Mintha a Nagy Ácsmester helyébe lépnénk

Ha nem néz már a nép <br/>a nagy halálra félsszel <br/>minek rémítgetni <br/>a halálbüntetéssel <br/>de ha éjjel-nappal rettegtetem is a halállal a népet <br/>s valaki föltalál valami bámulatos szörnyűséget <br/>el kéne tán fogatnom <br/>s hóhér kezére adnom? <br/>Ilyesmire hogy is vetemednék

mert van örökkön az Ölésnek Mestere aki öl
az Öldöklés Mesterének helyébe lépve ölni olyasmi
mintha a Nagy Ácsmester helyébe lépnénk
ha valaki
a Nagy Ácsmester helyébe lép
ritkán esik meg
hogy meg ne sebezze a kezét

Nem találtam jobb leírását mai világhelyzetünknek, mint ezt a 2500 éves költeményt, a régi kínai szent, Lao-ce, az Öregember tanítását. A bámulatos szörnyűség, ha tetszik, jelentheti az iraki zsarnok világát is, de jelenti még sokkal inkább azt a technológiai világrendszert, amely most Irak ellen háborúba lendült. Emlékszünk még a Prestige nevű olajszállító katasztrófájára a spanyol partok előtt, amely élőlények millióit pusztította el; az iraki háború, másik végén a világnak, ennek az olajfaló civilizációnak a presztízsét növeli tovább. A kőolaj, az az ő istenük. Nem csak az amerikai óriástank alatt szakadt le az úgymond gyengécske híd; maga a Föld sem tudja elviselni már a globalizált technovilágot. Választhatott volna magának az amerikai elnök méltó célt is, ha csakugyan félti a világot, a Földet félti attól az ökológiai katasztrófától, amelyben már mélyen benne járunk; ehelyett ő felrúgta a kiotói egyezményt, többet ártva ezzel a Föld légkörének, mint egy személyben eddig bárki más. Megmondta már annak idején báró Wesselényi Miklós, hogy a XX. században két végtelenül primitív hatalom fog uralkodni a világon: a muszka medve és az amerikai óriás. Meg sem szabadultunk még az elsőtől, már itt is van a másik. A nagy elnöknek így csak a Gonosz elleni háború maradt, más nem jut az eszébe. Rossz kezekben van a világ vezetése. Akit Lao-ce az Ölés Mesterének nevez, a Földszellem az, és benne és rajta keresztül maga Isten. Ő az, aki tudja, kinek mikor kell meghalnia úgy, hogy a saját halálával haljon, nem lebombázva az égből, hiszen meghalnak egyszer még az elnökök és tábornokok is; lehet persze ma is nagy szavak nevében fegyverrel hadonászni, de ez ma már csak az értelmetlen halál világába visz egyre beljebb. A Nagy Ácsmester, aki pláne az Isten, ma is építene talán még nekünk házat a Földön, de ehhez először el kellene csitulnunk. Először az Amerikai Egyesült Államoknak, azután Angliának és Iraknak. Nekünk, magyaroknak pedig végképp semmi keresnivalónk ebben a háborúban; már megint belesodortak minket valami szégyenletes dologba. Éledjünk fel, hogy végre önmagunk lehessünk!