Egész nemzetet átfogó jelkép

Elnök asszony! Tisztelt Országgyűlés!
Hölgyeim és uraim!
Kossuth Lajosnak, a Honvédelmi Bizottmány elnökének szavait olvasom: „Az ellenség közeledvén a főváros felé ’s a csatának kimenetele Isten kezében lévén, a Kormány kötelességének tartja a koronát minden esetre biztosítani. Ezért elrendeli, hogy az ország szent koronáját, s egyéb koronázási insigniáit (jelvényeit) azonnal Debrecenbe kell elszállítani.”
1848. december 30-án, az ország sorsának drámai óráiban született parancs ez, amikor a császári csapatok már a fővároshoz közeledtek.
A forradalom és szabadságharc kormánya és Országgyűlése ekkor úgy rendelkezett, hogy ki kell üríteni a fővárost, az alkotmányos intézményeket – és így a Szent Koronát is – Debrecenbe kell költöztetni. Ez megtörtént.
A győzelmes 1849. évi hadjárat során, 1849. június 5-én a Szent Korona és a koronázási insigniák visszatérhettek a fővárosba. Amikor 1849. július 8-án megint szorongatott hadi helyzet állt elő Budán, Szemere Bertalan miniszterelnök – Kossuthtal egyetértésben – a koronát előbb Szegedre, majd Nagyváradra vitte magával és onnan Aradra.
A temesvári 1849. szeptember 11-i csatavesztés után, amikor már Világos árnyékát is látni kellett, Kossuth és Szemere délen készültek az országot elhagyni.
Szemere, ismét csak Kossuthtal egyetértésben, úgy döntött, hogy a Szent Korona maradjon Magyarországon. Mert ahol a korona van, ott van az ország, a magyar államiság reménye és biztosítéka. A korona semmiképpen sem kerülhet az ellenség kezébe.
Ezért harmadmagával, mielőtt átlépték a határt, 1849. szeptember 17. éjszakáján a Szent Koronát Orsovánál egy füzesben elásták. A helyszínről rajzokat készítettek, hogy majd fel lehessen lelni.
Az önkényuralom négy évig, 1853. szeptember 8-ig nem tudott a korona nyomára jutni.

Hölgyeim és uraim,
tisztelt Országgyűlés!
Itt abbahagyom a történetet. A folytatás ismert, Arany János walesi bárdjainak szavától, a nemzet túlélésének deáki útján át, Liszt Ferenc koronázási miséjének általa is csak a templomon kívül hallgatott fájdalmas credójáig.
A történet lényege a valóság égi másán is úgy hangzik, legszebb történelmi hagyományaink nagy alakjai is úgy látták, hogy a Szent Korona az ország szabadságának, függetlenségének és alkotmányos értékrendjének olyan jelképi ereje, hogy védelmével magunkat védjük.
Kifejezi sorsunkat, és nehéz időkben is erősíti reményünket országunk, nemzetünk jövőjében.

Tisztelt Ház!
Valami hasonló hitet és reményt tápláltak bennünk a II. világháború utáni idők is.
Hosszú évek várakozása után eljött a pillanat, amikor James Carter, az Amerikai Egyesült Államok elnöke fogalmazott úgy, hogy – az ő szavaival szólva –: „helyénvaló és időszerű viszszaadni Magyarország népének Szent István koronáját és a koronázási ékszereket, amelyek a második világháború befejezése óta az Amerikai Egyesült Államok őrizetében vannak”, mert ezek a magyar történelem legfontosabb ékszerei.
James Carter személyes lelkiismerete és hitbeli meggyőződése kellett ahhoz, hogy az amerikai közvéleményben dúló komoly viták ellenére vállalta a döntést. Köszönet érte.
Talán ennek az eseménynek is szerepe van abban, hogy Carter nyugalmazott elnököt azóta is barátunknak ismerjük. A rendszerváltozás után sok-sok rászoruló család költözhetett új otthonba, melyek a Habitat program keretében az ő tevőleges közreműködésével épültek.
Huszonöt esztendővel ezelőtt, 1978-ban egy hideg januári este, kalandos életének leghoszszabb távollétéről, 33 év után újra magyar földre érkezett a Szent Korona.
És hogy megint a lényeget mondjam:
A korona visszaérkezése már ekkor reményt adott ahhoz, hogy az ország egyszer majd a valódi demokratikus átalakulás útjára léphet, és egyszer majd újra beletartozhat abba az euroatlanti közösségbe, melyhez múltja, kultúrája, értékei és hite jogán mindig is tartozott.
A fentiek is mutatják, amit annyira és annyian tudtunk eddig is: a Szent Korona több királyt koronázó ékszernél.
Az idő úgy hozta, hogy a mi koronánk méltósága, jelképi ereje erősebb lett az általa képviselt tekintélynél, a királynál is. Mert hovatovább az egész nemzetet átfogó jelkép lett.
Így volt ez már a kezdeteknél, amikor a koronázási jelvények – a Szent Korona, a jogar, az országalma és a koronázási palást – népünk megerősödését jelentette nemzeti és európai kultúrájában. Üzenete egyszerre nemzeti és európai. A görög és latin feliratok Kelet és Nyugat egységét fejezik ki Európán belül. Bibliai-evangéliumi szimbolikája az új hit és kultúra erejéről szól.

