Borravaló, hálapénz vagy bérkiegészítés?

Sokakkal együtt a napokban döbbenettel értesültem, hogy különböző orvosok borravalóért dolgoznak. A hír lázba hozta az országot. Amióta a fantasztikus felismerés napvilágra került, jogászok, politikusok nyilatkoznak elítélően, közéleti és az utcai emberek mondanak felháborodott véleményt, az érintettek pedig mentegetőznek, magyarázkodnak.
Pedig semmi különös nem történt.
Csak megint eljött a megvilágosodás órája. Mert eddig ugye, a szocializmus évtizedeiben, majd a rendszerváltozást követő 14 évben nem is tudtunk ilyesmiről. Még hogy az orvosok borravalót fogadnak el? Nahát! Ki hitte volna? De most aztán jól lelepleződtek, hála az intimitást nem ismerő, legszűkebb szféráinkba is beférkőző világhálónak és néhány ráérő, csetelő kismamának. Hát ezt kellett megérnünk.
Pedig tényleg semmi különös nem történt.
Csak annyi, hogy az emberek elkezdtek nyíltan beszélni egy sok évtizede feszítő, orvosnak és betegnek egyaránt kényelmetlen, megalázó témáról. Ennyi erővel beszélhetnénk még egy sor szakmai körről (remélhetőleg beszélni is fogunk), amely a borravalóra építette az egzisztenciáját.
De még ebben sincs semmi különös. Mert a szocialista állam megtanította állampolgárait arra, hogy a (szűkös) javakból egyformán kell részesülni, aki pedig jutalmazni akar, áldozzon a sajátjából. Kialakult a borravaló-etikett egy hallgatólagos megállapodás szerint. Tudtuk, hogy az orvosnak pénz, a pedagógusnak virág, a fodrásznak, benzinkutasnak, portásnak, taxisnak a felkerekített öszszeg dukált. A fizetésén felül. És kész. Csupán az a különös, hogy csak most ébredtünk fel, vagy éppen csak az álszemérmességünk van oszlóban. Örvendezésre azonban még semmi okunk. Mert megint csak – stílszerűen – felületi kezelést alkalmazunk. Most például az APEH-hel riogatjuk a mendemondában feltűnő orvosokat. Igaz, voltak már napirenden rendőrök, határőrök és vámosok is. Csak idő kérdése, és a világhálón olvashatók lesznek azok a határátkelőhelyek, ahol a dolog lemutyizható a név szerint feltüntetett vámossal, vagy betűrendes listák azokról a rendőrökről, akik jó pénzért megbocsátják a mi vétkeinket.
Vajon miért nem vizsgálódnak az APEH rettegett szakemberei azoknál – legyenek politikusok, orvosok, ügyvédek, vállalkozók, s hogy a szakmámat se hagyjam ki, újságírók –, akik papíron létminimumon, a valóságban viszont kacsalábon forgó házakban élnek? Vagy lehet, hogy készülnek már a weboldalak a borravaló ellenében csodákra képes adóellenőrökről is?
Az egész borravalócirkuszban az a legelképesztőbb, hogy még most is borravalónak nevezzük azt, aminek semmi köze a szó eredeti jelentéséhez. Hiszen nem a tisztességesen elvégzett munkáért érzett hála nyilvánul meg pár forintban, esetleg kedves, személyre szóló apró ajándékban, hanem egyes esetben egy egyébként alanyi jogon járó (vagyis már kifizetett) szolgáltatás megvásárlása, csatolva az abbéli reményt is, hogy nem könnyen felejtenek el bennünket. S végül létezik ugyan a hála kategória, amelyet azonban gyakorta eltúlzunk. Így aztán teljesen közömbös, hogy hálapénznek, borravalónak, paraszolvenciának vagy jattnak nevezzük juttatásunkat, az esetek többségében a lényeg: lekötelezetté akarunk tenni valakit, aki nekünk bármikor fontos lehet. S hogy most e témában éppen az orvosok kerültek terítékre, annak az az oka, hogy a leghálásabbak az egészségünk védelméért vagyunk.
A baj csak az, hogy most – az internetes lista láttán – szemorvosra is szükségünk lesz. Mert bár voltaképpen nincs semmi különös ebben a sajátosan magyar dugipénzbuliban, sokaknak éppen most kezdte csípni a szemét.