Lapunk egy tavalyi cikkében negatívan írt Vitray Tamásról (az [MTV-ben] „a sportfőszerkesztőséget jelenleg is a baloldal által megunhatatlan Vitray Tamás vezeti, állítólag több mint kétmilliós fizetésért”), aki később egy, a 168 Órának adott interjúban úgy reagált a bírálatra, hogy „A jelenkor Magyar Nemzete nem hivatkozási pont számomra. Sajnos.” Azt most hagyjuk, hogy a régmúlt Magyar Nemzete miért lehetett hivatkozási pont a sportriporter számára, ugyanakkor arról érdemes szót ejteni, miért ellentmondásos Vitray MTV-s tevékenysége. Nem arról van szó, hogy azt nyilatkozza: a politikusok közül „Lendvai Ildikóval vagy Kuncze Gáborral élvezet beszélgetni”. Ez magánügy. Az említett interjúban a tévés azt mondta a Hoztam egy milliót című – már megszűnt – licencvetélkedőről, amelyet vezetett: „Az eredeti műsorban Ben Stein – korombeli pasas –, miután a vesztesektől elveszi a pénzt, fölhajítja a levegőbe. De Magyarország nem Amerika, itt nehezen élnek az emberek, gyakran azért vesznek részt kvízjátékokban, mert pénzre van szükségük. Ki az az állat, aki kéjes örömmel elveszi tőlük a pénzt? Nem én.” Vitray Tamás a külsős gyártású tévéprodukcióban, amelyet a magyar adófizetők pénzéből Friderikusz cége készített adásonként 5,1 millió forintért, sajtóértesülések szerint alkalmanként 300 ezer forintot kapott. A sportfőszerkesztő legutóbb a Heti Válaszban azt nyilatkozta, hogy az összeg „még csak nem is közelít” a lapokban megjelenthez. Válaszából azonban nem derült ki, hogy gázsija alulról vagy felülről nem közelítette az adásonkénti 300 ezret, amellyel kiegészítette állítólag kétmillió forintos főszerkesztői fizetését és nyugdíját. Vitray XXI. századi munkássága persze csak egy példa az MTV hosszú ideje tartó morális válságára, amely mellett szembetűnőek a köztévé szakmai problémái is.
Nem csupán az a baj az MTV-vel, hogy a Medgyessy-kormány befolyása alatt áll, és szabad demokrata nézeteket közvetít. Gond van a színvonallal is. Persze egy ilyen mondatot az MSZP–SZDSZ-szimpatizáns médiamunkások azért szoktak lesöpörni, mert egy jobboldali lap írja, illetve hogy a kritizált médiumot és munkatársait csak „politikai alapon” érheti támadás. Azok, akiknek ez a szakma még többet jelent szimpla közpénzlenyúlásnál és népszerűség-hajhászásnál, biztosan tudják: politikailag csak az támadható, aki szakmailag is. Ha a köztévé hírműsorai, műsorvezetői kiegyensúlyozottak lennének, nehéz lenne fogást találni rajtuk. De többségében nem azok, és így számos magas labdát adnak fel a szakmai munka tekintetében is. Itt van például a Magyar Televízió sportfőszerkesztősége által készített, augusztus 1-jei Amiről nem beszélünk… című műsor, amelyben Gyurcsány Ferenc sportminiszter volt a vendég, és amelyben 58 percig a politikus lemondási szándékáról volt szó. Véletlenül épp az adás előtt ismételték a Nap-kelte műsorát, amelyben szintén Gyurcsány Ferencet interjúvolta hosszan a Népszabadság című, részben MSZP-tulajdonban lévő lap publicistája, Aczél Endre. Az, hogy politikailag kiegyensúlyozottnak tekinthető-e, ha a közszolgálati csatornán egymás után két Gyurcsány-interjút sugároznak, azt döntse el a kormánypárti többségű ORTT és Monori Áron médiaelemző. De hogy a nézők többségének, kivéve Gyurcsány Ferenc családját és barátait, valószínűleg unalmas volt a műsor, az szinte biztos. A sportműsorban a „lemondását felajánló” Gyurcsányt hárman – Vitray, akit épp a miniszter, illetve Medgyessy Péter kormányfő javaslatára jelöltek a Nemzeti Sporttanács elnökének, Gyárfás Tamás, a Nap-kelte című előzően ismételt állami kitüntetésre felterjesztett műsor producere és Komlósi Gábor, a kormány közeli Klubrádió egykori ügyvezető igazgatója, a Telesport főszerkesztő-helyettese – faggatták. A nyugdíjas műsorvezető azt mondta az őt támogató – a műsoridő rablása miatt szabadkozó – miniszternek: „Mi nem sajnáljuk ezeket a perceket, inkább a döntését sajnáljuk, ha ez egy döntés.” Tehát riporterek közszolgálatilag sajnálják, ha Gyurcsány lemond, az adófizetők pénzéből finanszírozott értékes adásidőt azonban nem – de ez már nem is annyira kirívó eset. A Magyar Televízió felügyelőbizottsága még nem alkotta meg vagy még nem publikálta a köztévé dolgozóira vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat, és a nemzeti médium baloldali többségű etikai bizottsága sem foglalkozott azzal, hogy egy kormány által létrehozott szervezet vezetője interjúvolhatja-e a köztévében az őt a posztra javasoló minisztert. De ha etikailag nem is kérdéses egy ilyen interjú – mert a Demszky Gáborok és a Wekler Ferencek Magyarországán mindent meg lehet magyarázni –, azért legalább annyit lehet mondani az esetre, hogy szokatlan.
