Szolgáltak és védték az „államérdeket”

Loppert Dániel, a Magyar Köztárság állampolgára ellen egy polgártársa, Scher József alezredes, Tapolca város rendőrkapitánya eljárást kezdeményezett, mert Loppert nagy tömegben, nyilvánosan háromszor árulónak nevezte Medgyessy Péter miniszterelnököt, amivel – Scher polgártárs jogérzéke szerint – rendzavarást hajtott végre. A Tapolcai Városi Bíróság helyt adott a keresetnek, és úgy ítélte meg, hogy Loppert polgártárs magatartása közösségellenes és hangulatkeltő volt, és alkalmasnak bizonyult arra, hogy másokban megbotránkozást keltsen. Másodfokon azonban elbukott az ügy, mivel a Veszprém Megyei Bíróság Loppertet felmentette a vádak alól.
Loppert Dániel polgártársunk alapvető szabadságjogaira, a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozott, és a fellebbezés során ügyvédje apellált arra, hogy Medgyessy Péter mint közszereplő fokozattabb mértékben kénytelen elviselni mások kritikáit. Ügyvéd és védence tehát a liberális (megengedő és jogbiztosító) demokráciákban megszokott liberális (individuális szabadságot és szabadságjogot bővítő) érveléssel rukkolt elő. Sikerüknek precedensértéke van. Az alezredes polgártársnak nem lesz érdemes bírósághoz fordulni, ha Tapolcán egy szocialista polgártársunk nyilvánosan árulónak nevezi a városba látogató Orbán Viktort, mert a Nastaséval kötött paktummal elárulta a magyar munkavállalókat. De megspórolja a perlekedés fáradtságát akkor is, ha Medgyessy Péternek egy munkáspárti polgártársunk veti a szemére mindenki füle hallatára, hogy – megszegve a titkosszolgálati tisztként tett esküjét – elárulta a dolgozó nép hatalmát. A tapolcai bíróságon figyelembe vették a feljelentés egy passzusát, miszerint a miniszterelnököt kísérő csoport több tagja (de nem a miniszterelnök!) is megbotránkozott. Ha jól értem, politikusok „botránkoztak meg” egy politikai véleményen. Most képzeljük azt, hogy egy munkáspárti polgártársunk azt vágja Medgyessy polgártárs fejéhez, hogy burzsuj, vagy hogy finánctőkés, netán azt, hogy plutokrata, és lássuk magunk előtt azt, ahogy az alezredes polgártárs elképedve konstatálja a miniszterelnököt kísérő szociáldemokraták megbotránkozását: szemük tágra nyílik, szájuk elkerekedik, és levegő után kapkodnak…
Az elsőfokú bíróság ítélete nehezen volt érthető. Sokatmondó az, hogy igazából azzal indokolta az ítéletet, hogy Loppert polgártárs viselkedése „alkalmas” volt arra, hogy másokban megbotránkozást keltsen. Sajtótudósítások szerint sem az alezredes polgártárs, sem a bíróság nem hivatkozott arra, hogy a miniszterelnök vagy a tömeg megbotránkozott volna, pedig a kormányfő lehetne a sértett, és a tömeg lenne az a közösség, amellyel szemben közösségellenesnek kellett (volna) bizonyulnia Loppert szavainak. A közösség (a tömeg) tagja, a fesztivál látogatói nem horkantak fel, nem vetettek keresztet ijedtükben, és nem szidták össze a magáról megfeledkezett fiatalembert. Nem mutatkoztak meg az embereken a megbotránkozás jelei. A kormányfő nem kezdeményezett eljárást, és az ügyészség sem élt vádemeléssel a kormányfő megsértése miatt. Az ügy igazi főszereplői tehát az alezredes polgártárs és a miniszterelnököt kísérő polgártársak egy része, akik közé a rendőrkapitány is tartozott. Scher József valószínűleg nem véletlenül téblábolt arra, hanem a vendéglátók egyikeként kísérhette Medgyessy Pétert, és a jelek szerint maga is megbotránkozott, majd feljelentés formájában a nagy nyilvánosság számára kifejezésre juttatta saját poltikai értékítéletét. Tapolca város rendőrkapitányát is köti a testület jelszava, szolgálunk és védünk: ezt ő a tekintélyuralmi (autoriter) rendszerekben, vagy – jobb esetben – a tekintélyelvű (illiberális) demokráciákban honos magatartásmintáknak megfelelően értelmezte: szolgálta és védte a polgárok szolgálatát meghirdető kormány fejének tekintélyét: törvénytelennek és az igazságszolgáltatás által szankcionálandónak ítélte meg a politikai vezető tekintélyének a politikai véleménynyilvánítás szabadsága által történő sérelmét. Az ugyanis kétségtelen, hogy az incidens során sérült a kormányfő politikai tekintélye. A kérdés azonban az, hogy az ilyen (politikai) jellegű sérelem hatóságilag (rendőrség által) és hivatalból üldözendő-e.
