Az euroszervilizmus kudarca

Eddigi történetét tekintve az Európai Uniónak a keleti csatlakozással a legnagyobb kihívással kell szembenéznie, mind a tagjelölt államok számát, mind azok eltérő fejlettségi színvonalát figyelembe véve. A keleti bővítés tényét az unió már 1993-ban Koppenhágában eldöntötte. A kérdés a csatlakozás időpontja volt. Az időpontot az határozta meg, hogy a csatlakozással az unió az integráció fejlettségi szintjét, továbbá az egységes piac eredményeit nem kívánta kockáztatni. Az unió tagjai csak olyan államok lehetnek, amelyek az EU egységes piacán uralkodó verseny tempóját képesek felvenni, és alkalmazni tudják a közösségi vívmányokat, az acquis communataire-t.
Természetesen az új tagállamoknak az integráció hosszabb távú gazdasági és politikai céljainak is meg kell felelniük (gazdasági és monetáris unió, politikai unió).
Kétségtelen, hogy az Orbán-kormány a gazdasági integráció fejlettségi szintjének emeléséért és a közösségi vívmányok átvételéért rendkívül hatékonyan dolgozott; 1998 és 2002 között 24 fejezetet zárt le. A csatlakozási tárgyalások során Magyarország végig az élcsapatban foglalt helyet, nem szerénytelenség annak kimondása, hogy mindig az elsők között volt. A polgári kormány tárgyalásvezetésének köszönhető, hogy a berlini csúcstól (1999. június) az Európai Unió tárgyalási elvként elfogadta az egyéni elbírálás elvét és a menetrendet is, amely utóbbi garancia volt arra, hogy a tárgyalások a határidő keretei közt folytak és 2002 végén befejeződhettek. A magyar polgári kormányzatnak kimagasló szerepe volt a két elv tárgyalási alapelvvé tételében a nizzai csúcstalálkozón.
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkig tartó időszak egyben különlegesen fontos történelmi szakasz mind az Európai Unió, mind a tagjelöltek számára. Egyszerre jelentette az unióhoz való alkalmazkodást és a saját, belső (történelmi) céljainkat megvalósító időszakot. Az EU számára pedig ugyancsak új történelmi fejezet kezdődik, amely az európai fejlődésnek új távlatot ad. Mit jelent belső fejlődésünk? Nem mást, mint a magyar társadalom egészének kohézióját, erejét és jövőjét erősítő, a gazdasági folyamatokon túlmutató célokat. Ez utóbbi a mi nemzeti erőnk. Sikeresen akkor léphetünk be a globális világ gazdasági és politikai erőterébe, ha csatlakozásunkkor megfelelő nemzeti erővel rendelkezünk. Az alapvető különbség a polgári kormány és a jelenlegi kormányzat integrációs politikája között, hogy az előbbi az integrálódási folyamatot ennek jegyében, ennek tudatában vezérelte, míg a jelenlegi a két törekvés összeegyeztetésére képtelennek bizonyul. A gazdaságon túli célok megvalósítása a csatlakozás időszaka előtti feladat. A belépésig megerősödő országok a tagsággal még erősebbé válnak, míg a gyengék még gyengébbekké.
Az Orbán-kormány felismerte a nemzeti integritás megteremtésének fontosságát. Tudatában volt, hogy a Magyarországon lévő külföldi tulajdonú vállalatok növekvő költségvetési támogatást kaptak a magyar piacon, ezzel jelentős versenyhátrányt okozva a hazai vállalatoknak, ugyanakkor e vállalkozások nem járultak hozzá szükséges mértékben a magyar államháztartás költségeihez. Az európai és globális vállalatok magyarországi működésüknek többnyire csak az előnyeit használták ki. Ezért volt fontos a magyar tulajdonú vállalatok, a kis- és középvállalkozások megerősítése (Széchenyi-terv), a határokon átívelő nemzeti összefogás elindítása és ennek következményeképpen a magyar munkavállalók helyzetének erősítése, a munkanélküliség uniós szint alá csökkentése, a minimálbér duplájára emelése, a nyugdíjak, ösztöndíjak értékállandóságának megteremtése érdekében tett intézkedések, a lakáshoz jutás feltételeinek megteremtése. Ez mind az európai uniós helytálláshoz szükséges nemzeti minimumot jelenti. Az Orbán Viktor miniszterelnök által irányított polgári koalíció alapvető feladata a csatlakozási tárgyalások során a nemzeti pozíció megerősítése volt. Az unió mint tárgyalópartner ezt a folyamatot elfogadta, a 2002-es országjelentés pedig igazolta.
