A lefegyverző miniszterelnök

A Kárpátok James Bondja – miután meglátogatta Putyinékat Moszkvában, és kiheverte a demokrácia fáradalmait Castro diktatúrájában – úgy döntött: elég volt a langyos EU-csatlakozási tárgyalásokból, kicsi országunk tőkeszegény honi vállalkozóinak felkészítéséből az uniós életre. D–209 hálája határtalan az amerikai hadiipar és olajlobbi bábjaként regnáló Bush elnök iránt, aki tavaly ősszel annak ellenére szóba állt a magyar kormányfővel, hogy minden jóérzésű demokrata tudta az egész világon, hogy az elnök egy erkölcsi hullával készül ország-világ előtt parolázni. D–209 nemcsak írt titkosszolgálati jelentéseket a KGB ellen, hanem magas pártállami posztjához méltóan olvasgatott is – a hatalmuk fenntartását biztosító – összegzett besúgásokat.
Bush elnök kabinetje egyébként ugyanúgy működteti befolyásolórendszerét, mint ahogy azt Brzezinski, Jimmy Carter elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadója ötlötte ki boszorkánykonyhájában és írta meg könyvében. A függő helyzetben lévő külföldi elitek vazallusként szolgálják az Egyesült Államokat. Az iraki háborúval fenyegető levél aláírásával ismét feltámadt a kétség: a vazallusok közé – parlamenti felhatalmazás nélkül – beálló Medgyessy Péter esetében a titkos ügynöki múlt is szerepet játszhatott.
Mint azt Brzezinski is megírta nekünk, az amerikai rendszer részét alkotja a globális érdekeket képviselő Nemzetközi Valutaalap és a Világbank is. D–209 titkos ügynökként éppen ebbe a szervezetbe „segítette be” hazánkat úgymond „gazdaságpolitikai elemzőként”.
Az USA céljai elérésére szövetségeket hoz létre, most éppen az iraki olajtartalékokat akarja megszerezni a terrorizmus elleni harc fedőakciójának leple alatt. Ennek érdekében ma is betartják az egykori nagy tekintélyű nemzetbiztonsági tanácsadó receptjét, és nem hagyják, hogy a vén Európa nehézkes egyeztető mechanizmusával egységes álláspontra jusson: „elejét veszik a vazallusok közötti bárminemű paktálásnak, fenntartják függő helyzetüket (…), és így érik el, hogy továbbra is szófogadók legyenek. Végül pedig megakadályozzák, hogy a barbárok szövetségre lépjenek egymással.” Pontosan így járnak el ma is, mint ahogy azt Brzezinskiék kiötlötték.
„Amerika vazallusai és szövetségesei, akik közül néhányan arra vágynak, hogy még szorosabb kapcsolatok fűzzék őket Washingtonhoz, megtalálhatók az egész eurázsiai kontinensen” – most ezt az USA melletti lojalitást deklarálták is. És valóban, D–209 is nagyon vágyik a szoros kapcsolatra az USA-val, hiszen megszokta, hogy a nagyhatalmakat alázatosan kell szolgálni – miután kilubickolta magát Kubában, és felhörpintett néhány koktélt, fittyet hányva holmi közvélemény-kutatási eredményeknek, amelyek szerint az emberek valóban csak nyugalmat akarnak és egy jó hideg kólát legalább a Balaton partján. Senki nem örül ebben a kis hazában – a mosott agyú szociálliberális híveken kívül – a volt titkos ügynök kormányfő taszári „nyelvi tanfolyamos” vendégeinek. A magyarok túlnyomó többsége nem akar belekeveredni egy (világ)háborúba, még egy esetleges győztes oldalán sem.
