Ébredés Kádár Jánossal

Ez a vasárnap is úgy indult, mint a többi. Kezdjük a napot, mert sok mindennek bele kell férni. Reggeli, ebédfőzés kettőnknek, mert Apám, a kisöreg csak úgy eszik normálisan, ha együtt ülünk az asztalnál. Misére is el kell menni, hiszen vasárnap van, a 15 tyúk is joggal számít az „all inclusive” ellátásra, tanulni is kellene, ha már megint erre adtam a fejem. Ez az írás nem szerepelt az előzetes tervek között, de a „Papus” bekapcsolta a tévét, ahogy szokta. Magyar 1, reggeli közszolgálati műsor, alig akartam hinni a szememnek.
Lakatos Ernő, Fekete János, Berecz János elemzik a Kádár Jánosról megjelent monográfiát. Persze ha azt kell elemezni, avatottabb szakértőket aligha lehetne találni. Arra is gondoltam, hogy zseniálisan tőrbe csalták őket, és mindjárt jönnek értük az illetékes szervek.
De nem, szó sincs ilyesmiről. Arról viszont szó van, hogy a könyv „kicsit nagyon” szubjektív, nem emeli ki eléggé a nagy államférfi géniuszát. Meg hogy Mária néni is milyen sokoldalú, széles látókörű asszony volt. És hogy nem jelenik meg elég hangsúlyosan Kádár, a közgazdász. Eddig úgy tudtam, hogy két tanult szakmája volt a megboldogultnak, műszerész és pártfőtitkár, de Fekete János azonnal kiadott neki egy diplomát. Azt nem tudom, járt-e Kádár SZET-re (szakmunkások előkészítő tanfolyama), mert érettségi nélkül egyébként nem lehet diplomát szerezni.
Azt mondja továbbá a jó Fekete János, hogy ő (mármint Fekete) megmentette az országot a csődtől azzal, hogy 600 millió dollárt kért Helmut Schmidttől, mert szorongatták a hitelezők, és az ország csődbe ment volna stb. Szóval a csődbe menés személytelen, a megmentés az igen, arra itt vagyok én. A helyes fogalmazás a következő lett volna, kedves Fekete úr: Amikor csődbe vittük az országot, úgy sikerült azt mégis elkerülni, hogy Helmut Schmidt adott kölcsön 600 millió dollárt. Ennek a kis baráti segítségnek egy feltétele volt: menne már ki a jó kacsingatós János bácsi feleségestől, kacsingatna a németekre is egy kicsit. Volt persze egy másik feltétel is, erről ma már nem beszéltek a jó firmák.
A kölcsönt valakinek vissza kell fizetni.
Persze ez őket a legkevésbé sem érdekli. Az öszszeg egyébként kamat nélkül a mai áron körülbelül 150 milliárd forint, csaknem az ország teljes agrárköltségvetése. Aztán Lakatos Ernő, a kedves Lakatos apó azt a kérdést kapta, hogy hogy lehetett Kádárnénak annyi funkciója – például az MTI egyik főnöke volt. Ma ez furcsa lenne – mondja a riporter. (Úgy látszik, nem tűnt fel a szerkesztő úrnak, hogy közben – elvileg – volt egy rendszerváltozás, bár – ezek után elfogadom – nem elég alapos.) De a non plus ultra, a műsor egyik csúcspontja Lakatos válasza volt. „Ha ma egy feleség uralhatja a Tokaj-Hegyalját, az sem kevés” – emelte fel intőn (már csak így szokta) az ujját Lakatos. A tisztánlátáshoz: Lakatos nem az illetlenül dohányzó Medgyessynére gondolt, hanem Lévai Anikóra, Orbán Viktor feleségére, akinek néhány hektáros résztulajdona van egy szőlőt művelő vállalkozásban az 5200 hektáros Hegyalján.
A sok ezer szőlőtulajdonos közül ő az egyik, aki tulajdonát tisztességes, becsületes úton vette. Vásárolta. Ezzel a Hegyalját uralni végképp nem lehet. Ez a különbség köztünk. Hogy mi érezzük a különbséget. Hogy van tisztesség, és van aljasság. Hogy szőlőbirtoka bárkinek lehet, de MTI-főnök nem lehetett bárki, főleg nem szinte írástudatlanul. Ez bizony differencia. És ezek szeretnék, ha mi is olyanok lennénk, mint ők. El sem tudják képzelni, hogy az ember nem ilyen. Másmilyen. Valószínűleg valahol a lelkük mélyén érezhetik, hogy nem csak tisztességtelenül lehet élni, ezért lelkiismeret-furdalásuk lehet. Úgy vezetik le, hogy azt mondják, sulykolják: mindenki olyan gazember, mint én vagyok. Hiszen ha ez igaz, akkor már nem is vagyok feltűnő.
Így csörgedezett a beszélgetés, mígnem a riporter az alábbi kérdést tette fel: Mindig azt halljuk, hogy milyen puritán ember volt Kádár János. Nem volt soha valami kiszólása, például hogy milyen jó lába van a titkárnőnek? Elnézést – mondja a riporter –, szeretnék valami hibát találni. Valami kis hibát találni a tömeggyilkos Kádárban! Aki kezet fogott a vadászaton a vadőrökkel, pedig közéjük is lövethetett volna. Most haragudjak az apámra, mert bekapcsolta a tévét?

A szerző egyetemi tanár