FELHÍVÁS A HATÁRON TÚLI MAGYAROKRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY TÁMOGATÁSÁRA

„Ha harcunk parázsa lobbant,
Világok gyultak ki,
Sose tudott az igazsághoz
Igazunk minket eljuttatni.”
Harcunk a magyar Pokollal van.”
(Ady Endre: Elhanyagolt, véres szívünk)

Ady keserű sorai újra időszerűen szólnak hozzánk. A határon túli magyarokról szóló státustörvény megrendült helyzete, látható elsorvasztása teszi őket ijesztően időszerűekké.
A törvényt, mint tudjuk, a magyarországi és a határon túli politikai erőket tömörítő Magyar Állandó Értekezlet javaslatára fogadta el az Országgyűlés több mint 90 százaléka. Jó lelkiismerettel tehette ezt, mivelhogy a törvény az egységesülő Európa szellemében kíván kedvezőbb légkört teremteni a térségben hozzávetőlegesen 3 millió kisebbségi magyarnak ahhoz, hogy szülőföldjén maradva, a közös kultúra és a közös anyanyelv természetesebb világán belül élhessen, a nemzeti összetartozás-tudat jegyében.
A státustörvény nem a megváltás törvénye, de a jog előtti egyenlőség történelmi gondolatának a kezdete.
A kisebbségi jogokat évtizedek óta általában csak jogi és politikai gondként kezelik még illetékes nemzetközi fórumokon is. A kisebbség az, amely nem nemzet – mondják különféle szaktudósok, politikusok, újságírók és mélyebb létértelmezés helyett összeszámolják a kisebbséghez tartozókat, hogy százalékos adatok alapján döntsenek róluk. Szakítanunk kell ezzel a fölfogással, hiszen a kisebbségi sors alapkérdése csupán a felszínen jogi és politikai gond, a mélyben létfilozófiai kérdés. Ugyanis a kisebbségi sorsba beleszülető ember eleve másodrendű földlakó. Léte – elejétől a végéig – csonkalét marad, amely köztes életként az anyanemzet és egy másik nemzet közötti térben múlik el. Vagyis a senki földjén.
A státustörvény úgy akar változtatni ezen a léthelyzeten, hogy tiszteletben tartja a Magyarországgal szomszédos államok szuverenitását, jogrendjét, miközben figyelembe veszi az Európa Tanács Velencei Bizottságának állásfoglalását. Az Európai Unió számos tagállamában is régóta működik hasonló törvény. Újabban néhány közép- és kelet-európai ország is hasonló módon támogatja határon túli kisebbségeit. A törvényességhez való ragaszkodás feltétlen szándékáról tanúskodik a legutóbbi Magyar Állandó Értekezlet közös határozata is, amely arra kéri a magyar Országgyűlést: az általa elfogadott elvek alapján módosítsa a törvényt, mert az így teljes egészében megfelel az európai normáknak és gyakorlatnak.
Az elmúlt hetekben megrendülve azt tapasztaljuk, hogy bizonyos nemzetközi és magyarországi testületek és személyek, illetve egyik-másik, Magyarországgal szomszédos ország kormánya mindent elkövet, hogy a törvényt megcsonkítsák. Vagy ha mégse sikerülne ez, úgy alakítsák jövőjét, hogy Szlovénia és Szlovákia 2004-es, később pedig, Románia 2007-es, illetve többi szomszédunk később bekövetkező uniós csatlakozása után a törvény hatályát veszítse.
Kérjük a magyar kormányt, kövessen el mindent annak érdekében, hogy valamennyi illetékes európai fórum előtt világossá váljék: a magyar státustörvény az európai kultúra szellemében, népek és népcsoportok elemi emberi jogainak alapján született. Bukott szocialista diktatúrák maradványnézetei jutnak szóhoz, midőn a nemzeti hovatartozás megvallását, ártatlan gyermekek iskolai támogatását nyilvánítják az állami szuverenitás megsértésének. Kérjük a magyar kormányt, kövessen el mindent, hogy a státustörvény megőrizze eredeti tartalmát.
Az európai egységesülés alapja ma a személyek és a nemzetek egyenrangúsága. Ezt nem árnyékolhatja be többé semmiféle diplomáciai ügyeskedés és téveszme. Maga a csatlakozás csak akkor lehet Európához méltó gondolat, ha Európa megújulásához hozzájárul. Megkérjük mindazokat, akik felhívásunk szövegével egyetértenek, hogy aláírásukkal támogassák azt. (Részletek a www.hajramagyarorszag.hu honlapon.)
2003. január
Magyarországról: Csoóri Sándor, Bánffy György, Csuday Csaba, Döbrentei Kornél, Egerszegi Krisztina, Elek István, Finta József, Fricz Tamás, Gergely András, Görömbei András, Hankiss Ágnes, Illyés Mária, Jelenits István, Karátson Gábor, Kellermayer Miklós, Kodolányi Gyula, Korzenszky Richárd, Martonyi János, Nagy Gáspár, Nemeskürty István, Pálinkás József, Pozsgay Imre, Sebes Gábor, Solymosi Frigyes, Szabó István református lelkipásztor, Szokolai Sándor, Szűrös Mátyás, Tornai József, Tőkéczki László. Erdélyből: Brassai Zoltán, Farkas Árpád, Fülöp G. Dénes, Jakubinyi György, Kántor Lajos, Lászlóffy Aladár, Sylvester Lajos, Tőkés László. Felvidékről: Bauer Edit, Bugár Béla, Dobos László, Duba Gyula, Duray Miklós, Erdélyi Géza, Grendel Lajos, Koncsol László. Kárpátaljáról: Kovács Miklós, Orosz Ildikó, Vári Fábián László. Délvidékről: Ágoston András, Csorba Béla, Dudás Károly, Kasza József, Ribár Béla. Horvátországból: Pasza Árpád. Szlovéniából: Bencze Lajos, Göncz László, Tomka György. Egyesült Államokból: Hámos László, Lauer Edit, Szekeres Zsolt.