De nézzünk más műsort, amelyben nem kell etikai, politikai szempontokat keresni, csupán a riporteri rátermettséget érdemes figyelni! Múlt hétfőn a Magyar Televízió Pulitzer-emlékdíjas esti magazinjában árvízi tudósítást láthattunk Gesztelyről. A műholdas tévékapcsolat segítségével bejelentkező hölgy, aki mellesleg az előbb említett producer, Gyárfás Nap-kelte című műsorának vetélkedőjében tűnt fel, és jelenleg is abban a kormány közeli Klubrádióban műsorvezető, amelynek szintén az előbb említett Komlósi Gábor telesportos főszerkesztő-helyettes volt az ügyvezető igazgatója, így tudósította a nézőket: „De (az árvíz ellen védekezők – a szerk.) próbálják ezt is egy picit viccesen felfogni…, hogy milyen tréfás folyó ez a Hernád. Nahát, most olyan viccet csinált, amin senki nem tud röhögni. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Hernádon soha nem látott árvíz van. Hogy nagy számokat is idézzünk (sic!), 1974-ben és 1989-ben volt itt hasonló árvíz, de a mostani felülírja az eddigi rekordokat.” Az relatív, hogy az 1974 és az 1989 nagy szám-e, az az összeg azonban mindenképpen az, amennyibe egy műholdas kapcsolás kerül – és ezen „szintén senki nem tud röhögni” –, ezért érdemes lenne legközelebb riporterre bízni az élő bejelentkezést.
A Híradó főszerkesztőjének nevét (Nika György) viszont más okból érdemes észben tartani, főként azért, ahogy műsora a legutóbbi vajdasági magyarverésről beszámolt. Merthogy a Híradó sehogyan sem számolt be. Bár a vajdasági Magyar Szó és annak on-line kiadása is augusztus 2-án reggel hírt adott róla, a Magyar Rádió tudósítója pedig szintén korán reggel jelentette, hogy Szabadkán származásuk miatt megvertek 25 születésnapot ünneplő magyar fiatalt, akik közül ötöt kórházba kellett szállítani, a Híradó nézői erről nem tudhattak meg semmit. A hírműsorok jelenlegi szerkesztési elveit tekintve majdnem minden ügy bekerül az esti kiadásba, amelyben van vér. A vajdasági magyarverés a súlyos sérültek ellenére sem. Ez azért meglepő, mert a Híradó szerkesztőinek köztudomású az érzékenysége a partra vetett delfinek (augusztus 1., főkiadás), a láncon tartott cirkuszi majom vagy a nehéz sorsú idomított tigris iránt, amelynek levágták a karmait (augusztus 4., főkiadás). De a vadállatok szenvedése, úgy látszik, fontosabb vagy érdekesebb, mint néhány határon túli, származása miatt arcon rugdalt magyar srác esete. No persze, ne legyünk igazságtalanok a Híradóval a származásuk miatt meghurcolt emberek ügye miatt, hiszen a roma holokauszt 60. évfordulójáról két anyagban is beszámolt a műsor (augusztus 2., főkiadás).