A polgári kormány felismerte az ország, a gazdaság felzárkóztatásának szükségességét, a gazdaság versenyképességének további javítását tartósan magas gazdasági növekedés és egyensúly biztosítása mellett. A tárgyalási folyamat már a Medgyessy-kormány alatt fejeződött be. Az elért eredmény nem tükrözi, hogy Magyarország a csatlakozási tárgyalások során az első volt az unió által elvárt és előírt feladatok teljesítésében. A Medgyessy-kormány feladta a polgári kormányzat által szakszerű munkával és stabil teljesítménnyel kivívott pozíciót, feladta az egyéni teljesítményen alapuló elbírálás elvét. A nemzeti gazdasági stratégia, a gazdasági patriotizmus helyébe az állam gazdasági szerepvállalásának csökkentésével, a stratégiai nagyvállalatok külföldi kézbe adásával a nemzetgazdaság kiszolgáltatása lép.
Új jelenség az euroszervilizmus. A kormány a tárgyalásokon feltétel nélkül fogadta el az EU ajánlásait, szemben a lengyel és a cseh kormánnyal, amelyek képesek voltak a tárgyalások végső szakaszában saját maguk vonatkozásában az egyéni elbírálás elvét érvényesíttetni.
Mit mutatnak számszerűen az elért eredmények? A tagjelölt országok számára a tárgyalások lezárásakor a legfontosabb kérdés a mezőgazdasági fejezet lezárása volt, hiszen e fejezet alapvető fontosságú és kihatással volt a költségvetési fejezetre is. A csatlakozás utáni első évben (2004) a bizottság számításai szerint a magyarországi gazdálkodóknak 263,30 millió euró közvetlen kifizetés jár az uniós költségvetésből, mely az EU-szint 25 százalékának felel meg. A közvetlen agrárkifizetési szintet 2004-ben 55 százalékra emelheti a kormány 30 százalék nemzeti kiegészítéssel, amelynek összege 315,96 millió euró, ez természetesen a hazai költségvetést terheli. A közvetlen támogatási rendszer lehetővé tétele egyúttal egy egyszerűsített támogatási rendszert jelent a tagjelöltek részére, igaz, igen költségest. Külön figyelmet igényelnek az agrárkvóták, amelyeknek végső mértéke ugyancsak nem az előterjesztett igényeknek megfelelően alakult. A gabonatermő terület kvótájánál az előterjesztett igényünk 3 653 353 hektár volt, a végleges ajánlat ezzel szemben 3 487 792 hektár lett; a rizskvótára igényünk 18 ezer hektár volt, a végleges ajánlat mindössze 3222 hektár lett; a húsmarha-prémium-igényünk 245 ezer darab volt, a végleges kvóta 94 600 db lett; a vágómarha-prémium- igényünk 480 ezer db volt, a végleges ajánlat
235 998 darab lett – és folytathatnánk a sort.
Az egy főre jutó nettó uniós költségvetési támogatás szerint Magyarország a 7. helyet foglalja el a tíz tagjelölt között, az első három évben nyújtandó egy főre jutó 135 euróval. Az első helyen Litvánia áll 386 euró/fő-vel, az ötödiken Lengyelország 181 euró/fő-vel és Szlovákia is megelőz bennünket 153,8 euró/fő-vel. A csatlakozási tárgyalások során elsőkből így váltunk majdhogynem utolsókká. A csatlakozási tárgyalások lezárásakor a Medgyessy-kormány elveszítette azt a pozíciót, amelyet a polgári kormányzat a csatlakozási folyamat során felépített. Nem használta ki a visegrádi együttműködésben rejlő lehetőségeket, feladta az erős nemzeti alapon való csatlakozás lehetőségét. A végső tárgyalási periódusban a csatlakozás vált kizárólagos céllá, és nem annak tartalma. Az euroszervilizmus, a gyenge érdekérvényesítés nehéz és hátrányos csatlakozási feltételeket teremtett Magyarországnak.
A szerző ügyvéd, egyetemi oktató