Önök újságírók?

Ez a levél a Hungarian International Press Association (HIPA) mai és korábbi tagjaihoz szól, valamint, noha ők nem tagjai a HIPA-nak, azokhoz a külföldi újságírókhoz, akik hazánkba látogatva ugyanazt írják, ami a hazai balliberális médiában az adott pillanatban olvasható. E levél tartalma semmiképpen sem vonatkozik olyan tisztességes újságírókra, mint a vezető svájci lap, a Neue Zürcher Zeitung hatéves tudósítói munka után hazatért munkatársa, Andreas Oplatka, aki soha nem csatlakozott ehhez a társasághoz, és akinek a cikkeit a Népszabadság és a Magyar Hírlap gyakran meghamisítva adta vissza, mint ahogyan arról maga Oplatka is panaszkodott. Vonatkozik azonban minden olyan, kettős mércével mérő újságíróra, mint amilyen Paul Lendvai is, aki 1993 novemberében azt nyilatkozta, hogy „normális körülmények között egy demokratikus országban, ahol a rádiónak, illetve a televíziónak demokratikus intézményei és szervezetei vannak, és azok demokratikus ellenőrzés alatt állnak, ott nagyon nehéz egy műsort levenni, mert azt meg kell beszélni azokkal, akik csinálják, (…) az újságírók választott képviselőivel és szakszervezeteivel, illetve meg kell beszélni a rádiót vagy a televíziót irányító, vagy az ezeket az intézményeket kontrolláló kuratórium vezetőségének vagy választott igazgatóságának tagjaival”. Ma, amikor a köztévén is műsorok tucatjait szüntetik meg, anélkül, hogy erről a nézőket értesítenék, és Magyarországon nincs egyetlen olyan televíziós csatorna sem, ahol egy, a kormánynak nem tetsző dokumentumklipet le lehetne vetíteni, Lendvai hallgat, akár HIPA-beli kollégái.