Loppert Dániel kirakatpere súlyos aránytévesztés

Néhány évvel ezelőtt a Veszprémi Akadémiai Bizottság ülésén Lengyel László szocialista elkötelezettségű politológus – többek között – olyan kijelentést tett, hogy az Antall József vezette kormány minden tagja korrupt, valamennyi miniszternek megvan a maga ára.
A nyilvánvaló hazugság miatt mind a Veszprémi Városi Bíróság, mind a Veszprém Megyei Bíróság elmarasztalta a vádlottat, a Legfelsőbb Bíróság azonban felmentette azzal, hogy az elhangzott hazugság „csak” véleménynyilvánítás volt.
A Lengyel-féle kijelentés idején én is a kormány tagja voltam, innen a személyes érintettség.
2002. augusztus 9-én Medgyessy Péter miniszterelnök úr – nagyszámú civil ruhás személyi biztosító kíséretében – magánemberként megjelent Kapolcson, a Művészetek Völgyében. Sétája során meglátta őt Loppert Dániel 19 éves egyetemi hallgató fiatalember, aki – feltehetően múltja miatt – (nem Loppert Dániel múltjára gondolok) nem szimpatizál a miniszterelnökkel, és néhányszor a miniszterelnök felé odakiáltotta, hogy: „Áruló”.
Bár az utcán hatalmas tömeg volt, a civil ruhás rendőrök azonnal felismerték, hogy a becsületsértő kifejezés kinek szól, s ezért a fiatalembert a tömegből kiemelték, majd a Tapolcai Rendőrkapitányság szabálysértési eljárást indított ellene. Ezt követően a Tapolcai Városi Bíróság bírónője megállapította a „rendzavarás” szabálysértését, Loppert Dánielt figyelmeztetésben részesítette, s kötelezte a felmerült bűnügyi költségek megfizetésére.
Mind a rendőri eljárás megindítása, mind a bírói végzés tökéletesen téves jogértelmezésen alapul.
Jogi megközelítés:
A szabálysértési törvény 142. § (1) bekezdése szerint: „Aki közterületen, vagy nyilvános helyen
a) verekszik, továbbá aki mást verekedésre felhív,
b) olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást, vagy riadalmat keltsen,
c) rendzavarás esetén a hatóság, vagy az eljáró hivatalos személy intézkedésével szemben engedetlenséget tanúsít, elzárással, vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.”
A (2) bekezdés szerint hasonló megítélés alá esik, aki nyilvános rendezvényen lőfegyvert vagy robbanóanyagot stb. tart magánál, sőt külföldi állampolgár ily esetben még az országból is kiutasítható.
Úgy gondolom, hogy súlyos aránytévesztés és jogi tévedés egy kalap alá venni a verekedést, lőfegyver és robbanóanyag tartását azzal, ha valaki egy civil ruhás, bár vezetőállású politikusnak odakiabál.
Teljesen nyilvánvaló, hogy nem ez volt a jogalkotó szándéka, legalábbis nekem, több mint tízéves múltra visszatekintő jogalkotónak soha.
Loppert Dániel bekiabálása nem volt rendzavarás (itt nem az iskolai órák rendjéről van szó, persze nem is osztályfőnöki intő a következmény), s ezzel ellentétes álláspontját a bírónő nem is tudta megindokolni. Az eljárást szabálysértés hiánya miatt meg kellett volna szüntetnie.
Az más kérdés, hogy az „áruló” jelzőt vagy állítást sértőnek érezte-e Medgyessy Péter miniszterelnök úr. Ha igen, úgy magánindítványt kellett volna a hatóság előtt előterjesztenie. Ha erre a törvényben megszabott 30 napos határidőn belül sor kerül, akkor vizsgálhatta volna a bíróság azt a kérdést, amit a Lengyel-féle ügyben megtett, hogy becsületsértésről, esetleg rágalmazásról vagy egyszerűen negatív értékítéletről, véleménynyilvánításról van-e szó.
A valóság bizonyításáról most nem beszélek.
A lényeg tehát az, hogy a rendőrség nem indíthatott volna eljárást Loppert Dániel ellen, a tapolcai bírónő pedig nem marasztalhatta volna el a jog szabályai szerint.
Politikai megközelítés:
Szakszerű érvelés helyett egy példát idézek:
A német újraegyesítés után Kohl kancellár, az egykori Kelet-Németország Greiffswald nevű városában járt, ahol baloldali tüntetők paradicsommal és tojással dobálták meg.
A kancellár letörölte arcáról a mocskot, és csupán ennyit mondott: „Örülök, hogy van már tojásuk!”
Feljelentés az ügyben nem történt!
Még egy szempont:
Az általam már idézett jogszabályok szerint az is rendzavarást követ el, aki közösségellenes magatartásával másokban megbotránkozást, riadalmat kelt.
Én most a civil ruhás rendőrök „kiemelési” akciójára gondolok, mert ha Medgyessy Péter miniszterelnök úr a bekiabálást becsületbeli ügynek gondolta, tehát két ember közötti ellenszenv kifejeződésének, akkor mi köze van ehhez a sok rendőrnek? Egy magánügybe milyen alapon avatkozik bele „hatóságként” – egy csomó civil ruhás ember?
Bennem inkább az vetődik fel, eljátszva a gondolattal, hogy a rendzavarást esetleg – fölösleges akciójukkal – ők követhették el.
Persze eljárást ezért én nem kezdeményeznék, ellenkezőleg, a Loppert Dániel ellen indultat – mivel cselekménye nem valósít meg szabálysértést – feltétlenül megszüntetném.
A szerző ügyvéd, országgyűlési képviselő (MDF)