Maugli, a fasiszta

Eltalálta szarva közt a tőgyét az irodalmi hetilap főszerkesztője, midőn Orbán Viktor beszédében egy igen közismert Vauvenargues-idézetet a nyomozói tettenérés kéjével az exminiszterelnöknek tulajdonított, és azt azon nyomban konyhafilozófiának bélyegezte. Nem mintha bűn lenne, hogy eszerint Kovács Zoltán nem ismeri a francia filozófusokat – miért is kellene őket ismernie. Nem azzal bízták meg. De aki irodalommal foglalkozik, az munkájában elvileg nem nélkülözheti sem az intuíciót, sem a stílusérzéket. Az Orbán-beszédben a taszári ködösítéssel kapcsolatban elhangzott, szállóigévé vált mondás így hangzott: „A homály a tévedés birodalma.” Egy ilyen mondat klasszicizáló szépsége – annak révén vonult be az irodalmi-filozófiai köztudatba – hát legalábbis gyanús lehetne. A klasszikusan tömör megfogalmazás nyilvánvalóan idézetként hangzott el, bár szerzőt, kiadást, oldalszámot, megjelenési dátumot, igaz, nem kaptunk. De ez egy szónoki beszéd volt, és nem a Filológiai Közlöny egyik tanulmánya. S ha netán nem tudjuk, kitől származik a mondás, fülünk azért lehet hozzá, hogy nem akárkitől. Különösen, ha irodalmi lapot szerkesztünk. No persze, ha úgy figyeljük Orbán Viktor szövegét, hogy most megszólalt a Gonosz, testet öltött a Démon, és kilóg a diktatórikus akarat lólába, nos, ha így viszonyulunk hozzá, akkor előbb-utóbb mindent megtalálunk szavaiban, amit keresünk.
„Konyhafilozófus” lett tehát az ÉS-ben Vauvenargues-ból. Csak megjegyzem: törpe szellemek hódoltak Vauvenargues aforizmái előtt. Mint például Voltaire. (Csak remélni tudom, hogy az ÉS sajátos idézettechnikája révén e mondatom nem úgy fog visszaköszönni a legközelebbi számban, hogy lenézem Voltaire-t.)
Orbán Viktor beszédének bűnei szinte megszámlálhatatlanok. Itt van például a fasiszta Maugli. Igen, ezt is az ÉS-ben lehet olvasni: milyen veszélyes is ez az „egy vérből vagyunk”! Fajmítosz, vérmítosz, eredetmítosz. Nyilvánvaló. A cikkíró arra azért gondosan vigyázott, hogy véletlenül se írja le Maugli nevét. Hiszen az egycsapásra komolytalanná tenné a fasiszta ideológia vádját! Pedig Maugli neve Orbán beszédében bizony elhangzott. (Oldalszám persze itt sem volt.) Maugli kópés stílusa lett megidézve. Kedvesen, gyermekien és komolyan. Aki nem hallgatta a beszédet, annak persze borsózhat a háta a fasiszta ideológiától. (Méghogy Maugli! Maugli csak ürügy.) Orbán Viktornak a Magyar Nemzet hasábjain megjelent írása a Keserédes címet viselte. A szót sokan használják, de igazán ismertté egy Radnóti-vers tette. Vajon miért nem csapott le Orbán cikkére akkor a baloldali média írástudó része? Vagy a szívszorítóan szép hangú Radnótiba is bele fognak kötni Orbán Viktor miatt, csak idő kérdése az egész?
Mi a teendő tehát, ha úgynevezett irodalmi lapba írunk Orbán Viktorról? (Három szavam itt bújtatott idézet volt Csernisevszkijtől és Lenintől, vállalom.) Le kell vágni a beszédből vett idézetekről azt, ami értelmezi. El kell hallgatni azt, hogy az a bizonyos kedves beszédfordulat a nagy mesemondó Kiplingre, a Dzsungel könyvére utalt. Hogy irodalmárok lennénk, és ez Kipling elhallgatásával egy durva hamisítás? „Na és?” (Idézet.)
Látjuk sokan, látjuk egyre többen, itt most már egyetlenegy cél van: a megtámadás. Orbán Viktor bármit mond, bárkit idéz, bárhogyan fogalmaz, ő a Démon, ő az Ördög. Középkorias hangulataimból nem ragadott ki az sem, hogy nemrég Petri Lukács Ádám is, stílusérzékét a szögre akasztva, beállt a megtámadók táborába. (Pedig a papája milyen jó költő volt!) Orbán kellemes, és régóta hiányolt öniróniáját – hogy ti. Magyar Bálint javaslatát ki kellene terjeszteni a kormányokra is, sőt, ha előbb beadták volna a javaslatot, mondta az exminiszterelnök, „most a mi fejünk sem fájna” – a diktatórikus akarat eleven bizonyítékának érezte. Nem számít, hogy a polgári közönség nagy nevetéssel, hálás derűvel fogadta a jótékony, sebeket gyógyító öniróniát. Nem számít az sem, hogy Orbán eszerint nemcsak földolgozta a választáson történteket, hanem már túl is jutott rajta, ha ilyen jókedvvel tud önmagán, önmagunkon gúnyolódni. Talán úgy érzi, „magamat kigúnyolom, ha kell” stb. (Oldalszámot, szerzőt keresse meg a volt kulturális agit-prop. osztály, ez lesz nekik a házi feladat.) Szegény lefasisztázott Maugli azóta is csak lapít a dzsungelban. Azt meg már meg sem merem fejteni, hogy mit jelenthet az – egyébiránt szegénységpárti – baloldal számára a mezítlábas, jókedvű és talpraesett Ludas Matyi.
A szerző irodalmi szerkesztő