A legyőzhetetlenség mítosza

Két beszédre figyelt az ország a múlt héten: hétfőn Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mondta el napirend előtti felszólalásában év- és országértékelő beszédét, szerdán pedig Orbán Viktor tette ugyanezt a Körcsarnokban.
Gyurcsány kommunikációs csapata, vélhetőleg az utóbbi hetek bel- és külpolitikai botrányt kavaró megnyilatkozásai miatt, tartózkodóra hangszerelte a miniszterelnök megszólalását, és szemlátomást a kevesebb veszteség lehetőségét magában hordozó, ámde szürke és unásig ismert ideológiai lózungokra építette a beszédet. Egyes elemzők úgy vélik, hogy a kormányfő néhány hónapos, egyszemélyes kommunikációs ámokfutása kezd a visszájára fordulni, sőt egyenesen a szellemi kimerülés jelei mutatkoznak Gyurcsányon és csapatán.
Orbán Viktor ezzel szemben felismerte, hogy bő egy évvel a 2006-os választások előtt politikailag célszerű egy hatásos, jól koreografált körülmények között megtartott beszéddel egyrészt felkelteni a decemberi népszavazás óta apátiába süllyedő jobboldali tábor érdeklődését, másrészt egyértelmű választ lehet adni a személye körül kialakulni látszó – állítólagos – „válságra”. Míg Gyurcsány beszélt egy új politika szükségességéről, addig a volt miniszterelnök valóban új dimenziót adott a közéletnek.
Nem véletlen, hogy a beszédeket elemzők többsége – pártállástól függetlenül – egyetértett abban, hogy Orbán Viktor megszólalása hatásosabb volt: mind újszerű stílusában, mind pedig a jövőre vonatkozó politikai célok felvázolása szempontjából a Fidesz elnöke bizonyult jobbnak. A véleményklíma kedvezőtlen alakulása szemmel láthatóan megzavarta Gyurcsányt, akinek az előző féléves kormányfői hitvallása egy mondatban összegezhető: „Le tudom győzni Orbán Viktort!” Az önhipnózis azonban kevés, Gyurcsánynak mindennap be kell bizonyítania a párt és a baloldali véleményformálók számára, hogy az ő vezetésével sikerrel szállhatnak szembe az ősellenséggel. Ha ez a hit megroggyan, Gyurcsány széke is inogni kezd, és néhány nap alatt a Nap-kelte vasárnapi műsorában találhatja magát Boross Péter és Horn Gyula társaságában. Az évértékelő után kimondatott: a király meztelen. A politikai mezítelenséget pedig leghatásosabban egy közvélemény-kutatással lehet eltakarni.
Hétfői számában a Népszabadság a miniszterelnök segítségére sietett, és közölte a Szonda Ipsos legfrissebb eredményeit, miszerint a megkérdezett 400 fős (!) minta alapján a népesség 41 százaléka úgy tapasztalta, hogy környezetében Gyurcsány Ferenc beszédét tartották meggyőzőbbnek, míg Orbán Viktorét 30 százalék. Az adatok ismeretében több dolgon célszerű eltöprengenünk, mindenekelőtt azon, hogy vajon a feltett kérdés helyett („Ön hogy tapasztalta, az ön környezetében Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor beszédét tartották meggyőzőbbnek?”) miért nem azt kérdezték az alanyoktól: „Önnek melyik beszéd tetszett?” Környezeten ugyanis érthető a villamos, amire minden reggel felszállunk, a családunk, a baráti körünk, az aranyhalunk, esetleg a szomszédaink, márpedig ezek egyikétől sem vitatható el a véleményformálás joga. Még ha nem is sugalmazó, mindenesetre korántsem pontos kérdésre kellett választ adnia a négyszáz megkérdezettnek, amely utóbbi részlet is több mint elgondolkodtató, főleg annak tükrében, hogy a magyarországi közvélemény-kutatások döntő többsége legalább ezerfős mintákkal dolgozik. Ez nem véletlen, hiszen négyszáz fős mintában legfeljebb száz ember lehet, aki mindkét beszédről képes nyilatkozni (minimum harmincszázalékos a válaszmegtagadás, és legfeljebb harminc százalék látta mindkét beszédet, hiszen külön-külön is alig negyvenszázalékos volt a nézettség), ilyen kicsi elemszám azonban semmiféle szakmailag megalapozott következtetésre nem jogosít. Kissé hihetetlen, hogy Gyurcsány Ferenc beszédét hétfőn egy órakor többen követték, mint Orbán Viktor szerda esti évértékelőjét. Arról már nem is beszélve, hogy még ellentmondásosabbnak tűnik az a megállapítás is, hogy pártpreferencia szerint szavaztak az emberek, hiszen januárban minden közvélemény-kutató cég jelentős Fidesz-előnyt mért. A baloldali szavazótábor meggyőzése azonban fontosabb annál, semhogy ilyen tudományos szőrszálhasogatással bíbelődjenek Gyurcsányék. Meg kell nyerni a küzdelmet, kerül, amibe kerül. Ha a Fidesz január után tovább növeli az előnyét, ha Gyurcsány visszaesik, akkor nagyon nehéz lesz az MSZP-ben a győzelembe vetett hitet fenntartani. Márpedig ha ez elvész, akkor Gyurcsány számára nincs esély.
Hogy mennyire sajátja Gyurcsánynak ez a gondolkodásmód, arra jó példa a kettős állampolgárságról tartott népszavazásban elfoglalt álláspontja, amelyről így nyilatkozott a Magyar Narancs január 6-i számában: „A tervezett munkamegosztás értelmében (…) a kormány, amennyire lehet (…), megpróbált volna középen és semlegesnek maradni. Ám egyre inkább érződött, az MSZP álláspontja nem hallatszik elég erősen, és a választókat elbizonytalanítja és összezavarja ez a kettős szereposztás, úgyhogy a népszavazás előtti második héten eldőlt: nincs mese, fel kell adni az én »semleges nem« álláspontomat.” Lám, ilyen egyszerűen kerül a pártérdek az ország érdeke elé. A miniszterelnök logikája szerint a rövid távú siker érdekében nemzetstratégiai célok is feláldozhatók, még akkor is, ha utána magyarázkodni kell itthon és határokon túl.
Adva van tehát a vereség a beszédversenyszámban, amelyet egy finoman feltett kérdésre adott válaszokból végül mégis ki lehet tenni a polcra, már ha az embert nem zavarják az olyan bagatell részletek, hogy a kutatást végző cég igazgatójának és a miniszterelnök tanácsadójának a személye véletlenül egybeesik… Sebaj, csak győzzön győzni Gyurcsány Ferenc.

A szerző egyetemi hallgató