Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk küszöbén elsősorban a közeljövőben várható változások foglalkoztatnak bennünket. Gondolnunk kell azonban arra is, hogy milyen következményekkel járhat EU-tagságunk a távolabbi jövőre nézve, mennyiben segíti, segítheti az Európai Unió a fenntartható létezés kereteinek kimunkálását. A civilizációnk fenntarthatatlanságával kapcsolatos fejlemények lassan a világpolitika meghatározó tényezőivé válnak.
Tekintsük át, hogy miféle veszélyek fenyegethetnek bennünket. Példaként szolgálhat erre a Húsvét-sziget civilizációjának összeomlása. A Húsvét-sziget más lakható szárazföldtől hatalmas távolságokra található. A sziget talaja termékeny, valaha szubtrópusi őserdő fedte, gazdag növény- és állatvilággal. Ma a sziget kopár, csak a tengerparton álló hatalmas kőszobrok hívják fel magukra a figyelmet. 1722 húsvétján a kietlen, puszta szigeten a felfedezők alig kétezer tengődő őslakost találtak, nem láttak egyetlen három méternél magasabbra növő fát vagy bokrot sem. Az állatvilág is hasonlóan szegényes, a rovarokon kívül nincs más őshonos szárazföldi állat.
Ahogy a nemrég befejezett régészeti feltárásokból tudjuk, a polinéziai eredetű telepesek 1600 éve érkeztek a szigetre. Jól boldogultak, összetett gazdasági, politikai rendszert hoztak létre, fejlett kultúrával rendelkeztek. A vulkáni tufából faragott kőszobraik között vannak 10-20 méter magasak is, a legnagyobb 270 tonna tömegű. Ezeket a kőbányától a tengerpartig sokszor csaknem tíz kilométer távolságra kellett szállítaniuk. Pálmafák törzsein görgetve, kötelekkel húzták őket. A köteleiket egy, a szigeten őshonos fa rostjaiból készítették. A gazdag és termékeny szigeten a virágzás korszakában hétezer, egyes becslések szerint húszezer ember élhetett. A pusztulás nem hirtelen következett be. 800 környékén kezdték irtani az őserdőt, a fa eleinte főleg kenuk építéséhez és tűzifának kellett. A kőszobrok 1200-1500 között készültek. A görgetésükhöz használt pálmafa nem sokkal 1400 után végleg kiveszett a szigetről és hamarosan szinte az összes fa eltűnt, velük együtt az összes őshonos szárazföldi madár és a tengeri szárnyasok jó része is. A szigetlakók nem tudtak újabb kenukat készíteni, az étrendből ettől fogva hiányoztak a nyílt tengeren fogott halak és delfinek, amelyek addig a szigetlakók táplálékának fő fehérjeforrását szolgáltatták.
Az élelmet ezek után a mezőgazdasági termelés adta. A termékeny földeket gyorsan pusztította az erózió, és a talaj egyre soványabb termést adott. Az emberek éhezni kezdtek, lázadások törtek ki, elsöpörték a vezető rétegeket, az arisztokráciát, a papságot. Felbomlott a rend, a nagycsaládok egymásnak estek, tombolt az erőszak. Az éhező emberek megettek mindent, amit lehetett, ráfanyalodtak a patkányokra is, majd elterjedt az emberevés.
Más, hasonló szigeteken valóban paradicsomi körülményeket találtak a felfedezők. Nem szükségszerű az, hogy egy civilizáció elpusztítsa önmagát. A Húsvét-sziget civilizációs összeomlásának alapvető oka az ott élők szellemi válsága. A Húsvét-szigeten magasabb szintű volt a munkamegosztás, az emberek jóval többet dolgoztak, mint más szigeteken. Mai fogalmat használva a Húsvét-szigeten számolható GDP-érték sokszorosa annak, mint amit a paradicsomi szigeteken virágzó társadalmakban számolható lenne. Ez arra utal, hogy bánjunk óvatosan a társadalom fejlettségének és teljesítményének fogalmával.
A mai világunk a Húsvét-sziget nagyban, a szoboremelések fénykorában. Ami a húsvét-szigetiek számára az óriási szobrok, az a mai civilizáció számára az anyagi javak, a gazdasági növekedés. A természet egy alapvető törvénye szerint egy rendszer rendezettsége, szervezettsége annak árán maradhat fenn, hogy a rendszer a környezetét teszi rendezetlenebbé, összeviszszábbá. A gazdaságot vezérlő piac is egy rendszer, ennek a környezete az emberek és a természeti környezet. A gazdaság virágzásának és növekedésének az az ára, hogy a társadalom egyéb területei és a természetes környezet formagazdasága silányodik és pusztul. A piac akkor működik jól, ha forog a pénz. A pénz pedig akkor forog, ha mindent pénzzé teszünk, ha minél többet dolgozunk és minél többet fogyasztunk. A piac számára például a válás előnyösebb, mint a házasság, mert a külön élő emberek a munkahelyükön sokkal többet dolgoznak és két háztartásra valót vásárolnak.
Természetes környezetünk viharos gyorsasággal pusztul. A fajok sokfélesége rohamosan csökken, elsősorban az erdőirtások miatt, a világ harminc év alatt erdőterületeinek 12 százalékát elvesztette. A levegő és a vizek szennyezése, környezetünk mérgezése mai jelenség, a csak kőszerszámokkal rendelkező húsvét-szigetiek eddig nem jutottak. A tengeri halászat hozama egyenesen zuhan, a túlhalászás miatt az Atlanti-óceánban a tőkehalfogások hozama 1972 óta 2002-re csaknem a nyolcadára esett vissza. A világ mezőgazdasági termelése lehetőségei határán ingadozik. Lassan észlelhetővé válik az olaj és gázkészletek szűkössége is.
