Az előzetes normakontroll szocialista fogadtatása

Az Országgyűlés a kórháztörvény újratárgyalását követően két újabb törvényjavaslat tárgyalása során is bizonyította: távoli délibáb még számunkra a demokratikus jogállamiság megvalósítása. Az első a közösség elleni izgatás bűntettének a módosítására vonatkozó, úgynevezett gyűlöletbeszéd-törvény, amely már arányaiban is Guinness-rekordot döntöget. (Hússzor olyan hosszú az indokolás, mint maga a törvényjavaslat.) Hiábavaló volt Kis János és Sólyom László nagy ívű sajtócikke, amely az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata alapján adott elemzésében prognosztizálta a törvényjavaslat alkotmányellenességét. Nem rendítette meg a kormány iránti lojalitásában a szocialista frakciót. A kisebbik koalíciós párt kezdetben ellenezte ugyan a törvényjavaslat megszavazását, majd a Hegedűs Loránt ügyében az ítélőtábla által hozott felmentő ítélet ürügyén e frakció megoszlott, és csupán nyolc szabad demokrata képviselő szavazott nemmel, egy tartózkodott, egy pedig a szavazás idejére elhagyta az üléstermet. Végül 184 igen szavazattal, 180 nem szavazat ellenében az Országgyűlés elfogadta a törvényjavaslatot. Szembeszökő volt a távol maradó ellenzéki, különösen az MDF-frakcióhoz tartozó képviselők viszonylag magas létszáma.
Az Országgyűlés a másik, a befektetők és a betétesek fokozott védelmével kapcsolatos fedőnév alatt benyújtott, lex Szász néven elhíresült törvényjavaslatot 192 igen, és négy szabad demokrata képviselő által leadott nem szavazattal szemben elfogadta. A voksoláson 189 képviselő nem vett részt. A szavazást követően a Fidesz-frakció képviselői – akik a vita során ellenezték e törvényjavaslat elfogadását – kivonultak az ülésteremből. Állítólag ilyen módon határozatképtelenséget igyekeztek előidézni. Ez a magyarázat elfogadhatatlan, mert a fegyelmezett szocialista frakció létszámhiányát perceken belül pótolja, miként ez legutóbb a költségvetési törvény általános vitáját követő szavazás során is történt.
A köztársaság elnöke viszont megszívlelte az Alkotmánybíróságnak a kórháztörvény értelmezése során adott válaszát, és 2002. december 22-én mindkét törvényt az Alkotmánybírósághoz véleményezésre megküldte. Az első helyen megszavazott törvény elleni előzetes normakontroll iránti indítvány indokolása az Alkotmánybíróság eddig szilárdan követett gyakorlatán alapul, és szellemében megegyezik Kis János és Sólyom László érvelésével. A lex Szász alkotmányellenességének megállapítására irányuló érvelést az államfő elsősorban a jogalkotási eljárás szabályainak megsértésére alapozta. Felmerül a kérdés: nem lett volna indokolt a panaszt az Alkotmánybíróságról szóló törvény [1. § c) pontja] alapján a támadott törvény nemzetközi szerződésbe ütközésének a vizsgálatára is kiterjeszteni? A jogalkotásról szóló törvény [40. § (3) bek.] szerint ugyanis: „Ha a törvényjavaslat a Magyar Köztársaság, az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörét érinti, az indokolásban tájékoztatást kell adni arról is, hogy a javasolt szabályozás milyen mértékben tesz eleget az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítés követelményének, illetőleg összeegyeztethető-e az európai közösségek jogszabályaival.” Az Európai megállapodásnak már az 1. cikke, amikor a társulás céljait hét tételben felsorolja – különösen a három utolsó tételében –, olyan elemeket tartalmaz, amelyek felismerhetők a PSZÁF szervezeti törvényének a módosításában. Ennek az Európai megállapodásnak a szellemében állt ki a PSZÁF mellett az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet), az Európai Bizottság, Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke, és tartotta aggályosnak a PSZÁF elleni támadást Elmar Brok, az Európai Parlament külügyi bizottságának elnöke, valamint Frits Bolkenstein, az EU belső piacokért felelős biztosa. A Medgyessy-kormány azonban minden ellenvetést figyelmen kívül hagyott, és az indokolásban nem adta meg a kötelező tájékoztatást. A törvény ezért nemzetközi szerződésbe ütközik, amit az Alkotmánybíróság hivatalból, tehát indítvány hiányában is vizsgálhat.
