Vele egy új, eleddig nem gyakorolt politikai magatartás jutott hihetetlen sikerre. Ellenfelei szemlátomást nem is tudnak mit kezdeni vele, népszerűsége töretlen, karrierje egyre ível felfelé – ki tudja, nem töri-e át kicsiny hazánk határait, hogy emberét az európai nagypolitika reflektorfényébe emelje.
Igen, ő Medgyessy Péter, a gyurma.
A gyurma a maga módján nagyszerű anyag. Bármit lehet formálni belőle. Még az ügyetlen kisgyerek is bumfordian kedves figurákká formálja, de a művész keze alatt akár remekművé is alakulhat. A gyurma mindennek a lehetősége. Több, mint a tiszta lap, hiszen azt ha egyszer teleírták, többé tiszta már nem lesz, a gyurmát azonban bármikor újra lehet gyúrni. Tegnap nyulat formált, ma házikót, holnap talán öregember lesz, aztán kacér leány. Feldarabolhatod, újra összetapaszthatod, hozzátehetsz, elvehetsz belőle – a játéknak soha sem szakad vége.
Gyurmának lenni tehát igen előnyös. Csakhogy az embernek ez általában nem sikerül. Mert testi és lelki gerince van, amit ha összegyúrnak, eltörik, és többé az az ember már nem használható. Az embernek általában van valamiféle hite, vannak nézetei, előítéletei, van véleménye a dolgokról, és ezen nem szívesen változtat. Még akkor sem, ha ez előnyére válna. Az emberek többségét belülről egy meggyőződésekből és hitekből álló váz tartja. Meglehet, hogy a váz csupa téveszmékből és tévhitekből áll, de mégiscsak tartást ad.
A politikus gyakran olyan, mint a cirkuszi gumiember. Az ember hitetlenkedve nézi: hogy tudja így kitekerni magát, hogy tud úgy viselkedni, mintha nem is volnának csontjai. De azért a gumiemberségnek is vannak határai. A lelki anatómia törvényeit ő sem tudja áthágni.
Medgyessy Péter ebben hozott újat a magyar – és nyugodtan mondhatjuk, az európai – politikatörténetbe. Az ő gumiemberségének nincsenek határai. A dolgok közepébe vágva mondjunk egy példát. Horn Gyula nem szereti a papokat. Kormányfőként ezt igyekezett palástolni, udvariaskodott a püspökökkel, hozta az előírt gumiember-mutatványt. De időnként azért csak kibújt a szög a zsákból. A politikusból kiszólt az ember. Medgyessyből nem szól ki. Olyan ájtatos képpel ül a templomban – mindegy, hogy milyen felekezet –, mintha világéletében minden vasárnapot (szombatot, pénteket) ott töltött volna. Ha pappal beszél, árad belőle a kenetteljesség. Közben az Országgyűlésnek sorban terjeszti be azokat a törvényeket, amelyek az egyházak erejének megtörését célozzák. És nem hasonul meg, még véletlenül sem szólja el magát. Hiszen mindig őszintén mondja, amit mond. A tüzet is meg a vizet is.
Tökéletesen félreérti a miniszterelnököt, aki azt hiszi, hogy a nézeteivel vitába szállva győzheti le őt. Hiszen Medgyessynek nincsenek nézetei. Ő a mindenkinek megfelelő ember, tőle mindenki, akinek hatalma van gyúrni rajta egyet, a saját nézeteit fogja visszahallani.
Vigyázat, ez a legkevésbé sem jelenti azt, hogy a miniszterelnök buta ember. Ellenkezőleg, kifejezetten intelligens, szinte bármit képes megtanulni. Megtanult öltözködni, megtanult még egy-két nyelvet is. Tanárai valószínűleg kedvelték, bizonyítványai feltehetően kitűnőek – hiszen ő az eminens diák mintapéldánya. Okos, intelligens és képlékeny. Erős akaratú anyák, akik az esküvő után is irányítani akarják a lányukat, ilyen vőt álmodnak maguknak. Egy fess fiú, jó állással: Igen mama, kezit csókolom, mama.
A választási kampányban kiderült, hogy a kemény, sőt a kekk beszédet is meg lehetett neki tanítani. Bár a leckét kicsit diákosan mondta fel, de felmondta. Igazi eleme azonban az erősebb akarathoz való igazodás, az eminens megfelelés, a feladott tananyagból jelesre vizsgázás.
Medgyessy tud minden leckét. Fújja őket. A szocializmust is könyv nélkül tudta. Kádár évtizedeiben az embereket különböző okok vitték a pártba: karrierizmus, megélhetési kényszer, naiv hit, családi kötődés, ki tudja, még mi. De Medgyessyt sem ez, sem az nem motiválta. Tévednek, akik személyében nyakon akarják csípni a karrieristát, a törtetőt. Az indítóok sokkal egyszerűbb: akkor az volt feladva, hát abból lett osztályelső. Medgyessy Péter, a kádári szocializmus éltanulója.