Magyarország kicsi ország, mint azt a miniszterelnök is tudja és gyakorta hangoztatja, ezért érthetetlen, hogy miért sző nagy háborús álmokat. Medgyessy a választási kampányban jólétet, nyugalmat, demokráciát ígért. Világháborús – ellentengernagyi – terveiről hallgatott. Csak azért, mert fellebbent a fátyol a foltos ügynöki múltról, s a szalonképesség érdekében D–209 nyelvcsapásokra kényszerült a Fehér Házban, még nem kell a hazát egy iraki önvédelmi ellencsapásnak kitenni. Egyszer már becsapták a népet Taszár-ügyben. Mégpedig akkor, amikor elhitették vele, hogy a taszári bázis csupán a NATO logisztikai bázisa a délszláv béke megteremtése céljából. Meg akkor, amikor azt mondták, hogy a NATO-ban az ilyen jellegű döntéseket egyhangúlag hozzák. Arról nem volt szó, hogy a kormányzati szerepbe csak a választási matematikának köszönhetően kerülő szocialisták majd maszekolnak egyet Bush oldalán egy kockázatos olajháborúban.
A Magyar Távirati Iroda meg a közvélemény is meglepődött, amikor az állami hírszolgálat azt a választ kapta a NATO főhadiszállásán, hogy semmi közük Taszárhoz. Ekkor derült ki egyértelműen, hogy politikai vezetőink egy amerikai támaszpontot engedtek a nyakunkra NATO-logisztikai központ címszó alatt. Miközben a szocialisták és zümmögőkórusuk az utóbbi hetekben mást sem tesz, mint az európai uniós csatlakozásunkért a legtöbbet tevő (előző) kormány vezető politikusairól akarja elhitetni, hogy EU-csatlakozásunk ellenzői, aközben D–209 az Országgyűlést megkerülve írt alá Irak elleni háborúval fenyegető nyilatkozatot.
Mind a mai napig nem tudjuk, ki hatalmazta fel erre, Putyin-e, avagy Castro vagy a Hálózat csupán, mert a magyar Országgyűlés biztosan nem. Nem is tehette volna, hiszen köztársaságunk alkotmánya kimondja, hogy „elutasítja a háborút mint a nemzetek közötti viták megoldásának eszközét, és tartózkodik a más államok függetlensége vagy területi épsége ellen irányuló erőszak alkalmazásától, illetőleg az erőszakkal való fenyegetéstől”.
Márpedig Bush elnök és szövetségesei, közöttük alkotmánysértő módon Medgyessy, mást sem tesz hónapok óta, mint erőszakkal fenyegeti Irakot. Alkotmányunk betartását a büntető törvénykönyv is biztosítja. Eszerint „aki háborúra uszít, vagy egyéb háborús hírverést folytat, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”, ha pedig ezt nagy nyilvánosság előtt teszi, akkor öt évtől tizenöt évig terjedő börtönbüntetés fenyegeti. Legalábbis egy olyan országban, ahol az ügyészség tudja, meri és teszi is a dolgát.
Még nem is vagyunk tagjai az Európai Uniónak, és a szigorúan titkos ügynöki múlttal terhelt kormányfő máris Európa megosztásában vállalt szerepet. Milyen Európához akarunk mi csatlakozni? Olyanhoz, amely nem képes egységes külpolitikára? Olyanhoz, amelyet az USA gazdasági érdekei alapján – elvtelen vazallusainak köszönhetően – sikerrel megoszthat? Milyen céllal is akarunk mi az Európai Unió tagállamai közé tartozni? Azért-e, hogy történelmi tapasztalataink alapján békeszerető, egységes és gazdaságilag erős unió megteremtésén munkálkodjunk, vagy azért, hogy az USA geostratégiai és ezzel összefüggő globalizációs céljait szolgáljuk ki, ahogy az egy banánköztársaságtól elvárható?
Medgyessy Pétert sokan azért nem tekintik miniszterelnöküknek, mert kormányfői felhatalmazással úgy viselkedik a világpolitika színpadán, mint egy gyarmati sorba kényszerülő ország helytartója. Még csak próbálgatja erejét hálózatának kormánya útján, a demokratikus alapjogok, a gyülekezés és a szólás szabadságának korlátozásával, alkotmányunk figyelmen kívül hagyásával.
Úgy tűnik, D–209 feledni látszik, hogy míg Pekingben az ősz, Prágában a tavasz, Budapesten a nyár heves…