Az Alkotmánybíróságnak a kórháztörvény értelmezése során adott iránymutatása szerint a demokratikus jogállam követelménye a hatalommegosztás, illetve az alkotmányra visszavezethető eljárási szabályok megléte és azok feltétlen betartása. Az államfői jogkörök az Országgyűlés törvényhozási tevékenységének ellensúlyát képezik a hatalommegosztásnak az alkotmány által szabályozott rendszerében. A köztársasági elnök, ha a törvényt vagy annak valamelyik rendelkezését alkotmányellenesnek tartja, köteles azt az Alkotmánybíróságnak véleményezésre megküldeni. Az Alkotmánybíróság veretes mondatai azonban hiábavalónak bizonyultak, mert az alkotmányos illemtan befogadására a címzettek képtelenek voltak.
A sort Gyurcsány Ferenc nyitotta meg, aki a köztársasági elnök részéről a törvény aláírásának a megtagadását a jobboldali árnyékállam újabb megnyilvánulásának minősítette. Korábban kifejtett véleménye szerint ez fenyegeti a jogállami kereteket. Az árnyékállam ugyanis ténylegesen alternatív hatalom gyakorlására szerveződik; arról szól, hogy egyes közszolgálati intézmények és azok vezetői nem a köztársasághoz hűségesek, hanem az őket kinevező kormány mögött álló politikai erőkhöz. Sőt arról is szól, hogy ezek az intézmények egymásra tekintettel, egymást támogató módon működnek. Ezzel a politikával nem lehet, nem szabad kompromisszumot kötni. Azaz a kormány és a mögötte álló pártok nem tehetnek mást, mint hogy felveszik a sorozatosan eléjük vetett kesztyűt, és megvívják azt a harcot, amely arról szól, hogy Magyarország demokratikus jogállam vagy a demokratikus akaratnyilvánításban korlátozott tekintélyállam lesz.
Medgyessy Péter azonosult miniszterének ezzel a felfogásával. Kinyilvánította azt a meggyőződését, hogy a törvényjavaslat kiállja az alkotmányossági próbát. Inkább elvárásként hangzott el az a kijelentése, amely szerint reméli: az alkotmányossági normakontrollal egyszer s mindenkorra lezárul a törvény körül mesterségesen keltett politikai hisztéria. Lendvai Ildikó pedig azt állította, hogy a pártok közötti hidegháborús helyzetre a Fidesz válasza a Lenin által kitalált kettős hatalom létrehozása. Előtte mint a SZU kommunista pártja történetének ismerője előtt azonban bizonyára nem titok, hogy kettős hatalom alatt a burzsoázia diktatúrájának, valamint a proletariátus és a parasztság forradalmi demokratikus diktatúrájának sajátos összefonódását kell érteni, ami 1917. februártól csupán 1917 júliusáig tartott. Bizonnyal megnyugtató, sőt követendő történelmi példa Lendvai Ildikó számára, hogy ezt a kérészéletű kettős hatalmat követte a proletárdiktatúra diadalmas és távolról sem kérészéletű egyeduralma.
Andreas Gross svájci szociáldemokrata politikus szerint a diktatúrákból éppen megszabaduló államokban még az önkényuralomra jellemző a légkör és a bizalmatlanság. Sok kelet-európai országnak nincs elegendő demokratikus tapasztalata. Ez kihívást jelent az Európai Unió számára. Sokkal komolyabban kellene segíteni a tanulási folyamatot, a demokrácia elsajátítását (Heti Válasz, 2003. XII. 16.). Ez a vélemény a mi hazai viszonyainkra is igen találó. Ezért számolhatunk azzal, hogy ha az Alkotmánybíróság a köztársaság elnökének az indítványára az előzetes normakontrollt elrendeli, úgy Gyurcsány Ferenc – és az ő tanítása nyomán a szocialista frakció – ezt a határozatot nem a demokratikus jogállam, hanem az árnyékállam újabb megnyilvánulásának fogja minősíteni.

A szerző ny. bíró és ügyvéd