A Szabadkán megvert magyarokról a határon túliaknak szóló adásokon kívül csak az Este foglalkozott, persze ez utóbbi elég sajátos stílusban. A műsorvezető Simon András, aki mintegy 1,8 millió forintba kerül az adófizetőknek havonta, háromszor kérdezte meg riportalanyaitól: biztos-e, hogy származásuk miatt verték meg a magyar fiatalokat? (Vajon meg merné-e tenni ugyanezt, ha mondjuk nem magyarokról lenne szó?) Kasza Józsefnek, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének Simon azt a kérdést tette fel: „Miért biztos ebben (mármint hogy az események mögött nemzeti gyűlölet rejlik – a szerk.), elnök úr? Ugye, kocsmai verekedés magyar– magyar között is naponta van az anyaországban.” Néhány másodperccel később: „Igen, ugye, itt a helyzetet talán az dönti el, hogy magyarokat vertek meg, vagy embereket azért vertek meg, mert magyarok. Ön szerint ez utóbbiról van szó? Tehát magyarságuk miatt verték össze ezeket a fiúkat?” És ha még nem sikerült volna elbizonytalanítani néhány nézőt, akkor a műsorvezető harmadszor is nekifutott, ekkor már Molnár Gusztáv politológust kérdezve: „Ön is biztos abban, hogy itt magyarellenes jelenségekről van szó? Tehát ezeket az embereket a magyarságuk miatt verték meg?”
Ezek a kérdések a riporter felkészültségét tekintve még helyénvalók is lehettek volna, ha közben az adásrendező nem mutatott volna olyan, a Vajdaságban készült filmkockákat, amelyen házfalakra festett magyargyűlölő feliratok voltak láthatók. Így a képek és a tartalom közötti ellentmondás révén a riporter tevékenysége erőltetett maszatolásnak tűnt, vagy éppen kínosnak – kinek-kinek ízlése szerint. Az MTV-ben sok ilyen kínos pillanat van, olykor főműsoridőben is. A miniszterelnök nevelt lányaként ismertté vált Tornóczky Anita például a családi verbális hagyományokat ápolandó a következő mondatot mondta a halálról szóló bulvárműsorában a gyógyíthatatlan betegnek: „Mikor hazaküldték, akkor mit mond az orvos? Azt, hogy magán nem tudunk már a továbbiakban mit csinálni? (sic!)” Főnővér interjúalanyától pedig azt kérdezte: „Volt-e már olyan eset, amikor nagyon kiborult?”
Egy ilyen kérdés után a nézőknek már volt ilyen esetük, és ez az érzés csak fokozódik a Nap-kelte adásait nézve. Egyszer Vitray Tamás azt nyilatkozta, hogy csak ebben a műsorban maradtak meg a riporteregyéniségek. Joggal várhatnánk el, hogy Aczél Endre, a vezető lap vezető jegyzetírója szigorúan szakmai alapon megkérdezze alanyától, Bárándy Péter igazságügy-minisztertől, miután a Magyar Nemzet kiderítette, mégiscsak találkozott Kulcsár Attilával, hogy korábban miért állította az ellenkezőjét, és Kuncze Gábortól is érdeklődhetett volna a Wekler-birtokok ügyéről. De úgy tűnik, jelenleg az a jó riporter, aki ezt nem meri megkérdezni, helyette inkább barátilag cseveg a politikussal.
És az ilyen szakmai bravúrok csak úgy sorjáznak a köztévében. A Nap-kelte szombati adásában az RTL Klub Heti Hetesének tagja, Verebes István az RTL Klubról ismert Jáksó Lászlót és Árpa Attilát látja vendégül, majd a szintén az RTL Klub valóságshow-jából ismert Pandorával beszélget. Nem tudom, van-e a világon még egy közszolgálati csatorna, amely a kereskedelmi tévéknek és műsorvezetőinek csinál reklámot, miközben felszínes, tehetségtelen „sztárokat”, pornószínésznőket és életmódjukat népszerűsíti, ahelyett, hogy értéket közvetítene. A Verebes és Pandora között zajló intellektuális beszélgetésben az egykori pornószínésznő elmesélte, hogy egy ideig egyáltalán nem szexel; erre a műsorvezető azt mondta neki, ez olyan, mintha kövér lenne, és most elkezdene koplalni. Mire a pornószínésznő úgy reagált: „Sosem voltam kövér.” Az effajta tanulságos beszélgetések az MTV-nél bizonyára szakmailag rendben valónak számítanak.
Rudi Zoltán, a közmédium jelenlegi elnöke megválasztása után kiadta a jelszót: a Magyar Televízió legyen „az a nemzeti tartalomszolgáltató médium, amely lefényképezi a kort”. Nyilván Pandora szerepeltetésével is ez a cél, bár ehhez túl sok volt rajta a ruha. Talán nem tűnik politikai támadásnak, ha végül feltesszük a kérdést: ezek után lehet-e például a jelenkori Magyar Televízió hivatkozási pont?
origo.hu
Nézőpont Intézet: Áradt a Duna, apadt a Tisza