Ezért bukott meg csúfosan az ügynökmúltját kutató parlamenti bizottság is. Mert az ellenzéki politikusok azt hitték, egy valódi ügynököt kell leleplezniük. Aki vagy szégyelli, amit tett, és ezzel megfogható, vagy megpróbálja megvédeni akkori tetteit, és ebbe is bele lehet buktatni. Holott csupán csak annyi történt, hogy annak idején az ígéretes karrier derekán járó Medgyessynek ezt a leckét is feladták. És ő ismét jelesre vizsgázott, lett belőle eminens titkos tiszt. Anélkül, hogy gyurmaságán ez egy szikrát is változtatott volna, az egészből valami váz-elem maradt volna vissza.
A rendszerváltás másnapján Medgyessy bankár lett, a kapitalista gazdaság pénzügyi szakértője. Mondanunk sem kell, ebben is eminens volt. Igaz, hogy ez a lecke minden sorával meghazudtolta azt, amit még előző nap mondott föl – de ez nem a diák problémája. Most ez van feladva, most ezt kell mondani. Medgyessy – sokakkal ellentétben – nem árulta el korábbi elveit, hiszen ilyenekkel soha nem rendelkezett.
Úgy tűnt, a politikusságot senki nem adja fel neki. Maga nem törtetett a pártban, egyáltalán sohasem törtetett, hiszen ahhoz nem elég ötösre felelni, hanem ütni és ütést állni is kell. Egy különös politikai helyzet azonban úgy hozta magával, hogy éppen egy jól fésült, jól öltözött, intelligens gyurmaemberre támadt szükség volt osztálytársai körében, a Magyar Szocialista Pártban. Németh Miklós megpályázta a miniszterelnök-jelöltséget, és hívei száma napok alatt akkorára duzzadt, hogy a magát már bársonyszékben érző Kovács Lászlónak esélye sem maradt. Kovács és bizánci intrikákon iskolázott csapata azonban úgy rántotta elő Medgyessyt a semmiből, mint a bűvész a nyulat a cilinderből. A gyurmaember megkapta élete legnagyobb leckéjét. Köré sereglett egy csapat kitűnő tanár, és a diákot sikeresen felkészítették a vizsgára. Medgyessy megint ötöst kapott, nyert.
És azóta is sikeresen mondja a leckét. Amerikában amerikaibb az amerikaiaknál, és a szuperhatalom politikusai boldogan hallgatják, mint mondja vissza, amit feladtak neki. Európában franciás műveltségű européer, Chirac elnök elégedetten lapogatja a vállát. Erdélyben egy az erdélyi magyarok közül, ősei ott nyugszanak az erdélyi temetőkben. Bukarestben régi elvbarát, aki könnyen szót ért a román elvbarátokkal. A szegények közt „szegénységpárti”, szociálisan érzékeny, a gyáriparosok közt hasonszőrű kapitalista, aki ismeri a dörgést.
Medgyessy egyik sajátos fegyvere, hogy nem szeret konfrontálódni. Végtére a diák nem konfrontál. Bevágja a leckét, ötöst kap – hol itt a konfliktus? Medgyessy szíve szerint jóban lenne mindenkivel, megfelelne mindenkinek, felmondana minden leckét, amit csak elébe tesznek. A felületes szemlélő ezt szerénységnek nézi. Még kevesen vannak, akik megértik, hogy ez csupán a tartás hiánya.
Ettől persze még akár húsz évig is miniszterelnök lehet. Van azonban egy súlyos hibája: nincs veszélyérzete, nem félti a töréstől a csontjait. Időnként felelőtlen, mint egy diák, nem képes felmérni, minek mi lehet a következménye.
Valószínűleg még ma sem fogta fel, saját pártjának is mekkora kárt okozott azzal a pohár pezsgővel, amelyet Nastase román miniszterelnök társaságában hörpintett fel a Kempinski Hotelben. Ha csak az őt körülvevő seregnyi tanár azóta meg nem magyarázta neki, hogy vannak dolgok, amiket nem kell, és vannak, amiket nem szabad megtenni.
Pártja rutinszerűen megvédte a nyilvánosság előtt a kubai üdülés ügyében, de afelől senkinek sem lehet kétsége, hogy sok párttársának égnek állt a haja, mikor megtudta, hol töltötte a szilvesztert. Hát megőrült ez az ember? Pont egy kommunista országban kell koktélokat szürcsölnie?
Nem egyedül írta ugyan alá a miniszterelnökök Amerikába címzett levelét, de valószínűleg még most sem érti, hogy a taszári bázissal sújtott Magyarországon egy ilyen aláírás a saját pártja koporsójába vert szög is egyben.
Bizonyára nem érzi azt sem, hogy politikusi napjai meg vannak számlálva. Saját pártja fogja elcsapni, mert veszélyes, mert fölösleges, és mert nincsenek hívei, csak tanárai. A két koalíciós párt csak az alkalmas pillanatra vár, hogy a lehető legkisebb veszteséggel szabaduljon meg tőle.
Mert azért az mégsem tartható, hogy egy gyurmaember legyen Magyarország miniszterelnöke.
A szerző újságíró
origo.hu
Tömegkarambol volt Sümegnél
