A kormány adós a pénzügyi helyzet magyarázatával

Medgyessy Péter alig egy hónapja még azt állította, hogy az államháztartási hiány ez évi alakulását illetően „…ha a 3,8 százalékot komolyan veszszük, és azt folyamatosan figyelemmel kísérjük, hogy attól nem térhetünk el, akkor ez mindenkit meg fog nyugtatni, a befektetők részéről is, mert látják, hogy ez egy elszánt kormány. Én emellé köteleztem el magamat, ezt fogom csinálni, ezt fogom figyelemmel kísérni a következő hónapokban is, és ami szükséges lépések, és amelyeket most meg kell tenni, azokat pedig most meg fogom tenni annak érdekében, hogy jövőre ne kerülhessünk olyan helyzetbe, hogy ne tartsuk a szavunkat.” (Medgyessy Péter, 2003. december. 8., m1.)
Alig négy hét alatt nemcsak az derült ki, hogy a 2003-as évet nem 834 milliárddal, de még csak nem is 1000 milliárdot nem elérő deficittel – amit még decemberben állítottak a szocialisták –, hanem mintegy 1054 milliárdos hiánnyal zártuk. Nemcsak ez az egy paraméter tért el jelentősen az előzetes tervektől, hanem a gazdasági növekedés (ahol az adóbevételek számbavételénél a tavalyi évre 4,4 százalékos növekedéssel számoltak, miközben a valós tény az előzetes adatok szerint mintegy 2,8 százalék lesz) és a fizetési mérleg is a vártnál sokkal inkább felborult (itt 3 milliárdos hiányt prognosztizáltak, miközben az első tizenegy havi adat már 4,1 milliárdot mutat).
A hitelesség megőrzésének szándéka miatt a Medgyessy-kormány pénzügyminiszter-váltásra kényszerült. Egyetértek azokkal a szakértőkkel, akik egyértelművé tették azt, hogy a jelentős hiány kialakulásáért nem egy személyben László Csaba a felelős, hanem az kollektív munka eredménye volt. Mivel az ellenzék másfél ezernyi módosító javaslatából nem találtak egyet sem (még a stiláris javítások közül sem), amelyet alkalmasnak ítéltek volna a támogatásra, s mivel csak olyan módosító indítványt támogatott a szocialista többség, amit a kormánya is, így a felelősség alapvetően – s azt gondolom, nem járok messze a valóságtól – a szocialista többségű kormányé, s azon belül az egyébként mindig egyes szám egyes személyben beszélő miniszterelnöké. (Ellentétben a 2002-es évvel, amelyet két kormány, illetve két parlament termelt ki.)
Draskovics Tibor pénzügyminiszter-jelölt színrelépését nagy várakozás előzte meg, amit sajnos fokozott az a tény, hogy afrikai vadászata miatt a bejelentés után huzamosabb ideig nem jelent meg a nyilvánosság előtt. A bejelentése – amely szerint az idei hiány a miniszterelnök idézett szavait cáfolandó, eléri a GDP 4,6 százalékát, s ehhez még egy megszorító csomag is kell – sokkoló volt mind a hazai közvélemény, mind a külföldi befektetők szempontjából. Hogy tervezett így egy hónapja még a kormány, mi okozza az eltérést – nos, erre mind a mai napig nem kaptunk választ. Mint ahogy arra sem, amit a parlament költségvetési bizottságában (ahová nem jött el a parlament tekintélyét és ellenőrző szerepét látványosan ignorálva sem Medgyessy Péter, sem László Csaba) már megkérdeztem: ha a hiány összege jelentősen eltér, akkor – már csak a hitelesség megőrzése és a szakmai minimum okán is – miért nem nyúlnak a többi jelentős gazdasági tervszámhoz? Komolyan gondolják vajon, hogy például az infláció az idén megmarad az 5,5-6 százalékos tartományban? Nyugodt szakmai lelkiismerettel vallják, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya nem fogja meghaladni a tavalyi év végén remélt tervezettet?
Gyermekkorom egyik kedvenc játéka a marokkó volt – nos, nem gondolom, hogy éppen Draskovics Tibor úgy tudna kihúzni egy pálcikát az egymáshoz összevissza kapcsolódó kupacból, hogy a többi nem mozdulna meg. Erre talán más sem lenne képes, hiszen a gazdaság működésében sok a kölcsönhatás és a bonyolultság.
A hitelesség meghirdetése miatt azonban nemcsak ebben az egy témakörben kellene végre rendet raknia saját portáján a szocialista kormánynak, hanem a hiány összetételét és tendenciáját tekintve is. Az, hogy a deficit összege tavaly nem 4,5 százalék, hanem 5,6 százalék lett, felvet egy nagyon komoly szakmai kérdést. Nevezetesen azt, hogy a 2002-es hiány – amelynek mértéke 9,2 százalék volt – egy idősorelemzés szempontjából csak az egyszeri tételek nélkül mérvadó, tehát az összehasonlítás szempontjából ki kell vennünk a rendkívüli kiadásokat. Márpedig pénzfogalmi szemléletben a pénzügyminisztérium szerint ez a mérték mintegy 3,3 százalék. Így a hiányt ezzel korrigálva kimutatható, hogy 2003-ra az azt megelőző évhez képest kevesebb mint egy százalékkal csökkent csak az államháztartási hiány mértéke. Különösen aggasztó szakmailag a helyzet akkor, ha igaz az a híradásokban gyakran szereplő kritika, hogy a kreatív könyvelés törvény adta lehetőségét betartva vagy azt esetleg meg is sértve, 2002-re könyvelt le a kormány olyan tételeket – a fáma mintegy 200 milliárd kiadásról szól –, amelyek lényegében 2003-as kiadások lennének. Ha ennek a fele igaz, de ha semmi sem valós belőle, akkor is megállapíthatjuk, hogy a hiány csökkenésének üteme lényegesen eltér attól, amit korábban sűrűn hangoztattak.
Márpedig egy ilyen, ma még nem tisztázott elszámolás után, ami az idei hiánynál történt – s figyelembe véve azt a sajnálatos tavalyi évközi sajátosságot, hogy a 2003-as hiány pontos várható mértékét mintegy fél tucatszor módosították – ideje lenne a tiszta beszédnek. Vajon hogyan várható az idei évben reálisan a gazdaság egyéb paramétereinek alakulása, mi okozta a jelentős korrekciót az idei hiány tekintetében, és mi a valós helyzet és háttér a hiány tendenciáját illetően – nos, ezen kérdések megválaszolása nélkül nehéz lehet a hitelességről tanúbizonyságot adni. Ugyanis azt nemcsak deklarálni kell, hanem ma és később is a valóságnak megfelelő bizonyítványt kell felmutatni. Még akkor is, ha az nem kedvező!

A szerző országgyűlési képviselő
(Fidesz – Magyar Polgári Szövetség)