Az alezredes polgártárs és a bíróság szerencséje, hogy az emberek közönyösen fogadták a kormányfő leárulózását, mert egy spontánul kitört tetszésnyilvánítás rávilágított volna arra: Loppert polgártárs szavai hangulatkeltőnek hangulatkeltők, de közösségellenesnek nem nevezhetők. Ha meg mégis, akkor az azt bizonyította volna, hogy a bíróság a kormányfő szűkebb környezetét a közöséget alkotó tömeggel azonosítja. Az, hogy az alezredes polgártárs azért vette saját kezébe az ügyet, mert „nem divat” (!) a megyéjébe látogató politikusoknak bekiabálni, nonszensz. Mit szól ehhez elöljárója, a megyei rendőrkapitány? Azt nem mondom, hogy Lamperth Mónika nyilvánosan essen kétségbe, ha már nem tette meg azután, hogy kiderült, a rendőrök minden további nélkül foghatják ki nem biztosított fegyverüket az állampolgárokra, mert az nem minősül fegyverhasználatnak. Lamperth polgártárs a ciklus végére talán eljut a szociáldemokraták kormányozta Németországba, tanulmányozni, hogy ott a jogállami rendőrök milyen kesztyűs kézzel számolják fel a radikális zöld tüntetők blokádjait… Egy dörgedelmes, a belügyminiszternek címzett szabad demokrata interpellációt megért volna az ügy, mondjuk a karakán dr. Eörsi Mátyástól, tekintettel arra, hogy a tapolcai szabad demokrata polgártársaink szemét talán nem meri csípni városközösségük egy tisztviselőjének önbíráskodó helyi seriffre emlékeztető megnyilvánulása. Mi lesz, ha az alezredes polgártárs feljelenti a szólásszabadsággal élő helyi párttagokat, mert azok – Kunczén felbuzdulva – nyilvánosan letolvajbandázzák a fideszeseket?
A rendőrkapitány és a bíróság jogfelfogása, valamint az elsőfokú ítélet más szempontból is igen kétséges volt. Múlt év januárjában a szocialista politikusok folyamatosan árulózták Orbán Viktor miniszterelnököt, majd a Fidesz képviselői hazaárulózták le őket az Országgyűlésben. A rendőrkapitány és az ítélkező bíró lényegében mindkét politikai minősítésről közvetett jogi véleményt mondott: az MSZP és a Fidesz politkusai egyaránt közösségellenes, hangulatkeltő és megbotránkozást kiváltó magatartást tanúsítottak. A politikusok a politikai véleményeik miatt tehát akár bíróság elé állíthatók, és csak csodálkozni lehet azon, hogy még nem akadt rendőrtiszt, aki minden kényszer nélkül feljelentette volna őket. A mentelmi jog, s az, hogy Loppert Dániel nem politikus, ne téveszszen meg senkit. Ha ugyanis különbséget teszünk egy átlag állampolgár és a politikusok között, akkor az az abszurd helyzet állhat elő, hogy a nemzet szolgálóinak, politikai tisztségviselőknek és országgyűlési népképviselőknek a politikai véleménynyilvánítás nagyobb szabadsága dukál, mint az általuk képviselt és a róluk politikai véleményt alkotó állampolgároknak.
A szerző politológus