Memóriadeficit

Egymás után nyilatkozik a rádióban a marihuána legalizálásáért küzdő író és a gyakorló addiktológus. Konrád György „mint tudjuk” stílusban odaveti, hogy a kenderszármazékok tudvalévőleg nem okoznak agykárosodást. Funk Sándor, a kábítószeres orvoslás legismertebb hazai képviselője ellenben kijelenti: e „light” kategóriában is kialakulhat függőség, s a könnyű drog előbb a hormonháztartást borítja fel (a férfiaknál potenciazavart okozva), később pedig memóriadeficit is fellép. Funk hozzáteszi még: noha a füstölgő kendert egy lapon sem lehet említeni a kemény drogokkal (szerinte paradox módon a korábbi nulla tolerancia csinált kedvet sok kuruckodó fiatalnak ahhoz, hogy kipróbálja a füvezést), a marihuánatüntetést helyteleníti, s esze ágában sincs részt venni rajta. Van ennek a társadalomnak elég baja e nélkül is, minek még tetézni – fűzi hozzá.
Hirtelen olyan érzésem támad, mint Paks-ügyben: nem tudom, kinek higgyek. Jó volna a szakembernek, s nem a műkedvelőnek – de az atomerőmű üzemzavara ügyében is annál feldúltabb az ember, minél inkább meg akarják nyugtatni. Akik most becsületszóra nyilatkoznak, egyszer ez ügyben már eljátszották a szavahihetőségüket. Az atomhazugság pedig rendszerfüggetlen: nem számít, hogy a veszélyt eltussoló vezetők éppen a köztársasági vagy a népköztársasági eszméről szónokolnak. De a tudós hitele manapság épp olyan bizonytalan, mint a politikusé. A Mindentudás Egyetemének professzora napilapos cikkben teszi közzé: az atomenergia a frissen felmerülő tények ellenére is veszélytelen. (Osztrák szakértő kollégáinak erről merőben más a véleménye: szerintük a magyar kormányzat nemcsak saját választóit, de a szomszédjait sem tájékoztatta korrekt módon. Mi, akik ugyanezt a meccset már lejátszottuk a szlovákokkal, most fülig pirulhatunk.)

Konrád kontra Funk – csupaszodik le a képlet az ügyes rádiós szerkesztő jóvoltából. Most akkor károsodik az agy, vagy sem? Az író (aki már elfeledte, mennyire helytelenítette a hajdani ilylyési tételt, hogy az írónak még a vízügyhöz is értenie kell) a lelke mélyén érzi, hogy neuralgikai kérdésekben enyhén szólva kompetenciaproblémái vannak, ezért bedobja a végső érvet, hogy egyetlen pohár bortól is temérdek agysejt pusztul el – ám az homályban marad, hogy a mértékletes alkoholfogyasztás esetén azok a fránya sejtecskék képesek regenerálódni. Igazából őt nem is az agy, hanem a jog érdekli. A jogvédő fundamentalizmust pedig nem izgatja, hogy mit ér a legszebb emberi jog is, ha már nem tud élni vele az emberi agy.

A Vörösmarty téri akciózás az irracionalizmusig vitt következetesség megnyilvánulása, némi elgyávuló populizmussal leöntve. Következetes, mert fő rögeszméit, az állam lenullázását és az individuum határtalan kiterjesztését olyan területeken is képviseli, ahová már nem követi a tudományosság. S gyáván populista, mert nem meri felvállalni „az alultájékozott többségi nyilvánosság” előtt, hogy a Jancsó-rendezésű happening a kábítószer-fogyasztás kultúrájának s ezen keresztül eme adómentes kereskedelmi ág extraprofitot bezsebelő vámszedőinek csap reklámot – ehelyett azt állítja: csupán azt szeretné elérni, hogy ne legyen büntetendő e „normális” individuális időtöltés. A radikális liberalizmus ebben a fázisban még korlátozza magát a várható tömeges választói ellenszenv miatt – ám ha az agykárosodott érintettek már saját soraikból produkálni lesznek képesek a bűvös parlamenti öt százalékot, erre a képmutató színjátékra sem lesz többé szükség.
Pedig nem ilyen szánalmasnak indult a Konrád-féle demokráciaálom. Húsz éve a kiváló Antipolitika még azt ígérte: a Jalta utáni Európában megköthető lesz az alku egyéni és társadalmi érdek között. Azt olvastuk: „a kemény struktúra marad – a lágy struktúra reformálható”, s nem gondoltuk, hogy ez a kemény és lágy drogokra is értendő. Úgy tűnik, a szellemi impotenciáért lelkesedő naivak óhatatlanul memóriadeficitre vannak ítélve.