Tisztelt Ház!
A korona történelmi szerepét a kalandos események sokasága sem tudta megtépázni. Volt zsákmánya III. Henriknek, a nagyhatalmú császárnak, akit később II. Andrásnak szent háborúval kellett fenyegetnie, ha a korona nem kerül vissza. Károly Róbert és Mátyás király is súlyos váltságdíjat fizetett érte.
Volt, hogy fényűző pompa vette körül. Volt, hogy elásták. Volt, aki elvesztette, s volt, aki életét áldozta érte.
És ez csak röviden elmondott története a korona odisszeájának. Városok és falvak, külhoni paloták vagy éppen méltatlan, idegen rejtekek is tartózkodási helyei voltak. Az ország több mint száz településének volt néha keserű lakója, de többnyire szíves vendégként fogadták.

Elnök asszony! Tisztelt Ház!
Az amerikai kormány a magyar népnek adta át a Szent Koronát és a koronázási ékszereket.
A népet akkor a társadalmi szervezetek és az egyházak képviselték.
Amikor elérkezett a Szent Korona és a Szent István-i államalapítás millenniuma, akkor már volt demokratikus álammá szervezett országunk. Már volt demokratikusan választott Országgyűlésünk, amely elsősorban jogosult kifejezni a nép akaratát.
Ez az Országgyűlés a „Szent István-i államalapítás emlékének megörökítéséről és a Szent Koronáról” szóló 2000. évi I. számú törvényben ünnepélyesen úgy rendelkezett, hogy „a Szent Korona a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyeként él a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban…”
És hogy „Az államalapítás ezeréves évfordulója alkalmából Magyarország méltó helyére emeli a Szent Koronát, és a nemzet múzeumából a nemzetet képviselő Országgyűlés oltalma alá helyezi”.
A Szent Korona ezzel történelmi értékeinek és alkotmányos jelképi szerepeinek megfelelő, méltó helyre került.
Azt hiszem, hogy múltunk iránti tiszteletből, és a méltó elődöknek adózva ma is illő megerősíteni meggyőződésünket, hogy a Szent Korona kifejezte és kifejezi vágyunkat az országgá épített európai hazára; kifejezte és kifejezi az emberek hitét, az európai erkölcsi és kulturális értékrend megtartó erejében; kifejezte és kifejezi vágyunkat a külső és belső biztonságra, a szabadságra, az anyagi boldogulásra, a szolidaritásra; kifejezte és kifejezi az ország kormányzásának és az egyéni cselekvés felelősségét; több mint szimbólumként fejezte és fejezi ki államiságunk egyszerre nemzeti és európai lényegét.

Tisztelt Országgyűlés!
A Szent Korona a magyar Országgyűlés épületében újra függetlenségünk és önként vállalt csatlakozási szándékunk egymással összefüggő, egymást feltételező képviseletére figyelmeztet.
Tisztelettel és elismeréssel adózunk minden embernek, magyarnak és nem magyarnak, aki bármely időben óvta, mentette a koronát, hogy országunké maradjon.
Tisztelet és elismerés jár mindenkinek, aki szolgálta, méltón viselte, hittel őrizte, harcot vívott érte, és aki mesélt róla gyermekeinek.
Köszönet és elismerés illeti a milliókat, akik az elmúlt két évben jöttek, és ezután is jönni fognak, hogy az ország Házában a Szent Koronánál átérezzék közös történelmünket és köszöntsék népeink jelenkori köztársaságát.
Isten áldja őket, és az egész nemzetet!
------------------------------
Elhangzott az Országgyűlés 2003. február 4-i ülésén