes antikommunizmusa? Hogyan számolnak el saját politikai hitükkel a szamizdatosok, a március 15-én néhány napra fogdába vitt szabadelvűek, az akkori ellenzékiek jó része azzal, hogy ma egy koalícióban ülnek pufajkással, szt-tiszttel, PB- és KB-tagokkal? Most melyik az igazi arcuk, a szamizdatos, vagy a bolsevikokkal másodszor koalíciót kötő? Gondolta volna Pető Iván, hogy egyszer, úgy 2002 táján a választások utáni napokban az MSZMP KB munkatársát, Lendvai Ildikót csókkal fogja üdvözölni? Persze így utólag, mégsem kellene tisztességes embernek ezen csodálkozni, hiszen nem tett mást, csak nem esett messze a fájától. Kié a felelősség, hát nem a politikai elité? És még csak nem is pironkodnak; itt a legnagyobb probléma, a kormánypártiak csúfot űztek a morálból. Hogy van ez? Ugye nem a polgár hülyült el?
Ki magyarázza el nekünk az MSZP-ből, miért nem tudott 12 év alatt a párt megújulni? Miért csak a régi hiteltelen elvtársakra támaszkodik és hozza vissza a bukott rendszer kádereit, miközben hiánytalanul reaktiválja a hálózatot? Nem gondolnak arra, hogy ez igazi merénylet a társadalom tűrőképessége ellen? Ez a párt szeretné magát most szociáldemokratának láttatni, de elgondolkoztak már azon, hogy így nem tisztességes, ezen a módon, ilyen eszközökkel nem szabad politizálni? Gondoltak-e az erkölcsre? Vajon tudják-e, hogy a szociáldemokrácia és a kozmopolitizmus kizárhatja egymást, hogy a rendszerváltozás éppen polgári demokráciát jelent, hogy legalább nemzeti ügyekben az elmúlt tizenkét év eredményeit meg kellett volna tartani? Ez szolgálta volna a nemzet érdekeit. Bizony, nem a polgár hülyült el, hanem a kormányzat forgatja ki a tisztességet és morált.
Egyet azonban nem szabad elfelejteni; a baloldal ma már nem képes totális diktatúrát kialakítani, a polgárok zöme egyre jobban különbséget tud tenni az igaz és hazug, morális és amorális között, az erkölcsi nullák napjai meg vannak számláltatva. Nem a szavazópolgárokat kell leváltani, hanem a rendszerváltozást megcsúfolókat, a politikai kalandorokat, az erkölcsi csődöt, amely az MSZP–SZDSZ-koalícióban testesül meg.
Bíró Géza Budapest