A még meglévő készleteket egyre nehezebb kibányászni. Mértékadónak tekinthető előrejelzések szerint a világ olajtermelése pár évi ingadozást követően 2008-tól kezdve évi két-három százalékkal csökkenni fog. Egyre kevesebb ország lesz képes olajat exportálni. Iráni bejelentés szerint az ország valószínűleg csak 2007-ig lesz képes olajat eladni, utána a megtermelt mennyiség csak a saját szükségleteit tudja fedezni. A földgázkészletekkel sem állunk sokkal jobban. A fosszilis tüzelőanyagok egyre gyorsabb elhasználásával a fogyasztói civilizáció létalapját számolja fel. A munka termelékenységének magas szintje a felhasznált nagy mennyiségű energián alapul. A magas mezőgazdasági termésátlagok fedezete az iparszerű mezőgazdaságot működtető hatalmas mennyiségű, kívülről bevitt energia, ennek köszönhetően a termésátlagok két-háromszorosukra növekedtek.
Találó a mondás, miszerint a mai mezőgazdaság a termőföldet arra használja, hogy a kőolajat élelmiszerré alakítsa át. Az Észak-Koreában pusztító borzalmas éhínség jól példázza ezt. Az ország nagyüzemi mezőgazdaságát a szovjet és kínai szállítások éltették, a két nagyhatalom kedvezményes szállításokkal igyekezett fenntartani Észak-Koreára gyakorolt befolyását. A Szovjetunió szétesése után a szovjet–kínai versengés megszűnt, és a kínai kormányzat ezután már csak dollárért volt hajlandó szállítani.
Észak-Korea mezőgazdasága ezek után öszszeomlott. Kellő mennyiségű műtrágya, üzemanyag és gép hiányában a kilencvenes évek végére a termésátlagok az évtizeddel korábbinak a negyven százalékára estek vissza. A már eddig több millió halálos áldozatot követelő éhínség addig tarthat, amíg a lakosok száma a hagyományos mezőgazdasági termeléssel eltartható értékre nem csökken.
Ha nem sikerül újabb, az olajhoz és földgázhoz hasonló, hatalmas bőségben, könnyen rendelkezésre álló energiahordozókat találni, akkor a világ népessége csak a hagyományos módon termelő mezőgazdaság terményeire számíthat. Ez arra vezet, hogy a világ lakosságának nagyobb része Észak-Korea népének sorsára jut.
Az energia legnagyobb pazarlója kétségtelenül az Egyesült Államok, amely a bolygó kőolajtartalékainak csupán két százaléka fölött rendelkezik, de a világtermelés 25 százalékát fogyasztja el. Mivel az amerikai életmód, a településszerkezet, a munka- és bevásárlási lehetőségek és sok más is teljesen a személygépkocsi használatának függvénye, az USA kormányzata, maga mögött érezve az amerikai nép nagy többségének támogatását, mindent megtesz azért, hogy az USA kőolajból ne szenvedjen hiányt. Az USA erőszakkal fenyegetőző politikája – mint például az iraki olajtermelés ellenőrzését célzó iraki beavatkozás – arra vezethet, hogy az energiaválságot nem tudjuk szelídebb eszközökkel, energiatakarékossággal, a termelési rendszerek átalakításával kezelni. Ehelyett a világ az egyébként is szűkös forrásokat háborúskodásokra pazarolja el és a káoszba zuhanhat.
Az Európai Unió, amelyhez most csatlakozunk, képes lehet arra, hogy alkalmazkodjon a fenyegető energia- és környezeti válsághoz. Az EU népessége eléggé művelt ahhoz, hogy megértse, mi fenyeget, továbbá az EU tagországainak nagyobb részében a népesség csökken, illetve hamarosan csökkenni fog. Ezt a népességet az EU mezőgazdasága a mai tudásunkat is felhasználva a jelenlegi energiafelhasználás egy részével is eltarthatja. Az EU máris sok, a fenntartható fejlődésre törekvő lépést tett és számos további ilyen lépésre készül. Az EU központi bürokráciája a fenntartható fejlődésért hozott intézkedésekben és azok végrehajtásában igazán hatékony lehet, és olyan eredményeket érhetünk el, amelyeket a tagországok különállóan nem lennének képesek. Ilyen kérdésekben indokolt az, hogy korlátozzák az egyes EU-tagországok nemzeti önállóságát.
Európa egyesítésével a hasonló szellemiségű, népesedési helyzetű országok természetes határokhoz jutnak. Az EU közös védelmi rendszere megakadályozhatja azt, hogy a világválsággal együtt járó népvándorlások hullámai veszélyeztessék a válságot önmagában túlélni képes Európa biztonságát. Ezért már a közeljövő fontosabb feladata lesz, hogy valamennyi balkáni ország is az EU részévé váljon. A további bővítés legalább annyira érdeke a még kívülálló országoknak, mint a jelenlegi és most taggá váló államoknak. A megnagyobbodott EU számos olyan anyag- és energiatakarékossági intézkedést hozhat majd meg, amelyekre eddig még nem is gondolhattunk. Így esélyünk lehet egy olyan átmenetre, amelynek eredményeképpen a jelenlegi nyersanyag- és energiafelhasználás töredékével a jelenleginél ugyan szerényebb módon, de biztonságban, a mostaninál egészségesebben, emberibb módon élhetünk.
A szerző fizikus
origo.hu
Orbán Viktor: Az európai választók nagy részét elárulták
