Győrffy Iván a Mozgó Világ februári számában megjelent, Hírérzéketlenség című eszmefuttatásának első fél mondatát elolvasván már-már azt hihetné a halandó, hogy nem a havonként megjelenő szocialista gyűlöletközlönyt tartja a kezében. A Hír TV tevékenységét elemző dolgozat ugyanis a következőképpen kezdődik: „Miközben a Magyar Televízió tébolyító erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a hatalom igényeinek kényszeres kiszolgálásától görcsbe rándult arcvonásait kisimítsa…” Ekkor érkezik el az a pillanat, amikor az olvasó ismét megnézi a kezében tartott folyóirat címlapját, azt sejdítvén, hogy valamely, a jelenlegi hatalmat kevésbé kiszolgáló sajtóorgánum lapjait fűzték az új Mozgó-szám borítói közé. Győrffy felütése ugyanis igen találó, attól eltekintve, hogy nem a Magyar Televízió, legföljebb a védjegyeként szolgáló személyiségek rendelkezhetnének „a hatalom igényeinek kényszeres kiszolgálásától görcsbe rándult arcvonásokkal”, ám a szervilizmust mesteri szinten űző, Baló-féle médiasztárok ábrázatán a jelek szerint túl vastag a bőr ahhoz, hogy görcsbe rándulhasson.
Azonban a mondat második fele rögvest elűzi az olvasó csodálkozását. A folytatásból ugyanis kiderül: a Hír TV úgy jött létre, hogy a közszolgálati csatornákról „kiszorult politikusok és alkotók szellemi potenciáljuk megmentésére nagy hírverés közepette agyátültetést hajtottak végre”. Magyarán megcsinálták maguknak a Hír TV-t, hogy a Medgyessy-kormány évei alatt is viszontláthassák magukat a képernyőn. Mindebből egyenesen következik, hogy a Hír TV szakmailag egy nagy nulla. Eme vélekedését Győrffy meg is indokolja, mondván: „a képernyő alján futó derékszíjból” értesülnek a nézők a hírekről, valamint „a köztes időt vágatlan, kommentár nélküli anyagokkal” töltik ki. Hogy az a bizonyos derékszíj, valamint a kommentár nélkül sugárzott felvételek majd’ minden műholdas sugárzású hírtelevízión megtalálhatók, csupán mellékes körülmény Győrffy számára – nyilván a BBC-t és a CNN-t is a hatalmába kerítette a Fidesz-bérenc „Borókai Gábor és csapata”.
A cikkíró szakmainak álcázott kifogásait ezzel fel is váltja a gátlások nélküli személyeskedés. Megtudhatjuk, hogy Borbás Mária „fellázadt új urai ellen”, és most a Hír TV-n „duhajkodik visszafogott női eleganciával az ősmagyar alagsorokban”, majd Rákay Philip is megkapja a magáét, aki „a polgáribb megjelenés érdekében félig tömött bajuszt növesztett az orra alá”. Lám, a bajusz mint az orbánista, mucsai bunkóság jelképe. Kíváncsian várjuk, Győrffy Iván mikor szólítja fel Kuncze Gábort, hogy eurokonformitásának bizonyítása végett haladéktalanul borotválkozzék meg…
Ezt követően a kétszázezer magyar életet követelő doni összeomlásról megemlékező Nemeskürtytől a Hír TV logójában szereplő pontocskáig mindenkin elveri a port Győrffy, majd leírja a végkövetkeztetést, hogy a jövőben a Hír TV „csupán a más csatornák adásszünete idején látható színes csíkocskák alternatívája lesz”.
Íme, hogyan vélekednek a médialenyúlásról siránkozók szellemi keretlegényei azokról a fórumokról, amelyeket nem a kormányzat iránti teljes lojalitás, hanem a kiegyensúlyozottság szándéka vezérel: ezek szerintük kizárólag a szakmai nihil, valamint a mucsaiság tárházai lehetnek. Mindenesetre a Mozgó Világ szerzőnévsorában esszéíróként szereplő Győrffy Iván alkalomadtán elgondolkodhatna azon, hogy az „alkotói szellemi potenciál megmentésének” vajon mi köze lehet a Hír TV-hez. Ugyanis az alkotó ember szellemi potenciálját semmiféle hírcsatorna nem pótolhatja. Miképpen a Mozgó Világban szolgalelkűen véghez vitt kormánypárti fröcsögés sem.
Tömegkarambol volt Sümegnél